Vagy legalább is valami olyasmi. A levendula, pár csipet csupán, épp hogy észrevehető falatozás közben. Éppen így jó! Amolyan illatízbombaként robban a szájban. A kelt rétesre pedig ez volt az első kísérlet. Lesz még...

Hozzávalók:
25 g élesztő
4 ek cukor
350 g liszt
40 g olvasztott vaj
250 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
1 csipet só
kb. 1 kg alma
50 g vaj
10 dkg cukor
5 kicsi csipet levendulavirág
kenéshez tojás és cukros tej

Az élesztőt a bögrényi tejben egy kanál cukorral felfuttatom. A vajat felolvasztom, majd kb. a háromnegyedét a tojással, vaníliával és a maradék cukorral összekeverem. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt és apránként a sóval elkevert lisztet. Simára dagasztom, majd duplájára kelesztem. Újra átdagasztom, majd ismét duplájára kelesztem. Mikor megkelt lisztezett deszkán ismét átgyurkálom, majd jó vékonyra nyújtom. Óvatosan meg-megemelve a tésztát ujjbeggyel megpróbálom még nyújtani, lehetőleg szakadás nélkül. Mikor kész megkenem a maradék olvasztott vajjal.
Míg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházat kiszedem, nyolcadolom. A gerezdeket kisebb darabokra vágom. Az 5 dkg vajat megolvasztom, 10 dkg cukrot karamellizálok benne. Hozzáadom az almát, megszórom levendulával, majd az egészet addig párolom, míg a leve be nem sűrűsödik. Mikor elkészült hagyom kihűlni (a kelesztés alatt bőven van ideje rá!). A tölteléket egy nem túl széles sávban a tésztára szedem, majd megpróbálom feltekerni és tepsibe tenni anélkül, hogy szétszakadjon (ezt még gyakorolnom kell, a szakadás miatti adjusztálásnak köszönhetően itt-ott vastagabb lett a tészta a töltelék körül). Feltekerve még egyszer fél órát kelesztem, majd közvetlen sütés előtt lekenem tojással. 180 C-on kb. 40 perc alatt készre sütöm. Közvetlen kivétel előtt cukrostejjel kenem le, hogy szép fényes legyen.
Egy éve készült:
Majdnem liszt nélküli csokitorta
Paradicsomos, olajbogyós pulykaragú

Bajban vagyok néha lánykám ízlésével. Az rendben van, hogy husi, tészta, de néha mást is kéne enni. Tegnap "laposkúszásban" vettem elő a borsót a fagyasztóból, mert ez az a zöldféle, amit ezidáig abszolút nem sikerült megszeretettni vele. Márpedig borsófőzeléket készültem főzni belőle. Úgy, ahogy Rékától tanultam. Megpároltam a borsót egy pici fej vöröshagymával, majd stauboltam egy púpos evőkanál liszttel, végül felöntöttem tejjel, sóztam egy picit. Kevergetni is csak a legelején kell, aztán szép lassan besűrűsödik magától. A liszt ezúttal kukoricaliszt volt, ezzel jobban szeretek habarni. Azt hiszem ennek és a zsenge borsónak köszönhetően egy picit édesebb lett, mint szokott. Ez pedig győztes kombinációnak bizonyult, pláne csinos kis húsgombócokkal kiegészítve.
A mai "csempészárú" pedig némi fehérspárga és cukkini volt. A spárga szintúgy kerülős zöldség Kicsicsajnál, a cukkini meg amolyan vándormadár, lehet, hogy egyik nap ízlik, de már nem lepődöm meg, ha legközelebb ugyanazt főzve nem eszi meg.
Krumplit főztem hát (négy nagy szemet) és kevés tejszínnel, no meg két evőkanál parmezánnal pürésítettem. Aztán belereszeltem egy vékony cukkinit (a reszelő finom fokán) és villával beletörtem pár szál fehér konzerv spárgát. Kapott még egy egész tojást, némi sót és friss borsot. Egy részét muffin formákban sütöttem meg. A maradékot pedig hajszálvékonyra szelt szárított sonkába töltöttem. Sütőben 180C-on kaptak fél órát. Az én kiscsajom pedig csak úgy falta a pampuskának elnevezett sült krumplipürét. Ssonkában sütött formában amolyan vendégváró falatkának sem utolsó.

Egy éve készült:
Májpástétomos gomba

Néha bajban vagyok, hogy mi is készüljön a maradék nyúlaprólékból. Eleinte vadasan készítettem, de valahogy soha nem lett olyan finom, mint anyukámé. Aztán készült már belőle rizseshús is, nem volt rossz, de nem olyan, amit túl gyakran szeretnék. Legutóbb viszont levest készítettem belőle. Előszőr hagyományos tárkonyos levest szerettem volna, aztán eszembe jutott a csokor friss kapor és valahogy úgy gondoltam azzal finom lesz. Az lett. így készült:

Hozzávalók:
egy nyúl apróléka (belsőségekkel együtt)
két kisebb sárgarépa
1 fehérrépa
3-4 kis fej csiperkegomba
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
pár szem kelbimbó
fél csészényi rózsákra szedett karfiol
2 dl tejszín
2 tk kukoricaliszt
kb. 1 tk citromlé
só, kevés olaj
friss kapor

A megtisztított nyúl aprólék kisebb darabokra vágom. A zöldségféléket megtisztítom, a hagyma kivételével kisebb darabokra vágom. A húst kevés olajon megpirítom, hozzákeverem a zöldségféléket, pár percig párolom. Felöntöm annyi vízzel, hogy elfedje, felforralom. Habot leszedem, majd sózom és mérsékelt lángon addig főzöm, míg a hús meg nem puhul. (Általában egy kis darab mellehúst szoktam megkóstolni, ha az jó, akkor kész.) Mikor elkészült hozzáfacsarok kb. 1 teáskanálnyi citromlevet. A tejszínt simára keverem a kukoricaliszttel, majd behabarom vele a levest. Végül bőven megszórom friss kaporral és citromgerezdekkel tálalom.

Egy éve készült:
Garnéla krémsajtos batyukkal

Igen kellemes meglepetés ért bennünket még nyár végén. Egyszer csak csörgött a telefonom, a kijelzőn Krisztaapu száma állt, én meg nem értettem az egészet. Hiszen miért is hívna engem Kriszta barátnőm apukája, mikor a lánya Guatemalában tartózkodik. Vagy mégsem? Hát nem biza! Kriszta ugyanis nagy titokban hazajött apukája szülinapjára. Ha már hazajött ellátogatott hozzánk is. Nem tagadom, régen örültem vendégnek ennyire!!! Hozta magával lurkóját, Samut is, kár, hogy kicsi csajszink épp nem volt itthon. Messziről jött ajándékot is kaptunk, szépet is, finomat is, mégpedig igen finomat. Egy kis használati utasítást is kaptunk hozzá, még most is látom magam előtt, ahogy mutogatja. Szóval a citromos chilet leginkább friss gyümölcsökre szórva eszik a helyiek, friss mangóra, ananászra, narancsra szórva - el is hiszem, hogy isteni lehet. Aztán még azt is mondta, hogy abban az egyben biztos volt, hogy én, a gasztronyanyus leszek az, akinek igazán tetszeni fog. Igaza is lett. TS kipróbálta néhány gyümölccsel, de a sótartalma miatt almára, körtére nem találta ideálisnak. Én pár napja svéd húsgolyócskákat fűztem nyársra szilvával és almával váltogatva, aztán bőven megszórtam citromos chilivel. Majd irány a grill. Különösen a szilván volt szerintem csudijó. Lehet, hogy egy édes-sós-csípős-savanyú lepényen is elnyeri majd méltó helyét...

Elég gyakran esik meg, hogy improvizálok a konyhában, sokkal gyakrabban, minthogy recepteket követnék. Néha felejtős az eredmény, vagy épp további fejlesztésre szorul, néha pedig úgy jó, ahogy van. Ilyen lett a mai gyors ebéd is. Gondoltam leírom, még mielőtt elfelejteném. Eléggé idényjellegű, sütőtökkel, almával. Körülbelül négyszemélyes adag.

Hozzávalók:
2 csirkemell filé
1 kisebb sonkatök
2 zöldalma
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
friss petrezselyem
só, bors
1 ek méz
0.5 dl konyak
2 dl tejszín
2 tk keményítő

A tököt meghámoztam, majd felkockáztam és egy közepes tepsibe szórtam. Az almát negyedeltem, magházát kivágtam, majd a gerezdeket még kisebb darabokra vágtam. A pórét vastagabb karikákra vágtam. Ezeket is a tökhöz adtam. A csirkemellet felkockáztam, majd a vaj és olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Hozzáadtam 1 gerezd zúzott fokhagymát és egy evőkanálnyi mézet. Ráöntöttem a konyakot, majd meggyújtottam. (Fú, Anyaaaa, világos! -mondta erre KicsiCsaj). A húst sóztam, borsoztam, még pár percig pároltam, majd a szaftjával együtt összekevertem a tökkel. Megszórtam két gerezd szeletelt fokhagymával és néhány ág rozmaringgal. 170 C-on kb. 25 percig sütöttem. 2 dl tejszínt simára kevertem a keményítővel és egy kevés sóval és a végén ezt locsoltam a húsra. Óvatosan átforgattam, majd megszórtam finomra metélt petrezselyemmel. Fokhagymás jázminrizzsel tálaltam.

Egy éve készült:
Brokkolival töltött máj