... azaz a mi konyhánk. Köszönöm DolceVitanak a kérdést és tkp. örömmel mutatom be a szentélyt, ahol fagyi hegyek születtek idén nyáron, meg mindenféle finomság kiscsaládom nagy elégedettségére. Elkottyintottam már róla néhány dolgot, illetve félig meddig fotó is megjelent már, igaz, akkor a flambírozott nyuszira koncentráltunk.
Azt is említettem már talán, hogy még egy éve sincs, hogy tetőtéri lakáskánkat birtokba vettük. A lakás belsőépítészeti illetve bútor tervezésére igyekeztünk nagy gondot fordítani, minél jobban kihasználni a tetőtér adta mindenféle előnyöket és a hátrányokat inkább kihívásként kezelni. Különösen sokat szöszöltünk a konyha megtervezésével. Pláne, hogy nálunk is szem előtt van mindig, a nappalival egybe kötve. Mindketten imádunk főzni, így alapjáraton kétszemélyes konyhát szerettünk volna, ahol a lehető legkevésbé zavarjuk egymást, ha úgy adódik. Kellett néhány nagyon jó alapgép, sajna a gázfőzőlap nem jött össze; kellett egy sütő, amely fütyül táncol és mellesleg nagyon jó kenyeret lehet benne sütni, no meg grillpipit. Álom volt egy grill-lap, igazán teppan yakit szerettem volna, de ez sem rossz kompromisszum. Kellett egy csomó pult, mély szekrények, sok pakolóhely, sok napfény, kellett a szín (igaz, amolyan hülyegyerekes vigyor fagyott az arcunkra, amikor az asztalos elénk tette a 38 féle cseresznyeszínt :-)), jó lett volna némi játékosság és egy kis szimetria is. Klasszikus kamránk sincs, így némi faltologatás után megszületett egy kb. 30 cm széles görgős kamraszekrény is és lett egy gépgarázs is. No meg kellett a jó asztalos, aki még mellesleg bedob egy-két jó ötletet. A végeredmény nekünk tetszik és eddig úgy tűnik praktikus is. Igaz, legközelebb a tésztapult úgy 5-10 cm-rel alacsonyabb lesz :-)
Ja, majdnem elfelejtettem... Volt nekem egy álmom, már jó rég óta. Hogy egyszer, ha kislányom lesz, akkor ő majd ott fog ücsörögni a pulton mellettem, karattyol, mindent meg akar kóstolni, segíteni akar és közben egyre csak figyel. Hát most ez az álom is teljesült... Kicsicsajjal együtt főzünk, már van egy köténye is, úgy 86-os méretben :-)
... azaz a mi konyhánk. Köszönöm DolceVitanak a kérdést és tkp. örömmel mutatom be a szentélyt, ahol fagyi hegyek születtek idén nyáron, meg mindenféle finomság kiscsaládom nagy elégedettségére. Elkottyintottam már róla néhány dolgot, illetve félig meddig fotó is megjelent már, igaz, akkor a flambírozott nyuszira koncentráltunk. 
Azt is említettem már talán, hogy még egy éve sincs, hogy tetőtéri lakáskánkat birtokba vettük. A lakás belsőépítészeti illetve bútor tervezésére igyekeztünk nagy gondot fordítani, minél jobban kihasználni a tetőtér adta mindenféle előnyöket és a hátrányokat inkább kihívásként kezelni. Különösen sokat szöszöltünk a konyha megtervezésével. Pláne, hogy nálunk is szem előtt van mindig, a nappalival egybe kötve. Mindketten imádunk főzni, így alapjáraton kétszemélyes konyhát szerettünk volna, ahol a lehető legkevésbé zavarjuk egymást, ha úgy adódik. Kellett néhány nagyon jó alapgép, sajna a gázfőzőlap nem jött össze; kellett egy sütő, amely fütyül táncol és mellesleg nagyon jó kenyeret lehet benne sütni, no meg grillpipit. Álom volt egy grill-lap, igazán teppan yakit szerettem volna, de ez sem rossz kompromisszum. Kellett egy csomó pult, mély szekrények, sok pakolóhely, sok napfény, kellett a szín (igaz, amolyan hülyegyerekes vigyor fagyott az arcunkra, amikor az asztalos elénk tette a 38 féle cseresznyeszínt :-)), jó lett volna némi játékosság és egy kis szimetria is. Klasszikus kamránk sincs, így némi faltologatás után megszületett egy kb. 30 cm széles görgős kamraszekrény is és lett egy gépgarázs is. No meg kellett a jó asztalos, aki még mellesleg bedob egy-két jó ötletet. A végeredmény nekünk tetszik és eddig úgy tűnik praktikus is. Igaz, legközelebb a tésztapult úgy 5-10 cm-rel alacsonyabb lesz :-)
Ja, majdnem elfelejtettem... Volt nekem egy álmom, már jó rég óta. Hogy egyszer, ha kislányom lesz, akkor ő majd ott fog ücsörögni a pulton mellettem, karattyol, mindent meg akar kóstolni, segíteni akar és közben egyre csak figyel. Hát most ez az álom is teljesült... Kicsicsajjal együtt főzünk, már van egy köténye is, úgy 86-os méretben :-)
6 megjegyzés:
Nagyon szép, és a lislány nagyon édes! Nemsokára kinövitek a konyhát, ha a kislányod barátnői is ott sertepertélnek majd! Igazi jó család, és barátösszehozó hely lesz :-)
Nagyon tetszik a konyhád! csajszikád:) milyen jó is lesz Vele sütni-főzni... ( tudom, nekem három 7 év alatti van ;-)és sokat segétkeznek)
Koszi Eszter es Vimizo! Mar alig varom a karacsonyi sutkerezest, amikor majd okelme valasztja ki a mezeskalacshoz valo sutiformakat.
Nagyon szép a konyha, imádnám én is az ilyen nagy pultokat! De a legszebb a lányod!
Tutira megmarad a pult tetjén???? Szívbajt kaptam, mikor megláttama képet, ugyanis a férjem szokta az enyémet mindig felültetni (bár ő kicsit kisebb), aztán csodálkozik, hogy mérges vagyok. Egyszer így asztaltetőről le is esett. : (((((((((((((((
Ohh. karácsony, de jó is lesz:) Mi egy hétig ki sem mozdulunk a konyhából. Mikor mindannyian a mézeskalácsot nyújtják szabdalják. Már saját fantázia alapján is. Persze nem is várat magára a megevéssel, vagy rögtön befalnak mindent, vagy még keményen:)
Nálunk a 2-3 naponta vacsira Apa sütötte palacsint avan, akkor mind3 fent ül a konyhaszekrényen. Picic koruktól. Valahogy a cseppek szeretnek ott ülni.
Dolcevita, koszi es ez a sok pult neha meg igy is kevesnek tunik... Kicsicsaj szerencsere egyelore szofogado (tobbnyire), igazandibol szepen elucsorog, csak aztan nekiallna mindent megkostolgatni, igy sokszor szegeny fuszerkert nagy veszelyeknek van kiteve. Inkabb ilyenek miatt kell raszolni, de a "lemesz vagy fentmaradsz!" mindig bevalik. Tegnap szilvat magoztunk, o hangosan erolkodott en meg nagy nehezen felbontottam a szilvat :-)
Megjegyzés küldése