Rakott krumplit mindenki tud készíteni. Na persze, annak aki nap mint nap főz és inkább azon gondolkodik, hogy mi is legyen holnap, vagy holnapután, mintsem azon, hogy most a rántott húst mennyi ideig is kell sütni? Nekem és sokaknak egyszerű, ennek ellenére, (vagy épp ezért) álljon itt a minapi változat.

Hozzávalók:

• 1 kg burgonya
• 1 szál kolbász
• 4 tojás
• 1 fej
• hagyma
• 5 dl tejföl
• sajt
• só, szerecsendió.

A burgonyát és a tojást megfőzöm, hagyom kihűllni. A tál aljára egy sor burgonyát, egy sor karikára vágott hagymát teszek, meglocsolom tejföllel. Egy sor kolbász, egy sor burgonya, egy sor tojás, tejföl… és így tovább a tetejére burgonya kerüljön. Szerecsendiót reszelek rá, tejföllel locsolom, sajtot reszelek rá és 20 percre 180°-on a sütőbe teszem.

Az én "hangyámnak" — és gondolom sokaknak — így túlságosan hagymás, így javaslom, előtte a hagymát üvegesre párolni.

Úgy alakult, hogy Kicsicsajjal siettünk haza a bölcsiből, mert belázasodott. Így gyorsan kellett valamit vacsira összeállítani. A tegnapi csodából megmaradt egy kis rizs és a fagyasztóban volt előre összevágott pulykamell. Bátran állíthatom, hogy lázas sírós gyerek mellett is elkészíthető :)

Hozzávalók:

• 60 dkg pulykamell
• 10 dkg füstölt szalonna
• 1 fej hagyma
• ½ l húsleves
• só, bors
• szezám olaj
• majoranna

A szalonnát felszeletelem, serpenyőben kiolvasztom. A hagymát apró kockákra vágva üvegesre párolom. A felkockázott pulykamellet beleteszem, sózom és borsozom (szerintem akkor jó, ha rengeteg bors van rajta). Mikor megpirul, felöntöm a húslevessel és kb 30 perc alatt készre párolom. a végén belekeverem a rízst.

Két napja, még vasárnap készült ez a kicsit másmilyen almáspite, ami még ma is krémes, lágyan citromos, egy szóval finom. A receptet Marion oldalán találtam és majdnem sikerült teljes egészében reprodukálnom. Nem kerek formában sütöttem (egy 26 cm átmérőjű tortaformára elegendő a mennyiség), a mandula elfogyott és kissé több citrom került bele, amitől a felső réteg isteni lett. íme:

A linzer tésztához:
200 g liszt
1 tk sütőpor
1 tojás
100 g cukor
125 g margarin

A töltelékhez:
6 savanykás alma
1 marék mazsola
150 g vaj
125 g cukor
1 tojás
1 egész citrom héja és leve
100 g liszt
200 g tejszín

A linzertésztához a lisztet összekevertem a sütőporral és a cukorral, hozzáadtam egy tojást majd apránként robotgéppel hozzákevertem a margarint. A végén kézzel gombóccá formáztam, majd lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtottam. Egy sütőtálat alaposan kikentem vajjal, mgszórtam zsemlemorzsával, majd beletettem a linzertésztát. Kb. 3 cm-s peremet készítettem, majd villával megböködtem a tésztát.

A töltelékhez 6 almát meghámoztam, negyedeltem, magházat kivágtam és vékony szeletekre vágva a linzer tésztára halmoztam. Megszórtam egy marék mazsolával, majd elkészítettem a felső citromos tésztát. Ehhez a vajat a cukorral és egy tojással habosra kevertem, majd belereszeltem egy citrom héját és belefacsartam a levét. Beleforgattam 200 g felvert tejszínt és 100 g lisztet, majd az almára öntöttem és elsimítottam. Ha lett volna itthon jött volna rá szeletelt mandula, de így pucéran sült 180 C-on tűpróbáig (kb. 40-45 perc).
Finom melegen, hidegen, vaníliafagyival, cukrozott tejszínnel, édesített joghurttal, mézben pirított dióval, bármilyen gyümölcsszósszal és azt hiszem csokimártással sem lehet kutya.

Van amikor az ember lánya egy hirtelen ötlettől vezérelve próbál ki teljesen lehetetlennek tűnő kombinációkat. így járt ma nálunk két pipi comb, amikor vesztükre zöld teát kortyolgottam. Hozzáteszem, a zöld tea nem csak italként történő felhasználása egyre többet motoszkál a fejemben. Egyszer korábban olvastam még egy receptet Kaldenekker Gy-től, mikor is wokban, zöld tea levélen füstölt meg talán csirkemellet. Ezt nagyon szeretném majd egyszer kipróbálni és biztosan készül majd zöld teával valami finom desszert is, előbb-utóbb. De most a megpirított csirkecombok kaptak egy bögrényit a fincsi teából (hajrá umami!).

2 egész csirkecomb
2.5 dl erős zöldtea
kevés olivaolaj
1 gerezd fokhagyma
só
10 dkg kesudió
2 csomag újhagyma
1 chili paprika

A combokat megtisztítottam, sóztam, majd nagyon kevés olivaolajon hirtelen megpirítottam. Aztán egy jénai tálba beleszeltem egy gerezd fokhagymát, rátettem a csirkét szaftostól és ráöntöttem egy jó bögrényi zöldteát. A húst lefedve 170 C-on puhára sütöttem, majd még tíz percig fedél nélkül pirítottam. Eközben egy serpenyőben zsiradék nélkül megpirítottam, majd félretettem. Az újhagymának csak a fehér részét és a zsenge zöld részét használtam fel. Tisztítás után a hagymákat kb. 5 cm-s darabokra vágtam, majd a darabokat hosszában kettévágtam. Egy evőkanálnyi olivaolajon kevés sóval fonnyasztottam, majd hozzákevertem a kesudiót és a megsült hús szaftjából egy kisebb evőkanálnyit. Pár perc alatt összeforraltam, majd csirkecombokra öntöttem. Megszórtam néhány karika friss chilivel és fokhagymás jázminrizst adtam mellé.

Papám ellátott bennünket néhány sütőtökkel a múlt hétvégén, egyből újra leveske készült. Ezúttal azonban új ízeket gondoltam a sütőtök mellé, rozmaringot, fokhagymát és tejszínt. így készült:

1 kisebb sütőtök meghámozva, kimagozva, felkockázva
2-3 gerezd fokhagyma
néhány ág rozmaring
7 dl húsleves
1.5 dl tejszín
kevés olivaolaj
só

A sütőtököt durvaszemű sóval meghintettem, meglocsoltam egy kevés olivaolajjal. Mellétettem néhány gerezd fokhagymát, rozmaringágat és 180C-on 20 percig sütöttem. Mikor megsült a húslevessel turmixoltam, majd hozzáadtam 150 ml tejszínt és egy kevés friss rozmaringot.

Vannak olyan ételeink, melyeket nem tudunk abbahagyni. Annyit eszünk belőle, amennyit elkészítünk: vörösboros marhapörkölt, rakottkrumpli, rakottkel , meggyszósz (vízzel és vaníliapudinggal sűritve), na és persze a chili con carne. Ez a fő ellenség, úgy szokott elfogyni, hogy ki sem hűl. Mikor melange felajánlotta az istenien illatozó pörkölt kakóbabokat hasznosításra, el sem tudtam képzelni mi legyen belőle. Valami sósat, pikánsat kívántam. Valamit, amibe nem illik ez a kifinomult íz, valamit amiben mégis életre kelhet. Na persze, az igazsághoz tartozik, hogy egy percig sem gondoltam, hogy én bármit is fogok a kakóval készíteni. Az édesség nem az én világom, bár volt már rá példa. A végén "hangyácskám" azt találta ki, hogy legyen belőle chili és csináljam én, hamár mindig, meg amúgyis, meg már szólt is róla.Kedvenc konyhai olvasmányom szerint a chili con carne nem is az, amit mi, de mégis, meg, vagy mégsem, szóval izé... Többek között kiderül az a két alapvető tény, hogy a chili con carne:

1. nem Mexikói étel
2. nincs 100 éves sem

Aki többet akar róla olvasni látogasson el Wiki-hez (angolul) vagy nézze meg, hogy a többiek (magyarul) mit írnak róla.
Legjobb tudomásom szerint a chili con carne olívaolajon megpirított paprikából, hozzá kevert apróra vágott húsból, fűszerekből készített mártogatós, mellyett tortilla chips-el vagy főtt babbal tálalnak. Ehhez képest én mindíg darálthússal, babbal és kukoricával együtt készítem.
Hozzávalók (kb. 4 személyre — ez szokott elfogyni):

• 30 dkg darált marhahús
• 30 dkg vörösbab
• 30 dkg morzsolt kukorica
• 4 db kis chilipaprika
  
• talán 2 dkg pörkölt kakóbab
• 10 dkg füstölt szalonna
• 1 dl vörösbor
  
• 1 kk méz
• 1 fej lilahagyma
• 2 db paradicsom
  
• 1 gerezd fokhagyma
• só, fűszerpaprika
• tejföl.

A babot előző nap beáztattam, félretettem. A kakóbabok szaglászásakor a mézes és a füstölt ízek kavarogtak a fejemben, így ebbe az irányban indultam el: a szalonnát apróra vágtam, üvegesre pirítottam. A lilahagyma felét felkockáztam, egy kis sóval megpároltam. Leszedtem a tűzről és a pirospaprikát belekevertem, majd a darálthúst beleforgattam és megpirítottam. Engem nem zavar a megsült paradicsom héja, ezért csak apróra szoktam vágni, nem forrázom, nem hámozom. Mikor a hús kicsit megpirult, beleraktam a paradicsomokat, a gerezd fokhagymát reszelve, a mézet, a kakaóbabot és természetesen a chilipaprikát. Meglocsoltam vörösborral és kb 15 percig erős, de nem lobogó lángon párolni hagytam. Ezután beletettem a babot és a kukoricát, felöntöttem vízzel, hogy éppen ellepje. Fedő alatt közepes lángon addig pároltam, amíg a levét majdem elfőtte. ez kb 1-1¼ óra. Tálaláskor a megmaradt fél lilahagymát felszeleteltem és tejföllel együtt a chili tetejére tettem.

Ez pedig nem más, mint egy mandulából, mogyoróból és kakaóbabból gyúrt, jó fűszeres, komoly függést kiváltó nasiszer. Azt hiszem a kakaóbabnál jobbat nem is választhattunk volna Melange csokirepertoárjából. Az igazi főőőőzést holnap csapjuk majd (TS lesz az elkövető) , előljáróban pedig itt egy kis nyalánkság.

A hozzávalók:
10 dkg mandula, mogyoró, kesudió vegyesen
2 ek durvára tört kakaóbab
6 ek cukor
2 ek vaj
durvára őrölt chili
só

A cukrot egy kisebb serpenyőben egy evőkanálnyi vízzel mély aranysárgára karamellizáltam, majd hozzáadtam a vajat. Eközben összekevertem a magkeveréket a kakaóbabbal, durvaszemű sóval és jó néhány tekerésnyi chilivel. Mikor teljesen elolvadt a vaj belekevertem a fűszerezett magvakat. Pár percig kevergettem, hogy a karamell bevonja az összes magot, illetve, hogy szépen meg is piruljanak. Ezután kétféle módon porcióztam. Először nagyjából a feléből kiskanálnyi adagokat tettem sütőpapírra, majd további pár perc után és még egy kevés chilivel elkeverve a maradékot egyben öntöttem ki egy másik sütőpapírral bevont tányérra. Megjegyzem, a kiskanálnyi adagok is nagyon finomak voltak, de az egyben maradt, ami már brutálisan karamellizálódott, csípős...édes...sós...

A környéken, ahol felnőttem nagyon sokan tartanak birkát. Ennek ellenére túl sokszor nem ettünk. A Papám és a bátyám szerette, de mi csajok kevésbé. Pedig nem lehet panasz Papám főztjére, így a birkapörköltje is megér egy-két tányért tisztára tunkolós dícséretet. Merthogy most hétvégén, amolyan szülinapi kajaként ezt főzött és nagyon finom lett. íme az Apukám receptje:

3 kg birkahús - csontos és színhús vegyesen, lefaggyazva
3 fej közepes vöröshagyma kockázva
4 gerezd fokhagyma
4 babérlevél
2 ek zsír
1-1 piros- és fehérhúsú paprika apró kockákra vágva
3 ek fűszerpaprika
pár cseresznyepaprika
1 kisebb paradicsom
1 kg burgonya
1 kk bors
só

A vöröshagymát bográcsban kevés sóval zsíron üvegesre pirítjuk és hozzáadjuk a kockákra vágott fokhagymát, paprikát és paradicsomot. Pár percig dinszteljük, majd hozzáadunk 2 ek fűszerpaprikát és a hús csontos részét. Kevés vízzel (vörösborral) felöntjük, majd kb. 1 órán át forraljuk. Ezután beletesszük a kockákra vágott húst is, felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Hozzáadunk egy újabb kanál fűszerpaprikát és néhány cseresznyepaprikát és körülbelül két órán át főzzük. Sóval, borssal ízesítjük, végül belefőzünk úgy 1 kg-nyi hasábokra vágott burgonyát.

Egy hosszúhétvége a szüleimnél felér egy túlélőtúrával. Túlélni a folyamatos evést, henyélést, alvást. Nem mondom jól is tud esni, de a második nap végén már pihegve jajdulunk fel néha "Már megint eszünk?" Volt mindenféle földi jó: birkapörkölt, almával, hagymával sült pipicomb, rakottkel, fahéjas-karamelles kuglóf no meg a torták. Leírni is elég, nemhogy végigenni :-).
Emiatt ma husit még mutatóban sem főztem, lett viszont finom cukkinipeszto, mindenféle zöld fűszerekkel (bazsalikommal, szurokfűvel, snidlinggel), jó sok fokhagymával és mandulával. A kész mártás egy része spagettin landolt pirított barnacsiperkével és shitakeval. A másik fele pedig valamilyen husihoz lesz majd jó párosítás.

Cukkinipesztó:
2 kisebb. kb két ujjnyi vastag cukkini
4 gerezd fokhagyma
1 marék mandulabél
3-4 ág szurokfű
1 ek metélt snidling
2 ek metélt bazsalikom
1 dl extra szűz olivaolaj
só

A cukkinit meghámoztam, felkockáztam, majd a robotgép poharába tettem. Hozzáadtam a durvára aprított fokhagymát, a zöldfűszereket és az enyhén megpirított mandulabelet. Olivaolajjal együtt pépesre turmixoltam, majd sóval ízesítettem.

A spagettihez vastagabb szeletekre vágtam 10 dkg shitake gombát és 10 dkg barnacsiperkét, majd minimális olajon megpirítottam. Hozzáadtam 3 evőkanálnyi cukkinipesztot és a frissen kifőtt spagettivel összeforgattam.

Mikor kicsicsaj született, akkor ettünk utoljára szivárványos pisztrángot citrommal és rozmaringgal. Azóta kicsicsaj már a beszéddel birkózik és hogy-hogynem a hal, de még inkább a halacska az aakos névre hallgat nálunk. Így aztán volt nagy örömködés mikor a pisztrángot kiválasztottuk és beraktuk a kosárba. :) Ráadásul mostanában jó dolgunk van. A közeli piacon isteni házi tejet, túrót, tejfölt és ami a számunkra a legfontosabb, jó és megfizethető vajat lehet kapni. Adva volt minden egy kis hal sütéséhez.Hozzávalók:

• 2 db pisztráng (kb. 60 dkg)
• 1 citrom
• 3 ág friss rozmaring
• 1 kg burgonya
• só
• 10 dkg vaj

A burgonyát karikára vágtam, sóztam és 5 dkg vajra fektettem. Lefedve tettem a sütőbe 170°-on. A kibelezett pisztrángokat átdörzsöltem, megmostam, kívűl-belül sóztam. Felszeletelt citrommal és egy-egy ág rozmaringgal töltöttem. Külön edénybe a maradék vajra fektettem. A kimaradt citromszeleteket mellé raktam. Mikor a burgonya kb. 30 percet sült, betettem a halat (azt is lefedve) és még 30 percig sütöttem. A végén 5-10 percig pirítottam rajta. Ha hamarabb jut eszembe a gerincét még nyersen kiveszem a pisztrángból. Kicsicsaj igencsak élvezettel falatozott belőle, mindenáron megpróbálta a fejét a tálról megszerezni. :)

Az úgy volt, hogy hétvégén dupla szülinapot ültünk. A szüleimét, kicsit elhalasztva, de azért majdnem mindannyian együtt. Papának kerestem erősen ajándékot, mikor eszembe jutott, hogy évek óta tartozom neki egy saját sütésű mákoskaláccal. Gondoltam torta helyett legyen ez, aztán kiderült, Anyukám már beszerzett egy tejszínes csokis csodát. így kalács ugrott, viszont nyilvánvalóvá vált, hogy Ancika magára nem gondolt. Neki készült ez a szilvás-csokis máktorta ... és szerencsére nagyon ízlett is neki és mindenki másnak is.
A receptet itt leltem, aztán történt némi varia.

Hozzávalók:
140 g vaj
5 tojás szétválasztva
180 g porcukor
150 g darált mák
50 g rétesliszt
30 g keményítő
1 citrom reszelt héja
1 tk citromlikőr (Fernet Citrus)
1 tk vaníliakivonat
1 tk sütőpor
fél kk só
szilvadzsem

A csokiszószhoz:
2 ek vaj
6 ek porcukor
3 ek kakaópor
0.5 dl víz
3 ek tejszín

A lisztet összekevertem a mákkal, sütőporral, sóval és a keményítővel. Egy kb. 20-22 cm átmérőjű tortaformát kivajaztam, megszórtam lisszttel, a sütőt pedig előmelegítettem 180 C-ra. A tojások fehérjét kemény habbá vertem. A vajat a cukorral habos krémmé kevertem, majd egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Hozzáadtam a reszelt citromhéjat, a vaníliakivonatot és a likőrt.
Apránként hozzákevertem a lisztes-mákos keveréket, majd a tojáshab egyharmadával fellazítottam. Végül beleforgattam a maradék tojáshabot és a tortaformába öntöttem. A sütő hőmérsékletét visszavettem 170 C-ra és tűpróbáig (kb. 40 perc lehetett) sütöttem. Mikor elkészült rácsra borítottam és hagytam teljesen kihülni.
A porcukorból, kakaóporból és vízből szirupot főztem, majd hozzáadtam a vajat és a tejszínt. A tortalapot harmadoltam, majd a rétegeket megkentem saját készítésű szilvadzsemmel, végül egyenletesen befedtem a tortát a csokiszósszal.

Alcím az is lehetne, hogy akkor tényleg érdemes-e mindig a legdrágábbat megvenni? Dolce Vita posztjára lehetne ellenpélda ez a termék, amit az egyik hiperszuper pékségében fedeztünk fel. Merthogy azért ennek az egésznek - a jó minőséget, az értékeset meg kell fizetni - nem ritkán vannak csúnya buktatói is (ld. bio- és ökotermékek hihetetlen árrése vagy a "tényleg mindig a drágább a jobb?" kérdés). De lássuk a kenyeret:

Csinos kenyérke, csinos csomagolás, fél kg, közel 400 ft. Részletes magyarázat, miért is jó nekem, illetve az egészségemnek, ha megveszem. Vigyázok az egészségünkre, így még azt is mondhatnám, lám-lám, egy új, tök jó termék a piacon, próbáljuk ki...

DE! ...
Jó pár évet töltöttem búza minőség kutatással és részlegesen régi fajták kutatásával, így abszolút szemet szúrt az alábbi leírás, amit én előszőr a termék zacskóján olvastam, aztán teljes egészében megtaláltam itt is:

"A PurPur egy, a génbankokban felkutatott és újratermesztett ősbúza, amely kiváló élettani hatásai miatt lehet napjaink egyik jelentős eredménye az élelmiszeripar területén.A PurPur búzaszemek 10-szer annyi Anthocyane-t tartalmaznak, mint a hagyományos búzaszemek.Az Anthcyane jelentős mértékeben megköti a jelen kor szennyezett környezete és a helytelen táplálkozás miatt szervezetünkben felhalmozódott szabadgyököket, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a daganatos betegségek kialakulásához, valamint gyorsítják a sejtek öregedését. Így tehát a PurPur búzából készült termékek fogyasztása hozzájárulhat az egészséges életvitelhez.

A ritka és kevesek által ismert PuPur búzából előállított liszt más ízében, tartalmában és hatásában a hagyományos lisztekhez képest. A PurPur búza bíbor színezete tipikus külsőt kölcsönöz a kenyérnek, és adja egyben a nevét. A PurPur kenyeret PurPur teljekiőrlésű lisztből és rozsból állítják elő. Magas értékű összetevői, mint pl. ballasztanyagok és anthocianok amiket a PurPur búzaszem külső rétege tartalmaz, belekerülnek a PurPur kenyérbe is. Ez megmutatkozik erős, ropogós héjában zaftos bélzetében és hosszú frissességében."

Némi nyomozás után kiderült az Index egyik forumáról, hogy több pékség, ill. látványpékség is forgalmazza úgy nyár óta legalább, mi eddig nem láttuk. A PurPur márkanév, ha jól láttam egy osztrák céghez tartozik.
Nem sok problémám van az egésszel, csak utálom, ha kihasználva az egészséges élet- és ételmódba vetett hitem, át akarnak verni, mégpedig elég csúnyán. Csak egy-két dolog, ami eszembe jutott:

1. Csak annyira ősbúza ez, mint a többi, a búzafajták között viszonylag kisebb százalékban, de ma is előfordulnak úgynevezett bíbor szeműek, amelyeknél a maghéj, a megszokott "búzaszínű" helyett ilyen (forrás itt):A különbség valóban látványos, de csak a teljes kiörlésű termékeknél látható, ha látható, ui. a színanyagot a maghéj tartalmazza. Egyébként kék szemű is előfordulnak. De térjünk vissza a bíborszeműekhez. Jelenleg is termesztik pl. Új Zélandon és Észak-Amerikában is jó néhány köztermesztésben álló fajta található. Gondolom (nem tudom pontosan) Európában is elő-előfordult már korábban is. Itthon ugyancsak voltak ilyen búzákra vonatkozó szelekciós kísérletek. Maga a szemszín meghatározása pedig egy egyszerű méréssel számszerűsíthető is, tehát nem kell a csak a szemünkre hagyatkozni.

2. A PurPur búzának a csoda mivolta a leírás szerint ezeknek az antociánoknak tudható be. Ezekről a növényi festékanyagokról és hatásukról egy nagyon jó leírást is találtam, ajánlom mindenki figyelmébe. A hatásuk, semmi kétség roppant előnyös (antioxidáns hatás, gyulladáscsökkentő, antiallergén, antibakteriális stb.). Ezt nem is vitatom. Csak pár mondatot emelnék ki hol fordulnak elő:

Az antocianidinek és antociánok a bogyós gyümölcsök (bodza, szeder, meggy, szõlõ, cseresznye, szilva), a padlizsán, a vörös káposzta, a retek, a cékla kékes-vöröses színét eredményezik. A kékszõlõ levében a delfinidin, a cianidin, a petunidin, a peonin és a malvinidin acetil- és kumarilglikozidjai mutathatók ki. Az antocianidinek különbözõ fémionokkal (vas, magnézium) komplexet alkotva virágok szirmában is elõfordulnak, . A gyümölcsök antocianidin- és antocián-tartalma az érés elõrehaladásával fokozódik. Az antocianidinek gabonafélékben, gyökér- és levélzöldségekben is megtalálhatók, de legfõbb forrásuknak a gyümölcsfélék tekinthetõk. Alma- és körtefélékben, valamint csonthéjasokban elsõsorban a héjban halmozódnak fel. Lágy húsú gyümölcsökben (berkenye, meggy) az egész termésben megtalálhatók. A zöldségek közül említésre méltó forrás a vörösbab, a vörös káposzta, a retek, a lila hagyma és a rebarbara.

3. Még néhány adat, hogy is állunk antocián ügyileg néhány zöldségben, gyümölcsben?
100 g teljes kiörlésű bíbor szemű búzaliszt antocián tartalma durván 0.010 g. Ugyanakkor 100 g szederben 0.115 g, feketeribizliben 0.130 - 0.400 g, cseresznyében 0.350 - 0.450 g van. No meg ott a vöröskáposzta (0.040 g/100g), vagy a padlizsán (0.750 g/100g), a cékla, a bodza (erre nem találtam adatot) és sorolhatnám. Ja és a lilahagyma, aminek nagyjából annyi az antocián tartalma, mint a bíbor szemű búzának.

4. Akkor már csak egy kis matekozás van hátra! Sajnos nem néztem meg, hogy hány százalék bíbor szemű búzából is készül ez a kenyér, annyi biztos, hogy rozsliszt is van benne. Elég valószínűnek tartom, hogy a rozs van túlsúlyban. De tételezzünk fel 100% Purpur lisztet az egyszerűség kedvéért. Egy fél kg-os kenyérhez nagyjából 300-350 g lisztre van szükség. Ennyi lisztben tehát kb. 0.035 g "csodaszer" van, mindez 400 ft-ért. Az aktuális piaci árakat tekintve ugye nem kerül 35 dkg lilahagyma, 10 dkg vörös káposzta vagy 4 grammnyi padlizsán 400 ft-ba?

Tanulság? Nem nagyon van... csak rossz érzés, mert néha sajna a cimkeolvasás sem elég.

A múlt hétvégi hízott kacsa velejárója volt egy szép kacsamáj is, ami ma került az asztalunkra kakukkfűvel, magvas mustárral és borsóval kísérve. Nem voltam egyáltalán biztos benne, hogy lánykám megeszi-e, a májjal nem igazán barátnők. A köretként mellé adott serpentini tészta viszont komoly lelki támogatást adott a máj megkóstolására és behabzsolására... és még a borsók is elfogytak, úgy-ahogy :-).

Egy hízott kacsa mája
2-3 ek kukoricaliszt
3 ek vaj
20 dkg zsenge zöldborsó
fél fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
0.5 dl száraz fehérbor
2 dl húsleves
1 ek friss kakukkfű
1 tk magvas dijoni mustár
2 ek tejszín
só

A májat egy centi széles szeletekre vágtam, kukoricalisztben megforgattam, kevés vajon mindkét oldalon hirtelen pirosra sütöttem, majd félretettem. A fél fej hagymát és a két gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágtam. A májnál használt zsiradékon megpirítottam őket, ügyelve, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Hozzáadtam a zöldborsót, pár percig pároltam, majd felöntöttem a húslevessel és a fehérborral. Az alkohol kiforralása után belekevertem a magvas mustárt, majd sóval, kakukkfűvel ízesítettem. A levét kb. a harmadára szotyogtattam, végül 2 evőkanál tejszínnel lágyítottam az ízeket.

Kedves Eszter!

Ha azt gondoltad nem lehet elrontani a vajas szendvicskenyér receptjét, sajna jelentkeznem kell... sikerült (és mégsem)...
Történt pedig, hogy az én párom, TS kiszúrta a recepted és buzgón figyelmembe ajánlotta. Mióta kenyeret sütök, viszonylag ritkán eszünk boltit, de néha jól esik, mert hiába a házi sütésű néha igenis jól esik a könnyű és laza - tudom, tudom, az adalékanyagok. Persze azóta van ugye a lazított kelesztés nélküli kenyér, szabadon sütve, nem zárt edényben, nagy, lyukacsos és mégsem olyan brutálisan ropogós héjú, de akkor is, még mindig keressük A KENYÉR receptjét. Szóval időről-időre próbálgatok új recepteket. A Tiéd roppant csábító volt, tényleg úgy estem neki, hogy sitty-sutty meg is lesz. Aztán jött a krach... 6 g tejpor helyett 60 gramm csúszott be. Tízszeresre nem akartam növelni a tészta mennyiségét, sok hétre elegendő kenyér lett volna, így csak dupláztam. A tejpor pedig ötszörösen túladagolt maradt. Aki mer, az nyer alapon, megsütöttem, hosszú kenyérkaszni nélkül kerek formában, zsemléket pakolva egymás mellé, rá a vajat, aztán irány a jó meleg...
Teljes meglepetésemre, TS szerint soha ilyen finomat nem sikerült még, milyen ízes, milyen puha... S azon buzgalmában szép csendesen be is nyomott kettő bucikát a vacsihoz. Azért megkért rá, hogy hozzam össze a normál receptet is. Megtörtént... finom lett!

A tegnapi napom a tegnapi este jegyében telt, készültem a Gasztroblogger találkára. A másodikra, igaz nekünk az elsőre. Igazán kellemes kis este volt (köszönjük Ana), azt sajnálom, hogy ilyenkor valahogy olyan gyorsan degeszre evődöm. így volt most is, pedig annyi kóstolgatni való volt még. Nagy örömünkre szolgált, hogy ilyen kedvesen fogadtátok AZ OLVASÓT is (ahogy TS mamája nyugtázta, olvasó nélkül író sincs... ), akit persze az este hátralevő részében is buzdítottunk, hogy ha már főz, írjon is, fotókkal meg lesz valami. Szóval, a nagy készülődésben (pulykahusis pirogot készítettem, meg paradicsomos, mozarellás, bazsalikomos rétes háromszögecskéket, ezt sajna elfelejtettem lefotózni, de úgyis lesz még) megfeledkeztem az elmaradt bejegyzésről, illetve a hétfői ebédünkről...

Ez pedig nem volt más, mint sült kacsacomb, vajon párolt körtés-almás-rózsaborsos mártással. Semmi fifika nem volt a receptben, néhány egyéb recept ihlette.

A hozzávalók:
2 szép kacsacomb
néhány ág friss majoranna
só
1 nagyobb érett vilmoskörte
2 kisebb alma
1 ek vaj
2 dl húsleves
0.5 dl konyak
2 ek rózsabors

A kacsacombokat megtisztítom, alaposan bedörzsölöm sóval, majd forró serpenyőben hirtelen pár perc alatt mindkét oldalukon pirosra sütöm. Egy tűzálló tálba teszem őket néhány ág friss majoranna és a serpenyőbe kisült zsiradék kíséretében, majd kb. 2 órán át 170 C-on lefedve sütöm.
Ez idő alatt a gyümölcsöket meghámozom, magházakat eltávolítom, majd nagyobb kockákra vágom őket. Egy kisebb serenyőben vajon párolom, míg kissé meg nem pirulnak a gyümölcsök. Ekkor ráöntöm a konyakot, flambírozom, majd felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a rószaborsot és alacsony hőfokon a szaftot harmadára szotyogtatom. A második óra végén a kacsacombokra öntöm a körtés mártást, majd kb. 20 percig fedetlenül készre sütöm. Köretként fokhagymás bulgurt ettünk hozzá.

Elsőre a cigánypecsenye elnevezés tűnik az ételre a leginkább illőnek, de ez nem az. Mert változtatni kell. Változtatunk a recepteken az ízlésünk, a rendelkezésre álló alapanyagok, az egészség, vagy éppen a korszellem miatt. Mert , hogyan is állunk a hagyományainkkal?

Megmondom: sehogy. Diszharmóniában vagyunk velük.

Nézzük a konkrét példát:

Kicsicsaj megbetegedett (persze péntek este lett köhögős, lázas, orrfújós) így a szombati reménykedés után ma reggel elvittük az ügyeletre. Hazaérve igencsak ebédidő közeledtével az én "hangyám" kiszagolta, hogy egyik szomszédunk hagymás húst készít.

(— husiiiiiii — mondja kicsicsaj)

— Cigánypecsenye — mondom.

A mi háztartásunkban nem szokott sem karaj, sem egyéb disznóhús lenni. Kedvesem nem igazán szereti a zsírban sült étel ízét. Fokhagyma azért mindig van :)

Így íme a recept:

• ½ kg pulykamell
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 4 csík füstölt szalonna
• só
• étolaj
• pirospaprika

A vöröshagymát karikákra vágtam, sóztam és üvegesere dinszteltem, majd kiszedtem és egy tűzálló tál aljára helyeztem. a pulykamellet szeletekre vágtam. A fokhagymát kevés olajjal, sóval mozsárban pépesre kevertem. A szeleteket bekentem a péppel, majd a forró olajban megpirítottam, utána a hagymára halmoztam és 30 percig 180°-on sütöttem. Közben a szalonnacsíkokat bevagdostam, megpirítottam. Tálalásnál a szeletekre helyeztem a szalonnát, majd meszórtam pirospaprikával. Isteni quiche volt a köret.

Mi ez ha nem a cigánypecsenye változata?

UI.: Tudja valaki, hogy a Horváth Ilonában miért nincs benne a Cigánypecsenye?

Azaz Vajas almatorta, azt hiszem bevesszük a családi "almáriumba". Apukámék falatnyi kertjében négy-öt almafa is van, s idén mindegyik szinte roskadozik a gyönyörű almáktól. Szerencsére idén a lakók is (kukacok) és minden egyéb almabajságok is elkerülték a termést, így jó vastag almaszüret igérkezik. Előfutárként kaptunk egy láda illatos, viaszos héjú, zamatos almát. Sem nem édes, sem nem savanyú, pont ahogy szeretem. Intenzív felhasználás szükségeltetik... Azt hiszem valamennyi almadzsemet is fogok készíteni. No meg biztosan lesz majd valamilyen almás sült husi is, de elsőként süti készült az almából (mi más?). A recept valódi forrása Michele Scicolone Savoring Italy c. könyve, de én itt leltem rá. Nagyon gyorsan elkészült és eszméletlenül finom! Persze nem bírtam ki, egy kis citromlevet facsartam az almára, no meg némi fahéjat. Talán picivel több lett a vaj, így morzsolódósabb a tészta.

125 g vaj (sótlan) és még egy kevés a kikenéshez
3 nagy alma hámozva, felszeletelve
110 g liszt
fél tk sütőpor
fél tk só
250 g cukor
1 tk vaníliakivonat
2 tojás és még egy sárgája
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 tk őrölt fahéj
Egy kerek tortaformát alaposan kivajaztam. A vajat felolvasztottam, hat kanálnyit félretettem, többit a felszeletelt almával együtt egy serpenyőbe öntöttem. Az almákat puhára pároltam, kevés citromlével, fahéjjal ízesítettem. A tojásokat habosra kevertem a vajjal és a cukorral, hozzáadtam a vaníliát és a citrom héját, majd beleszitáltam a sóval, sütőporral elkevert lisztet. A végén beleforgattam a párolt almát. 180 C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem.

A tökszezon elején vagyunk ugyan, de már buzgón keresgetem a recepteket, hogy mi mindent készíthetek még sütőtökből az általam annyira kedvelt krémlevesen kívül. Még Canberrában ettem sütőtökös quichet, mikor Oscar és Cristina vendégül láttak egyszer. Nagyon ízlett. S most eszembe jutott, gondoltam kipróbálom. A tökéletesnek tűnő receptet ThePassionateCook oldalán találtam. Túl sok varia nem is volt, a tészta ismét TF levelestészta lett, a sajt pedig Roquefort.
íme a recept:

1 csomag készre nyújtott levelestészta
fél kg sütőtök hámozva, felkockázva
4 tojás
200 ml tej
200 ml tejszín
só, bors, szerecsendió
1 ek friss kakukkfű
100 g Roquefort

A sütőt előmelegítettem 200 C-ra. A tököt meghámoztam, felkockáztam, majd egy olajjal kikent tepsiben sóval meghintve kb. 15 perc alatt puhára sütöttem. A levelestésztát egy kerek formára vágtam, az alját villával megböködtem, majd sütőpapírral letakarva, sütőnehezékkel (nálam ez kb. 1 kg rizs-búza keveréke) 20 percig sütöttem. Ez idő alatt összeturmixoltam a tököt, a tojásokkal, a tejjel és a tejszínnel. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítettem, majd hozzáadtam még egy jó kanálnyi friss kakukkfüvet. A levelestésztáról leönöttem a nehezéket, leszedtem róla a sütőpapírt, majd ráöntöttem a tökös keveréket. 100 gramnyi kék sajtot kisebb kockákra vágtam, majd a masszába szórtam, itt-ott kissé belenyomkodtam. Kb. 40 perc alatt készre sült, az utolsó tíz percben a quichet letakartam fóliával, hogy a teteje ne égjen meg. Melegen is, hidegen is nagyon fincsi.

A túróval töltött zsemle szeretetét szerintem gyárilag kaptam. A túró és a zsemle párosból persze a túró viszi a prímet. Gyerekkoromban a túró és a tejföl igen jóizű fogyasztása miatt a szüleim mindig azzal fenyegetőztek, hogy egy tehenészhez adnak férjhez. Nem így lett végül, de nem mondhatnám, hogy drasztikus változás állt volna be a túrófogyasztásomban. Kicsicsaj pedig jelesül asszisztál mindehhez. Merthogy a husin kívül a sajt a másik nagy kedvenc, úgy Gombóc Artúr módra, lyukas sajt, lyuktalan sajt, kerek vagy kenhető, mindegy csak sajt legyen. Igaz, hogy a kispocak csak a zsemlékbe töltés előtt falatozott a túrós krémből, de tette ezt igen jóízűen. Ugyancsak nagy kedvet érzett a zsemle kalapkák töltögetéséhez is, így a mai vacsit - újfent - együtt készítettük. íme a recept:

6 db zsemle
200 g ricotta
200 g félzsíros túró
pár ek tejszín
1 tk vaníliakivonat
cukor ízlés szerint
egy citrom héja
tej a zsemlék áztatásához

A zsemléket ketté vágom, nem félbe, inkább amolyan kalapos formában, majd a belsejét kiszedem. A zsemlék alját is, kalapkáját is vaníliás tejbe mártom, majd vajjal kikent tűzálló tálba teszem őket. A töltelékhez összekeverem a ricottát és a túrót és néhány evőkanál habtejszínnel lazítom. Belereszelem egy citrom héját és kedvemre édesítem. Minden zsemle kap két nagy kanálnyi túrótölteléket, majd a tetejére még két kanálnyit a gyümölcsraguból, ami az alábbiakból készült:

1 érett vilmos körte
5 szem szilva
2 érett füge
1 maréknyi aszalt vörösáfonya
1 citromkarika
késhegynyi őrölt fahéj
1 ek barnacukor
1 tk kukoricakeményítőA gyümölcsöket a citromkarika kivételével apró kockákra vágom, kevés vízben felteszem főni, barnacukorral, fahéjjal ízesítem, majd lassan puhára főzöm őket. A keményítőt kevés lével elkeverem, majd a mártást besűrítem vele. Ebből a szószmószból kerül egy csinos adag még a túró tetejére, jó sok gyümölccsel, majd végül a zsemlék kalapkája. Előmelegített 180 C-os sütőben ropogóspirosra sütöm. Aztán némi hülés után emelem kalapom...

Tegnap vacsorára készült ez a finomság és megdöbbentően rövid idő alatt fogyott el, ezúttal fotó nélkül maradtunk...
A hozzávalók:

20 dkg kecskesajt
1 póréhagyma
30 dkg feketeerdei sonka
néhány levél friss bazsalikom
kevés olivaolaj

Csinos, majd egy arasznyi, henger formájú kecskesajtot sikerült szerezni, gondoltam becsomagolom. A pórét hosszában bemetszettem, néhány réteget lehántottam, majd lobogó forró vízben pár perc alatt puhára főztem. Érdemes odafigyelni, hogy tényleg megfőjön, egyébként bajos lesz a felszeletelés. A sonkaszeleteket kis fedésben egymásra rétegeztem úgy, hogy kb. 25 cm-s négyzetet alakítson ki. Erre fektettem a főtt pórérétegeket és a tetejére a sajtot. A pórét és a sonkát szorosan rátekertem, majd egy tűzálló tálba téve pár ágacska görög bazsalikomot tettem rá és egy kevés olajjal megkentem. Melléraktam pár szem koktélparadicsomot, így a köret is megvolt. 170 C-ra előmelegített sütőben úgy 20 percet sült. Kicsit hülni hagytam, majd egy nagyob éles késsel kétujjnyi szeletekre vágtam. A sült paradicsommal és friss kenyérrel remek vacsora volt.

Csakhogy nem volt elég a mandulaőrlemény, így a tésztába került egy kis liszt is. Na de ne ugorjunk ennyire előre.

Az én kis "hangyám" a minap csokit akart enni. Mindenáron. De az mégsem járja, hogy elmajszoljunk egy tábla akármilyent. Így valahogy úgy alakult, hogy nekiláttam valami finomságot gyártani. Hogy, miért én, már nem emlékszem. [...] Persze, eszembe jutott; én voltam az a meggondolatlan aki azt mondta, hogy ne álljon neki a sütinek, mert nem fogunk enni. Aztán persze, hogy kerülgetni kezdtem a hűtőt, amikor eljött az ideje. Így nem volt mese, nekiláttam. Mint általában a nem szakmabeli, sütni főzni tudó férfi én sem foglalkoztam az édességekkel. Ki tudja mi a valódi oka? Én nem.

Kérem szépen itt rend van. A Családi Szakácskönyv 124. receptje (ami az Australian Good Taste 2004 októberi számának 96. oldaláról származik) alapján készült:

• ½ csésze kakaópór
• 80 200 ml forró víz
• 2 tk instant kávé
• ½ csésze cukor
• 100 50 gr. mandulaliszt (és 50 gr. sima liszt)
• 3 tojás
• vaj, búzadara a tepsihez

A vizet vízforralóban felforraltam, hozzáadtam a kávét és ezt öntöttem a kakaóporra. Ezt simára kevertem, ekkor hozzátettem a cukrot, majd mikor az elkeveredett, a tojások sárgáját és a liszteket. Az így készült masszához hozzákevertem a tojások fehérjéből készült habot mindezt kivajazott, búzadarával megszórt jénaiba öntöttem és 180°-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem.

A csokitorta finom, omlós, belül kicsit folyós , mint egy jó brownie, persze nem az.

Kedvesem szerint egy tömény csokis süti nem való jó kis öntet nélkül, így készített hozzá egyett:

• 50 gr. ricotta sajt
• 50 ml tejszín habbá keverve
• 2 ek cukor
• 2 tk vamília kivonat

Csak összekeverni, ráönteni, fügével kísérni és nyam. :)

Két estényi alig husis vacsi után Kicsicsaj elégedetten vetette rá magát a mai eledelre, ami némi egyezkedés után ez a jó kis színes, ízekben gazdag ragu lett. Kicsit brassóit akartam előszőr készíteni, aztán kitaláltuk, hogy olajbogyó is kerüljön bele, végül TS kedvéért paradicsom is, fűszerezésnek szurokfű. íme a recept:

0.5 kg pulyka apróhús
fél szál póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
200 g fekete olajbogyó mag nélkül
3 közepes paradicsom nagyobb kockákra vágva
2 dl húsleves
0.5 dl fehérbor
olivaolaj
só, bors
1-2 ág friss szurokfű

A pulykahúst forró serpenyőben kevés olivaolajon hirtelen megpirítom, rádobom a vékony karikákra vágott pórét és a fokhagymát, majd felöntöm 2 dl húslevessel. Sóval, borssal, fehérborral ízesítem. Mikor újra szotyogni kezd hozzáadom az olajbogyót és a paradicsomot és egy-két ág friss szurokfüvet. Puhára párolom, majd fusilivel és friss szurokfűvel tálalom.

Merthogy amikor a mindenféle májas étkek készültek született egy májpástétom is. Elég finom. A májpástétom fogyott, fogyatkozott, de még mindig akadt egy jó adag a hűtőben. így hát ma este találkozott néhány szép nagy kalapos barna csiperkével, némi új lilahagymával és egy csinos szelet mozarellával. De előbb lássuk azt a májpástétomot (a Gourmet idei márciusi számából):

Sült májpástétom
2 ek vöröshagyma finomra aprítva
1 tk olivaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma finomra aprítva
1/3 csésze konyak
1 csésze finomra vagdalt máj (én pulykamájjal készítettem)
5 tojás sárgája
3/4 csésze tej
1/4 csésze tejszín
1/4 csésze liszt
1 1/2 tk só
1/2 tk bors
1/4 tk frissen reszelt szerecsendió
6 ek sótlan vaj
néhány friss babérlevél

A sütőt előmelegítem 180 C-ra. Az olivaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát. Kb. 1 perc után hozzáöntöm a konyakot, majd kb. 2 evőkanálnyi mennyiségre szotyogtatom. Robotgéppel finomra pürésítem a májjal és tojássárgájával együtt. Hozzáadom a tejet, tejszínt, lisztet és a fűszereket, simára turmixolom. Kisebb szufléformákba adagolom, melyeket egy nagyobb, vízzel félig telt tepsibe állítok. Kb. 1 órán át sülnek a vízfürdőben. Eddigre a tetejük megszilárdul és a szokásos tűpróbát is kiállják. A végén kevés olvasztott vajjal nyakonöntöm őket és babérlevéllel dekorálom. Kb. 8 adag lesz belőle.
Májpástétommal töltött sült gomba

A töltött gomba készítése innentől kezdve ropant egyszerű és az eredmény egy újabb gyorsvacsi. Szép nagy gombákból személyenként kettőt megtisztítok, sózom, borsot őrlök rá, majd 170 C-on kb. 10 percig sütöm. A gombafejekből kiöntögetem a sülésnél keletkezett folyadékot, majd megtöltöm a villával áttört májpástétommal. Tetejére kevés újhagymát teszek és egy szelet mozarellát. Picit megsózom, borsozom és kb. 20 percig sütöm. Hagymás, olajbogyós bulgural tálalom.

Elég régóta szemezek Chili & Ciabatta, Maci és a többiek tejeskalácsával, de a tejpor beszerzése valahogy mindig elfelejtődik. így tegnap késő este kísérletbe kezdtem: mi lenne, ha a lustáknak szánt fehérkenyér receptjét és metodikáját ötvözném a Maci által a magyar lisztekre adatált tejeskalács receptjével, ezúttal tejpor nélkül. A kísérlet sikeresnek bizonyult, amit mi sem mutatott jobban, mint hogy a szép kis kuglóf kétharmad részét elpusztítottuk reggelire házivajjal és narancsos-cseresznye dzsemmel. Most pedig gyűjtjük az energiát egy későbbi ebéd elkészítéséhez.

Az alábbi receptúra született (a szokásos 2.4 dl csészével dolgozva):
1 csésze rétesliszt
2.5 csésze finomliszt
7 g szárított élesztő
1.5 csésze tej
0.5 csésze tejszín
1 tk só
1 púpos ek cukor

A szokásos módon még a sütést megelőző este lazán összekevertem a hozzávalókat, majd ezúttal mivel a kenyérhez használtnál több élesztő ment bele inkább a hűtőben éjszakáztattam a tésztát. Kicsicsaj gondoskodott a kora reggeli folytatásról, így ma reggel 20 perc alatt szobahőmérsékleten temperáltam a tésztát, majd két egyenlő részre osztottam. Alaposan belisztezett deszkán hosszúkás téglalapokká nyújtottam őket. Az egyiket megszórtam vaníliás cukorral, a másikat pedig vastagon megszórtam cukrozott kakaóval. Szorosan feltekertem őket, majd a két kukacot összefontam, félbehajtottam és újra összefontam. Alaposan kivajazott és morzsával megszórt kisebb kuglófformába tettem és kb. 1 órát még kelni hagytam. A tetejét megkentem egy kis tejjel higított tojással. A sütőt előmelegítettem 170 C-ra és kb. 40 perc alatt szép pirosra sült.

Eltelt egy újabb hét, már nem kéne nagyon fáradtnak lennem az újbóli koránkelések és vonatozás (dolgozóba) miatt, mégis ennek a hétnek a végére teljesen kiütöttnek érzem magam. Nyilván lesz ez még jobb is, rosszabb is... Ennek köszönhető a két napos hangyacsend. Tegnap este beszerző körúton voltunk, kiegészítve ezt egy ma reggeli piac túrával (és el sem hiszem kb. négy heti keresés után volt füge a piacon, haza is jött egy kisebb tálcányi). Üzenjük Dibbuknak, hogy talán van esély a borjúbrízre, de még némi telefonálgatást igényel, a részletekről, ha majd tényleg igaz... A beszerzés egyik ínyencsége némi garnéla volt, sajna előfőzött, de legalább vettünk-ettünk.

A petrezselymes garnéla elkészítése körül nem csaptam nagy hűhót, olivaolajon aranyszínűre pirítottam két dundi gerezd szeletelt fokhagymát, megforgattam benne a garnélát, majd néhány perc után nyakonöntöttem némi száraz fehérborral és megszórtam apróra vágott petrezselyemmel, rottyant egyet és kész is.Köretként rétesbatyuba bújtatott krémsajtos zöldségeket ettünk. A hozzávalók:

1 csomag teljeskiörlésű lisztből készült TanteFanny réteslap (6 lap, kb. 40 cm x 40 cm)
100 g natúr krémsajt (én Presidentet tettem bele)
450 g wok zöldség (ebben cukorborsó, carotta, pagoda (romanesco) karfiol, sárgarépa volt)
néhány ág friss majoranna
só, bors
olaj vagy vaj a réteslapok kenéséhez
6 póréhagymaszalag

A zöldségeket forró wokban megpirítottam, majd hozzáadtam krémsajtot. Friss majorannával és kevés sóval ízesítettem, kicsit hülni hagytam. A réteslapokat négy kisebb négyzetre vágtam, a négy réteget olajjal lekenve csillag alakban egymásra tettem. A közepére két evőkanálnyi zöldséget halmoztam. Majd csinos kis batyukat formáztam és vékony csíkokra vágott póré szálakkal összekötöttem őket. Olajjal lekent tepsibe tettem, a zsákocskák száját szépen szétnyitogattam, tetejüket is lekentem olajjal, majd megszórtam borssal. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percet sült.

íme egy újabb, egyszerűen elkészíthető sütőtökleves variáció, nekem szintúgy Ausztráliát juttatja eszembe.
Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma finomra aprítva
1 kisebb sütőtök hámozva, magtalanítva, kockázva
kb. ugyanannyi burgonya hámozva, kockázva

A három hozzávalót épp csak annyi vízzel főzöm meg, hogy ellepje. Mikor megpuhult simára turmixolom, sóval ízesítem. A levesescsészékben egy kanál tejföllel és sndlinggel, vagy őrölt borssal tálalom. Piritóst adok mellé.

Stir-fry, úgy hiszem a szó mindent elmond a forró wokban való sütögetésről és a percek alatt elkészülő vacsoráról. Ebben az esetben (is) az előkészítés maga tovább tartott, mint az étel elkészítése. Az eredmény pedig ugyancsak pillanatok alatt tűnt el. Ez az étel is nyugisan felvehető a gyorsvacsi kategóriába. Kicsicsaj is örömmel falatozgatott, a risztészta amúgy is eléggé előkelő helyen áll , így meg, hogy husi is volt mellé :-). A receptet itt találtam, aztán a helyi konyhára és szárnyasra (pulyka) adaptáltam.

Hozzávalók:
70-80 dkg pulykamell
3 tojásfehérje
1.5 ek kukoricaliszt
2 csésze mogyoróolaj
néhány szál újhagyma

A citromszószhoz:
1 ek kukoricaliszt
3 citrom leve
Fél dl erős csirkehúsleves, vagy 1 leveskocka fél dl vízben elkeverve
2 ek méz
1 ek cukor

Előszőr a citromszószt készítettem el. Az egy evőkanálnyi kukoricalisztet elkevertem 2 ek hideg vízben egy szószos lábasban. Hozzáadtam a három citrom facsart levét, majd belemorzsoltam a leveskockát, hozzáadtam a vizet, a mézet és a cukrot. Az egészet kevergetve felforraltam, majd alacsony hőfokon 2 percig szotyogni hagytam, majd félretettem.
A pulykamellet vékony csíkokra vágtam. Egy tálban simára kevertem a tojásfehérjéket és a másfél kanál kukoricalisztet, majd beleforgattam a húst.
Innentől kezdve jött a sitty-sutty része: a wokot felforrósítottam, majd beleöntöttem a mogyoróolajat. Amikor az olaj is felforrósodott beledobtam a husit (egyszerre úgy nyolc csíkot) és mindkét oldalukon aranysárgára sütöttem. A kész husikat papírtörlőre gyűjtögettem. Amikor az összes hús elkészült az olajat kiöntöttem, de a wokot nem mostam el. így pont annyi olaj maradt benne, ami a hús és a szósz összekeveréséhez és sütéséhez elegendő. A tetejét megszórtam metélt újhagymával és rizstésztával tálaltam.

VKF!-en kívüli gyors vacsi, noha gyakorlatilag ez a néhány májbatyu is ugyanakkor készült. A hozzávalók:
4-5 szép pulykamáj darab
májanként 2 közepes brokkolirózsa
200 g szeletelt bacon

Két-három baconszeletet viszonylag szorosan egymásra fektettem. A májdarabokat hosszában felnyitottam, zsebet vágtam rá. A zsebekbe egy-két blansírozott, majd hidegvízben lehűtött brokkolirózsát tettem, majd szorosan rátekertem a baconszeleteket és tűzálló tálba tettem. 180 C-ra előmelegített sütőben 15 percet sültek. A brokkoli zöld maradt (nem szeretem, amikor bebarnul), a máj pedig zaftos és szép rózsaszínes. Tökéletes lett!

... az első saját készítésű birsalmasajtját. Két hét szárítgatás után eljött az idő, hogy megkóstoljuk, vékony szeletekre vágjuk és kéksajt köré kanyarítsuk. Aztán hmmmmm...