Ha Olaszhon és szemolina, úgy gondolom a durum szemolináról lenne szó. Na, ez az, ami nem volt itthon. Volt helyette hazai búzadara és kukoricadara. A süti pedig, ami megsütődni vágyott ma délután a szemolina puding lett volna Tessa Kiros egyik receptje nyomán. Viszont a fejemben valahogy úgy maradt meg a recept emléke, hogy kukoricadarával készül, amolyan édes, lazított polenta. A különbség a háromféle őrleményben a fentebb említett eredeten kívül többek között szemcseméretben van, ami persze más duzzadási készséget is takar. A durum szemolina szemcsemérete 0.15-0.85 mm, az étkezési búzadara 0.45 - 1.25 mm, míg a kukoricadara 0.40 - 0.80 mm közötti. És akkor még nem is beszéltünk a finomra, közepesre, durvára őrőlt változatokról. Persze, nem akarok most hosszas fejtegetésekbe kezdeni, hogy mennyi ideig is kell főzni, ha különböző arányban keverem őket... A lényeg annyi, hogy polenta sem volt elég, így kb. a negyede búzadara lett. De a végeredmény rendben volt és nekem ez annyit mond igazán, hogy ez a gríz puding mind kukoricadarával, mind sima búzadarával remekül működik. íme a recept:
120 g kukoricadara
40 g búzadara (a könyvben 150 g finomra őrölt szemolina szerepel)
1 l tej
1 csipet só
250 ml víz
100 g barnacukor (eredetileg 150 g finomőrlésű cukor szerepel)
50 g vaj
4 tojás sárgája és fehérje külön-külön
1 nagy citrom reszelt héja
4 ek Zwack kajszi pálinka (a recept portóit ír)
2 szem érett nektarin, sárgabarack lenne az igazi szerintem (a receptben mazsola)
kevés extra vaj és zsemlemorzsa a forma kikenéséhez

A tejet a vízzel felforraltam, majd belecsorgattam a darákat. Mikor szotyogni kezdett belekevertem a cukrot, sót, vajat és belereszeltem egy szép nagy citrom héját. Viszonylag sűrű puliszkát főztem belőle, majd levettem a tűzről. Némi hülés után gyorsan belekevertem a négy tojássárgáját és két nektarint apró kockákra aprítva. Végül beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét és a kivajazott, kimorzsázott hőálló tálba öntöttem. 180 C-on 40 percig sütöttem. Az eredmény? Egy enyhén citromos ízű, nem túl édes viszonylag lágy süti, finom nektarindarabkákkal. Tessa Kiros csokoládészószt kínál hozzá, de szerintem egy barackpálinkával felfőzött házi sárgabaracklekvárral sem lehet kutya :-)

A rétes jöhet, mindenféle variációban, ízben, töltelékkel, sósan, édesen , rétesformában, lepényként, csaknem mint Gombócartúrnak a csokoládé. Személy szerint kétféle hagyományos rétes van, amivel abszolút le lehet venni a lábamról, az egyik az édes túrós a másik pedig a meggyes. Anyukám nagynénje, a mi pótnagymamánk még kézzel nyújtotta a rétestésztát a nagy ebédlőasztalon, láttam nem egyszer, de eddig még egyszer sem mertem hozzákezdeni. Meg aztán gyerekkoromban voltam egyszer egy olyan lakodalomban Bogyiszlón, ahol maga a lakodalmi készülédés pontos koreográfia szerint történt, így egy külön nap jutott a rétessütésnek. Volt ott mindenféle, jutott kedvenceimből jó néhány darab. Felnőttkorom jóízű rétesei pedig jelenlegi munkahelyemhez kötődnek, ahol jeles alkalmakkor készítik az isteni diós-meggyes rétest is. A hagyományos réteseket, néha háromszögre hajtva szoktam készíteni. Részben, mert így egy réteslapból két háromszög is készül, azaz kiadósabbnak hat, részben mert így körbe-körbe mindenhová jut abból a finom ropogós rétestésztából. A meggyest viszont jó ideje másként készítem, búzadara helyett darált keksszel, ha van pici mandulával. Nagyon finom így is. A mostani adagot 6 db réteslapból készítettem, így 12 db háromszög született.

1 cs. hatlapos réteslap
fél kg mirelit meggy
2 ek cukor
1 tk őrölt fahéj
1 tk vaníliakivonat
12 db háztartási keksz, vagy bármilyen más jól morzsálódó és nedvszívőképességű keksz
kenéshez olaj

A réteslapokat félbevágom, majd egyenként a lapokat a hosszabb éle mentén olajjal megkenem és újra félbehajtom. így egy hosszú csíkot kell kapnom. A csík aljára egy kanálnyi tölteléket teszek, ami az alábbi módón készül: A meggyet felolvasztom és a saját levében felfőzöm a cukorral és a fahéjjal. A végén belekeverem a finomra reszelt kekszet és hülni hagyom. Szóval ebből a töltelékkel megy egy púpos teáskanálnyi minden csík aljára, majd háromszög alakban felhajtogatom a réteslapot. A végén egy minden oldalról zárt párnácskát kell kapnom. Tetejüket megkenem olajjal. Előmelegített sütőben pirosra sütöm. Mi most vaníliafagyival ettük, aztán meg anélkül és sitty-sutty elfogyott...

A csirkemájat ezúttal új ízekkel szerettem volna házasítani, így hiába is kacsintgatott rám a majoranna, a választásom a friss rozmaringra esett és ha már szilva szezon van, hát a ringlószilvára. Egy tűzálló tálba elrendezgettem a megtisztított, félbevágott májacskákat, ide-oda ringlónegyedeket tettem, kapott egy kevés rózsaborsot és pár ágacska friss, illatos rozmaringot és egy kevés olivaolajat. Fél óra alatt szép pirosra sült.

Hozzá sajtos puffancsot készítettem. Persze kicsit módosítottam a receptet.
0,25 l tej
8 dkg vajkrém
16 dkg liszt
10 dkg sajt (edami)
3 db tojás
só, hempergetéshez parmezán

A tejet a sóval felforraltam, majd belekevertem a vajat, mikor az felolvadt, belekevertem a lisztet is. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, habverővel teljesen simára kevertem, kicsit hűlni hagytam. Mikor már kézzel kidolgozhatóvá vált hozzákevertem 10 dkg reszelt sajtot. Vizes kézzel kis golyókat formáztam, reszelt parmezánban meghempergettem. 160 C-on kb. 20 percig sültek.

Az első ízlelésre karamelles, a másodikra picit kávés, a hamradikra pedig kesernyés, MI EZ?
Az igazi SÖRbet, lehetett volna, erre gyúrtam már hetek óta, de aztán úgy adódott, hogy hosszas előkészítés, sörrel való szemezgetés után a tejszínes verzió, így a SÖRfagyi győzött.
Történt pediglen, hogy jó pár hete, mikor Napocsom szülei meglátogattak bennünket és a nagy melegre való tekintettel fagyival kínáltam őket NapomApuja azt mondja nekem, nem kér most fagyit, majd ha sörfagyit készítek... Hát kell ennél nagyobb kihívás???

Nem kellett. Recept vadászat indult, sokat keresni nem is kellett. Sörfagyi márpediglen létezik, recept szépszámmal akad és gyakorlatilag két részre oszthatóak. Az egyik egyszerűen némi beforralást majd cukros sziruppal történő higítást követően fagyasztódik és fogyasztódik. A másiknál pedig a klasszikus főzött vaníliás krémre alapul a recept. Na és van az a zárójeles harmadik, amikor véletlenül a fagyasztóban felejtődik a sör (létezik ilyen?).
Abban viszont a receptek nagy része egyetértett, hogy jobb egy erősebb sörből, vagy barnasörből, esetleg valamilyen gyümölcsös ízesítésű sörből kiindulni.
A Krušovice fél literes barna söre igazán szimpatikus választásnak tünt. Olyannyira, hogy a fagyi készítésének halogatása miatt egyszer még komolyan meg is kellett védenem a söröm :-).

De a hétvégén eljött a pillanat, amikor előástam rejtekéből a söröcskét, eldöntöttük, hogy tejes alapú lesz és megszületett a mi barnasörfagyi verziónk:

Kb. 1 literhez

0.5 l barna sör (pl. Krusovice)
4 tojás sárgája
5 ek cukor
2.5 dl tejszín
2 dl tej
1 tk vaníliakivonat

A barnasört felforralom, majd kb. 20 percig alacsony hőn tartva rotyogtatom. Ezzel az alkoholtartalma elmegy, az íze még koncentráltabb lesz. A tojások sárgáját fehéredésig keverem a cukorral. A tejszínes tejet felforralom, majd óvatosan a tojásalaphoz vegyítem, hozzáadom a vaníliát és visszatéve a tűzhelyre krémmé főzöm. Mikor egy picit kihült hozzákeverem a sört, alaposan felhabosítom, majd lehűtöm, fagyasztom. Az íze? Az elején valóban karamelles, aztán egy slussz kávé és a végén a sör íze. Nagyon jó, de tényleg.
Ja, mielőtt elfeledem, Nagypapinak is bejött :-)))

Tegnap előtt kenyeret sütöttem és teljesen ad hoc jött az ötlet legyen pizza ebédre. Nem pizzának készült a tészta, így teljes kiörlésű rozslisztet, fehér rozslisztet és teljes kiörlésű búzalisztet adagoltam a finomliszt mellé 200 g, 100 g, 200 g és 300 g arányban. A többi része megegyezik a zsemlerecepttel, ami talán az első beírt receptem volt, annyi különbséggel, hogy ezúttal csak vízzel készült. Páromnak széletölthetnékje támadt, így az egyik pizza szélét megtöltötte reszelt fokhagymás-petrezselymes házisajttal. Erre feltétnek grillezett gomba-cukkini-padlizsán és fenyőmag került, alá egy kis házi paradicsomszósz. A másik pedig "snassz" sajtos-gombás-olajbogyós lett, ugyancsak friss paradicsomszószon.

A tészta 2 db kb. 30 cm átmérőjű pizzához a zsemlereceptben közöltek szerint készített tészta mennyiségének feléből készült.

Házi paradicsomszósz a két pizzára elegendő mennyiséghez (az ihletet Heidi receptje adta):
5 érett paradicsom felkockázva
3 gerezd fokhagyma
3 szál újhagyma
só, fehérbors
friss kakukkfű és bazsalikom
egy tk reszelt citromhéj
olivaolaj

Az olivaolajon megpirítottam a fokhagymát, majd hozzáadtam a paradicsomot. Viszonylag már szétfőtt a paradicsom, amikor belekevertem a hagymát, sót, borsot. Mikor a hagyma is megfőtt csak akkor fúszereztem a zöld fűszerekkel és a citromhéjjal. Egyet rottyant még és kész is.

A sajthoz a Chilinél olvasott és többször kipróbált ricottareceptet hívtam alapul 1.5 liter házitejből. A fűszerezés sóval, fokhagymával és friss petrezselyemmel történt, egyszer mikróban átmelegítettem az egészet, átkevertem, gyúrtam majd kb. két hetes érlelés következett. Az eredmény egy karakteres sajt lett, nekünk ízlik :-)

A pizzák feltétjei közül csak a grillezett zöldségeset írom most le.

kb. 20 dkg barnacsiperke
1 kisebb cukkini
fél padlizsán
1 csokor új lilahagyma
2 duci gerezd fokhagyma
friss kakukkfű
só, bors
1 marék fenyőmag
20 dkg házisajt
10 dkg gouda

Ehhez nagyon kevés olajon illatosra pirítottam a gombát, majd a cukkinit, padlizsánt. Hozzáadtam a hagymákat, majd friss kakukkfűvel, sóval, borssal fűszereztem.
A sajtokat Napom lereszelte, összekeverte, majd kicsi hurkává gyúrva kb. 2 cm-re a pizza szélétől körben lerakta. A tésztát ráhajtotta és vizes ujjal körben rányomogatta. Én pedig megkentem a paradicosmszósszal, rátettem a zöldségeket, megszórtam a megpirított fenyőmagot, no meg sajtot és irány a sütő, 200 C, úgy 15 perc. Az eredmény, finom ropogós tésztájú pizza, szélében sajtot rejtve, tetején mindenféle illatos zöldség. Hmmmmmmmmmm...