A tegnap emlegetett édes palacsintákkal egyidőben készültek ezek a cukkinis lepénykék is. Hozzá juhtúrót szántam valamilyen formában, de nem szerettem volna, ha amolyan fújtós nehezen nyeldeklős vacsi kerekednék belőle. Tejszínhab lett a lazító anyag, no meg egy kevés joghurt. A tetejére sütött krakkói sonka pedig csak ráadás.

A lepénykékhez:
3 fő részére
2 tojás
1 tk szárított élesztő
1 tk cukor
1 tk só
20 dkg liszt
5 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
1 közepes, de még zsenge cukkini
2 ek apróra metélt snidling
10 dkg krakkói sonka

A bryndzahabhoz:
10 dkg juhtúró
1 kis pohár natúr joghurt
50 ml tejszínből vert tejszínhab

Az élesztőt a cukorral 1 dl tejben felfuttatom. A tojásokat a maradék tejjel, liszttel, olvasztott vajjal és a sóval simára keverem, majd hozzáadom az élesztőt is. Sűrűbb palacsintatésztát kell kapnom. 20 percig pihentetem, majd belekeverem a reszelő durva fokán lereszelt cukkinit és a finomra aprított snidlinget. Forró palacsintasütőben 6-8 cm átmérőjű lepénykéket sütök.
Míg a palacsintatészta kel bőven van idő a bryndzahab elkészítésére is. A bryndzát a joghurttal simára keverem, villával, vagy botmixerrel, majd beleforgatom a kemény tejszínhabot. Felhasználásig hűtőbe teszem. Közvetlen tálalás előtt serpenyőben megsütöm a sonkaszeleteket, de lehet akár bacon is. Egy-egy lepénykére bryndzahabot halmozok, a tetejére pár szelet sonkát, majd óvatosan még egy cukkinis lepénykét, végül snidlinggel megszórom. Igazándiból gyors vacsi, fél óra alatt összehozható.

Eltelt egy év.
Ételtenger vesz körül, nem tudok választani mi is legyen a szülinapi válogatásban. Mert finom volt ez is, az is, valamiért emlékezetes egy-egy bejegyzés és csak mert tetszik a fotó, na.

Mennyi minden történt ez alatt az egy év alatt!

Ami a hangyabolyban történt:
A legfontosabb, hogy már négyen vagyunk a hangyabolyban, az apróbbik most is itt nyögdécsel, cuppog, nézelődik mellettem. Azt hiszem felköthetem a gatyámat, ha az étvágya ilyen jó marad. Három hetes korára több, mint 80 dkg-t gyarapodott. Egyre többet van ébren és olykor már ébren is rámnevet. :-)))) A nagyobbik megtanult beszélni és őrült titta (tészta) és husiiiii és palacsinta rajongó lévén ennek hangot is ad a napi menű kialakítása során. No meg jó keverő, kutyuló és lisztkóstolgató aktivistához méltón időzik a konyhapulton ücsörögve, különösen, ha kenyér vagy süti készül. S a nyomdázás kezdeti formájának megfelelően lelkesen nyomogatja a formákat a tésztába, legyen az mézeskalács, aprósüti, vagy pogácsa. Lelkes csokilopkodó, hangos Megkotosom, jó? felkiáltás mellett tünteti el a fagyiba szánt és gőzfürdős sorsukra váró csokikockákat. Viszont antigombaista és antispenótista, nagy bánatomra (azért a spenótkrémleves neki is bejön :-)).

Konyhaügyileg meg... hú, végiggondolni is nehéz:
Volt egy csomó első nagy vállalkozás, mint a birsalmasajt gyártás, vagy a májpástétom készítés, házi ricotta gyártás, mindenféle dzsemek gyártása. Aztán a rengeteg kipróbált, s meghonosodott recept. A rendszeres kenyérsütés, hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Az isteni panna cotta és a csokimousse. A literszám készülő fagyik. Azt már nem is részletezem, hogy Chili&Vanília, Dolce Vita és Maci oldalait böngészve és receptjeit próbálgatva szántam rá magam a blog tényleges szárnynak eresztésére, merthogy a blogspoton már egy évvel korábban regisztráltam ám :-). Összesen 215 bejegyzés született és a cimkék alapján úgy tűnik mi husival édesen szeretjük a gyümölcsöt és a zöldséget, s citrusról csacsogva nyaljuk a fagyit :-). Több mint ötvenezren voltatok ránk kiváncsiak, s egy kisebb házikönyvtárnyi oldalt lapozgattatok végig. Megdöbbentő, hogy 76 ország olvasói találtak meg akarva-akaratlanul s töltöttek legalább egy kattintásnyi időt nálunk. A legtöbben az édes recepteket, no meg a kenyér és péksüti recepteket böngészik nálunk, valamiért aktív célpont a rakott krumpli, no meg a rumos meggy :-)

Amit mi kaptunk:
Aztán micsoda kellemes oldalakat, embereket találtam még! Egy-egy keresetlen jó szó, dícséret időről-időre megtalál pl. innen és onnan. Még lila lelkitársam is akadt... Kedves Füge remélem jól vagy és nagy hajrá a végére! Neked köszönhetően kvázi újoncként törhettük a fejünk egy VKF forduló témáján is TS-sel. No meg milyen jó, hogy nap mint nap garázdálkodhatom a többiek virtuális konyhájában. Attól meg úgy meglepődtem és jól meghatódtam, hogy tavasszal, amikor még pocaklakóként kicsi Krampuszkánk rendezte és meglehetősen sokszor törölte mindennapjaim saját főzősműsorait, szóval, hogy akkor is olvastátok a Lilahangyát. Méghozzá nem is kevesen. Hálás köszönet érte!

Amivel tartozom:
Volt egy tervünk, ezért szavazást indítottunk. Kiváncsian vártuk egyáltalán a szavazásra kaphatóak vagytok-e? De úgy tűnik a többség szeret játszani és kíváncsi az eredményre. A szavazás valós célja pedig olyasmi lenne, hogy időről-időre felvetnénk néhány érdekesnek tűnő témát, élelmiszertudománnyal, élelmiszerekkel, gyártástechnológiával kapcsolatban (pl. miért jó párosítás az ananász a hús mellé vagy miért nem bírják a japánok az alkoholt?). Ti választanátok, én pedig kicsit körbejárnám a témát. Merthogy úgy tűnik a kenyeres és az antociános bejegyzést is érdekesnek találtátok. Egy nagy lisztes poszttal pedig mammanak is tartozom :-). Aztán volt két VKF forduló, amiről faramuci módon maradtunk le, mind a kettőre megvolt a kész fotósorozat, s a receptek, aztán közbejött ez-az. Ezeket is szeretném megírni hamarosan. No meg némi renova is vár ránk, egy kis rendcsinálás a címkék közt, némi arculatváltás, megújulás...

S amivel magamnak tartozom:
Amolyan magamsorsátterelgethetnémjobbanis ember módjára gondtalanul élvezem a főzős, fotózós mindennapokat és rácsodálkozom, mikor kedves ismerős és ismeretlen olvasók, barátok megjegyzik, milyen jó ez és lehetne ebből több is. Nevető lélekkel elmosolyodom, igen talán, majd egyszer talán szép színes nyomtatott oldalakba álmodom a blogot, s mivel TS személyében hivatásos betű és képimádó van a családban, tán még a könyvespolcra is kikerülne itt-ott.

Amivel pedig megleptem magunkat :-)
Mézes mákhabos palacsintácskák meggydzsemmel

A fagyifőzők szokásos dilemmája engem is utolért, mi is legyen a tojásfehérjével. Le ugyan nem fagyasztottam, de a hűtőben dekkolt már egy-két napja, ideje volt felhasználni. Fel is csaptam hát t3v okos gyűjteményét és valahogy megleltem az nlcafen azt a kókuszos sütit, amit tkp. anyukám is sütött már évekkel ezelőtt, kávékrémmel és csokimázzal a tetején. Az nlcafen talált receptek egyike pudingos befejezést kíván, a másik, ha jól emlékszem csak úgy üresen kínálja én meg azt gondoltam miért ne koronázhatná meg az az isteni étcsoki mousse, ami télen biza elég gyakori vendég volt nálunk. Este aztán, mire a süti már a hűtőben pihent majdnem elfeledkeztem róla, de annál nagyobb volt az öröm, mikor TS meglátta. Mikor elárultam, hogy kókuszos a tészta, az én jó párom majdnem dobott egy hátast, ui. annyira nem szeretem a kókuszreszeléket és a kókusz illatát, hogy kergetni lehetne vele. Igen, tudom, tudom - mondtam neki, de ezt ismerem és csudafinom. Megkóstolta és ebben ismét egyetértettünk.
Ja, az egészben az a vicces, hogy a csokimousse miatt most néhány tojás sárgája vár a szebb jövőre a hűtőben.

A kókuszos tésztához, egy 30 cm átmérőjű tortaformára szabva:

6 tojásfehérje
25 dkg porcukor
5 ek finomliszt
20 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

A tojásfehérjéből a cukorral kemény habot kevertem, majd beleforgattam a sütőporral elkevert lisztet és a kókuszreszeléket. Kivajazott tortaformában sütöttem 180 C-on, az időt nem tudom, de a tűpróba segít.

Mire elkészült, elkészült rá a csokikrém is:

20 dkg 70%-os étcsoki
2 ek porcukor
5 dkg vaj
1 tojás sárgája
4 tojás fehérje
1 ek Mozart csokikrémlikőr

A csokit a vajjal és cukorral vízfürdőn felolvasztottam, majd a tűzről levéve belekevertem egy tojás sárgáját és a csokilikőrt. A végén pedig beleforgattam a fehérje kemény habját.
Az egészet szépen a sütire kentem és bánkódtam fél percet, hogy miért is fogyott el a durvára darált mogyoró, azzal lett volna ám még csudafinom.

Múltkor kipróbáltam egy kiflireceptet, amit már elég rég felírtam a receptes füzetembe. Kevertem a tésztába egy marék lenmagot, no meg a liszt egy részét kukoricaliszttel helyettesítettem. Ettől a tésztája enyhén édeskésebb és sárgább lett. Finom lett, igazán finom.

Hozzávalók 16 kisebb kiflihez:

5 dkg élesztő
5 dkg margarin
5 dl tej
1.5 tk só
2 tk cukor
1 l finomliszt
2 dl kukoricaliszt
1 marék lenmag
1 tojás

Az élesztőt cukros tejben felfuttattam, majd a tojás kivételével az összes hozzávalóval együtt rugalmas tésztává dagasztottam. A recept csak 30 percnyi kelesztést ír, én hagytam majd két órán át kelni, közben egyszer jó alaposan átpüföltem. Mikor megkelt újra átgyúrkáltam, levegőt jól kinyomkodva belőle, majd 4 részre vágtam és és ujjnyi vastag körökké nyútottam őket. A köröket negyedeltem, majd kifliket formáztam és sütőlapon további 20 percig pihentettem. Sütés előtt lekentem tojással, aztán irány a szokásos előmelegített 220 C, alsó-felső sütőfokozaton. Kb. 25 percig sült, ekkorra az alja is szép pirosra, kopogósra sül.

Ezen a héten itt van velünk az Anyukám. Babusban gyönyörködik, dédelgeti, közben jókat beszélgetünk, én meg kedvemre főzöcskézhetek. Nem kis adag meggy is lapult a táskájában, így az eredetileg tervezett ribizlis-túrós süti helyett ezt a könnyű és igen gyorsan elkészülő kevert meggyes sütit készítettem tegnap ebédre. Üdítő mandarintorta néven szerepel a recept eredetije a Dr. Oetker Rázott és bögrés sütemények című könyvében. Nekem ez az a sütemény, amit amolyan Jolly Jokerként előkapok, ha hamar-hamar ennénk valami finom sütit. Mandarinnal valóban nagyon megnyerő, de gyakorlatilag bármilyen idénygyümölcsre, sőt aszalt gyümölcsökre is újra hangolható. A másik alapanyag, amit variálni szoktam az az író. Nem jutok hozzá túl gyakran, helyettesítettem már kefírrel is, joghurttal is, bármelyikkel finom.

A meggyre hangolt recept:

200 g finomliszt
1 cs sütőpor
120 g cukor
1 tk vaníliakivonat
2 tojás
80 ml étolaj
150 ml natúr joghurt
kb. 500 g magozott meggy
fél citrom reszelt héja

A bevonathoz:
1 tasak színtelen tortazselépor
2 ek cukor
250 ml meggylé

Kivajazunk egy 30 cm átmérőjű kerek sütőformát, a sütőt pedig 180 C-ra melegítjük alsó-felső funkcióban. A tésztához a meggy kivételével minden hozzávalót egyszerre simára keverünk, majd a kivajazott formába öntjük. Megszórjuk a magozott meggyel és kb. 40 percig sütjük. Ez idő alatt a zselatinból a meggylével és a cukorral elkészítjük a bevonatot. Ha elkészült a süti és legalább langyosra hült egyenletesen bevonjuk a mázzal.