Merthogy ibolyát láttam ma, a dolgozóm parkjában, mikor hazafelé indultam. Az rendben van, hogy a mókuskák virgonckodnak és madárcsevejtől zeng a park reggelente, no meg a téltemető és a krokuszok is, ja és persze hóvirág is itt-ott, de hogy már ibolya is? Ez meglepett. Viszont amióta megkóstoltuk a kandírozott ibolyát szilárd elhatározásom, hogy készítek magam, tiszta, eldugott helyen szedett virágokból. A technológiának még nem néztem utána, de valahogy nem hiszem, hogy ördöngösség lenne. A lényeg, hogy ma újra eszembe jutott a kandírozott ibolya és hogy most már figyelnem kell a virágzásra, de ezzel párhuzamosan napok óta színorgiában pompáznak az étkek is tányérunkon. Valószínűleg ez csak részben köszönhető a szépen növekvő Aprótalpúmnak a pocakomban, másrészt viszont a színek, a harsogó-roppanó friss ízek és napsütés utáni erős vágyam eredménye. Ilyen színes, roppanós tobzódás eredménye lett minap ez a provance-i ízesítésű, joghurtban pácolt pulykás pite marokkói zöldbabbal, piros húsú paprikával, sajttal.
A hozzávalók:500 g leveles tészta (nekem ez két előrenyújtott lap volt)
30 dkg pulykamell
1 kis pohár natúr joghurt
fél csokor snidling
2 kk provance-i fűszerkeverék
egy gerezd fokhagyma
1 piros húsú kaliforniai paprika
500 g marokkói zöldbab
1 csésze csemegekukorica
5 dkg reszelt sajt (nem túl karakteres)
1 tojás
olivaolaj
só
A pulykamellet a főzést megelőző nap kockáztam fel és 1 pohár joghurttal összekevertem, majd megszórtam jócskán finomra metélt snidlinggel és ezzel is összeforgattam. Letakarva így éjszakázott a hűtőben. Másnap egy kerek kerámia tortaformát (nagyjából 26 cm átmérőjű lehet) kibéleltem leveles tésztával, majd sütőpapírt tettem rá és vakon elősütöttem (kb. 25-30 percig 180 C-on). A másik tésztalapból a tortaformának megfelelő fedőt vágtam, no meg néhány szirmocskának, levélnek, szárnak valót. Időközben egy serpenyőben olajat forrósítottam, s amikor illatos lett beledobtam egy gerezdnyi szeletekre vágott fokhagymát. Mikor pici színt kapott jött rá a husi, pirosra sütöttem, már amennyire engedte magát, majd a zöldségfélék és a fűszerek. Épp csak addig pirítottam magas hőn, hogy a hús omlósan puha legyen és a zöldfélék még roppanósak maradjanak. A félkészre sütött tésztára kanalaztam, megszórtam durvára reszelt sajttal - valamennyi kimaradt a ragúból, de úgy eltűnt a vacsi alatt, mintha ott sem lett volna, majd a tetejére tettem a tészta másik felét és lekentem tojással. A jó meleg sütőben további 20-25 percet sült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése