Áfonyás fánk karamellizált naranccsal

Lelkifurdalok, merthogy alig jut időm és energiám (s főleg ez utóbbi) mostanság lilahangyázni. Pedig a konyhát nem zártuk be, sőt a fotózás is kvázi folyamatos. Hogy mégis miért? Merthogy lassacskán finisbe ér egy fontos kilenc hónap az életemben. Még dolgozom pár hetet, próbálok befejezni dolgokat, minél többet teljesíteni, hogy ne félig kész munka maradjon utánam, ugyanakkor egyre fáradékonyabb vagyok. Hazaérve pedig néha furcsa dolgokat kívánok enni, s nagy éhségemben arra sincs türelmem, hogy kivárjam, míg elkészül a főtt étel. Gondoltam, kellene egy pocakos cimke a számomra olykor eszementnek tűnő kaják mellé, de az a furcsa, hogy kiscsaládom nem igazán panaszkodik.
De hát minek is írom le mindezt? Aki körül otthon lurkók sertepertélnek tudja jól hogy is telik a Pocakügyi Minisztériumban az kilenc izgulós, várakozós hónap, aki pedig még nem lurkózik, remélem fog, kívánom mindenkinek. A lényeg a lényeg, úgy bő egy hónapig még biztosan csak ilyen pianóban jelentkezem, aztán átmeneti erősítést követően egy ideig valószínűleg boldog csend és babaszag jön, hogy majd újra hadbaálljon Lilahangya és rendszeresen ontsa a finom és csábító étkeket.Addig is íme egy nem épp tegnap, de az idei farsangi szezonban készült fánkocska és mellé egy Jamie Oliver ihlette karamellizált narancs. A fánkocska mamma ihletésű, a Velencei farsangi fánk receptjét formáztam leheletnyit másként. Mazsolát rumba áztatott áfonyára cseréltem és a beledagasztás helyett az ujjnyira nyújtott kelt fánktésztára szórtam, majd félbehajtottam és pici pogácsaszaggatóval csinos kis korongokat szaggattam. Aztán irány az olaj, fánkocskák itt-ott felnyíltak, áfonyák kikandikáltak. Mellé pedig cukrot karamellizáltam, kevés vízzel higítottam és ebbe a karamellbe fektettem bele a meghámozott és fehér részektől gondosan megfosztott narancsszeleteket. Néhány percnyi együtt szotyogást követően (sokáig nem érdemes, mert megkeseredhet) a fánkokkal tálalom.

Hasonló alapanyagokból