Nyári Mikulás volt (tudtátok egyébként, hogy Ausztráliában júliusban is ünneplik a Karácsonyt - munkahelyeken és az üzletekben legalább is - ha már egyszer akkor van "hideg" tél?), KicsiVú eresztette útjára, puttonyában a Kreatív Blogger díjjal. Köszönöm szépen! :-)
Továbbadni egyre nehezebb, ahogy látom, lassan körbe ér és egyébként is, a kreatív alkotás csak-csak mindannyiunkra igaz. Kinek szavaiért, kinek fotóiért, kinek kísérletező receptjeiért, kinek meg csak úgy minden egyéb miatt.
Bajban is vagyok egy kicsit, nem tudom ki kapta már meg, no meg abban sem vagyok biztos, hogy akinek szánom továbbadja.


A szabályok a régiek:
-kiteszem a logót
-belinkelem a személyt, akitől kaptam
-megnevezek öt blogot
-be is linkelem őket
-üzenetet hagyok nekik.

Akkor íme az én listám:
Konyhaügyek:
Latsia, akinek görög ételekkel tarkított étlapja már nagyon régóta tetszik
ViMiZo, akinek gasztro gyűjteményéért minden tiszteletem
Súlyvesztőhely alkotóinak, akik talán épp elérték az ideális bikiniméretet, s szabadságon vannak, de tél és plusz kilók lesznek idén is, így örökké aktuálisak maradnak

Családosok:
Pohlyék, akik napi nevetőbonbonként jelennek meg az rss ládámban nap, mint nap. Pohly apuka és anyuka remek irásai az AnyApaságól és az ikres lét mindennapairól, már eleve roppant élvezetesek, de ha mindez nem lenne elég, két csodacsajszi mászkál, gügyög, mit gügyög, maholnap beszél a mellékelt videókon

Alvóblog:
Van egy blog még, a Kecskesajt blog. Nem tudom, hogy miért hallgat ennyire, lehet, hogy sajtügyi nagyüzem van? Remélem nem vesztek el..., élveztem nagyon az írásaikat kecskékről, sajtról, a jó kis receptekről nem is beszélve.

Már csak egy feladatom maradt...

Gyümölcsök és édes kalácstészta nálam verhetetlen páros, bárminemű habos süteményt elcserélnék érte. Most pedig bőven van miből válogatni, pompásabbnál pompásabb ízű és színű gyümölcsök kerülhetnek a lepényre cukorral, vagy cukor nélkül, esetleg valamilyen fűszerrel, netán mandulával, mogyoródarabkákkal megszórva. Múltkor egy almás-málnás-mandulás kombináció készült (a fotók sajnos elvesztek, de nagyon bánom, mert még szép is volt!), most íme ez a meggyes, ringlós, sárgabarackos változat. A kalács tésztához a kvecsakalács receptjét használtam. A sütés legvégén bőven cukrozott vaníliás tejjel meglocsolom itt-ott. Remek!

Salátáinknak, mondhatni állandó szereplője a citrom és a bazsalikom. Miért ne lehetne ez a két íz egy fagyi alappárosa? A bazsalikom épp hogy csak érzik a fagyiban, épp annyira, hogy elgondolkodtasson mi is ez az íz. A citrom savanykássága révén a granita pedig kellemesen hűsít és bármely menű pompás záróízkombinációja lehet.

Hozzávalók kb. 8 dl fagyihoz

750 ml víz
7 ek cukor
1 ág bazsalikom
két citromkarika
másfél citrom leve
A cukorból vízzel szirupot főztem, de nem pároltam be nagyon. A végén beledobtam 2 citromkarikát, majd amikor már nem túl forró az alap beledobtam egy ágacska bazsalikomot. Ennyi pont elég ahhoz, hogy a bazsalikom ízét valamennyire átvegye a lé. Mikor kihült belefacsartam a citromok levét. 2-3 bazsalikom levélkét finomra metéltem és ezt is belekevertem. Egy dobozba öntöttem, majd irány a fagyasztó. Mikor eszembe jutott egy villával átkavartam, hogy szép kásás legyen.

Az egyik nyári kedvencem lett a tejberizsfagyi. Főztem már vaníliás tejben, kókusztejben kókuszreszelékkel, főztem citromhéjjal és citromolajjal. Aztán ettük már őszibarackpürével, eperrel, csokival és meggyel. íme egy meggyes-csokis változat.

Hozzávalók kb. 1.5 l fagyihoz:

20 dkg rizs
750 ml tej
250 ml tejszín
8 ek cukor
2 tk vaníliakivonat
1 lime reszelt héja és leve
1 csipetnyi só
10 dkg étcsoki
1 marék meggy

A rizst a tejben a sóval, vaníliával és a cukorral puhára főzöm. A szokásos tejberizzsel ellentétben mikor megpuhult is viszonylag bőven tejes kell maradjon, máskülönben nehézkes lesz krémesíteni. Mikor már megpuhult hozzákeverem a lime reszelt héját és levét, valamint beleforgatom 150 ml tejszínből vert habot. Teljesen kihűtöm, majd fagyigépben fagyasztom. A tálalás vagy dobozolás előtt az étcsokit gőz fölött a tejszínnel megolvasztom, picit lehűtöm és lazán a tejberizsfagyiba forgatom. Meggyel és limehéj darabkákkal tálalom.

A mondat Apukám, gyerekkoromban meglehetősen gyakran ismételgetett, nevelő célzatú mondata. Általában akkor hangzott el, ha a komoly gondolkodást követő tevékenységem kissé balul sült el. Hogy hogy nem, eme ételremek készítése közben magam emlegettem fel.

A mérnöki érdeklődés és a biológiai kutatás iránti vonzalom meglehetősen korán megmutatkozott az életemben. Óvodás koromban bizonyítottam, hogy az ácsceruza nemhogy a legjobb írószerszám, de kisebb darabokra vágva szaporítható is. No meg hogy a rádió szétszerelhető igen könnyedén, de a helytelen reparáció közben a hang elvész. S hogy hiába az őszinte szánalom és a nagy igyekezet, a törött szárnyú seregélyből akkor sem lesz ép kisrigó, ha dobozba téve, kicsi takaróval betakargatva, a szomszéd Bélussal keresztülrohanunk a falun egészen a bölcsiig, ahol anyukám dolgozott. Aztán jött az iskoláskor, mindenféle további, apukám műhelye és alkalmasint a kert és a kakasok ellen elkövetett bűnténnyel, majd a középiskola, amikor is roppant gondosan, ámde jegyzetelés nélkül szereltem szét a bringámat, tisztogattam az agyat és a váltót, s szereztem apukámnak bő egynapi munkát, hogy mindent összeszereljen.
Persze a kiskamasz alkotó szellem a konyhába is betévedt, szegény tesóm volt a meg kell jegyeznem, hálás tesztalany. Baklövések sora bizonyította, hogy sütni bizony némi alaptudás és a recept betartása nélkül meglehetősen rizikós dolog. Nem is sütöttem azután jó sokáig...
Aztán jöttek az egyetemi évek. A szervetlen, majd az elrettentő szerves kémia labor, vegyipari géptan sem téríthetett el, végül csak kikötöttem a gyerekkorom kedvenc elfoglaltsága mellett és folyton kíváncsi, módszereket (recepteket) bújó, módosítgató, egyszerűsítő kutató lettem.

Mostanság csak a konyhában ugye. Na, így történt, hogy egy nap szemet vetettem Fakanál pompás stíriai metéltjére. Ezúttal az igazira, merthogy a hamisat gyakran készítem és nagyon szeretem, de gondoltam ideje kipróbálni az igazit is. S ha egyszer bevált a forrás, no meg B.Pityu története is mélázásra késztetett, maradtam nála. Viszont lusta voltam gyurkálni, sodorni, vagdosni. A lustaság pedig fél egészség, de ha nem így van is, engem gondolkodásra késztet az biztos. Mármint, hogy mit csináljak másként.
Előszőr is, nem találtam mazsolát, de gyümölcs nélkül csak nem lehet, mikor ennyiféle van, gondoltam megbolondítom hát egy kis sárgabarackkal. S mivel ezzel a napi rendi ponttal túl sok időt töltöttem el, végleg száműztem a sodrófát és deszkát. Kigondoltam viszont, hogy én biza kanállal szaggatom a forró vízbe (cukros tejbe) a stíriai tésztáját. Ami, mint utólag kiderült elég időigényes móka. Na, így töltöttem én, gyanítom, háromszor annyi időt a stíriai elkészítésével, mint kellett volna és ezért, akárhogy is, elkél az atyai intelem fejről és annak elsüléséről.

A másik roppant emlékezetes mondat, mely málnaszedés közben felcsapó sikolyaimra érkezett mintegy válaszként a kert túlvégéből imígyen szólt: "Na, a lányom már megint megették a pókok!", de erről és ennek komoly lélektanáról majd máskor!

P.S.: A stíriai így is finom lett, a pici kockákra vagdalt sárgabarack pedig remek ötletnek bizonyult bele.

Egyre ügyesebb az én kis kuktám. Jó, a lisztet továbbra is nyalogatja és csórja a fogára való falatokat, de kever, reszel, szór, adogat, fűszerez(ne ha hagynám), tésztát gyúrkál, sodorgat, tepsibe tesz, szól, ha csipog a sütő és még sorolhatnám. A napokban készült igen komoly közös művünk lett ez a ropogós, vékony levelestésztán sült baconos, brokkolis, lilahagymás lepény, ami már nyersen is szemet gyönyörködtető volt.

Hozzávalók:
500 g levelestészta
15 dkg bacon
40 dkg brokkoli
3-4 kicsi fej lilahagyma
20 dkg ementáli
1 gombóc mozarella
friss rozmaring
só, bors
1 tojás


A levelestésztát közösen jó vékonyra nyújtottuk (vagy használhatunk készre nyújtottat is) és egy nagy sütőtepsibe tettem úgy, hogy kis pereme is legyen. A peremet visszahajtogattuk, majd az egészet Kicsicsaj megkenegette tojással. A brokkoli rózsákat pár percig sós, forró vízben főztem, majd jéghideg vízzel öblítettem és lecsöpögtettem. A bacon szeleteket harmadoltam. A lilahagymát nem túl vékony karikákra vágtam. A sajtokat pedig lereszeltük, pontos kuktai ízellenőrzést követően.
Miután mindenféle előkészületeket megtettünk már csak szórni, tenni, pakolgatni kellett. Előszőr a brokkolit, majd a bacont, végül a lilahagymát. A friss rozmaring leveleit leszedegettük, ezt is rászórtuk, incifincit megborsoztuk, majd megszórtuk a két sajt durván reszelt keverékével. Sózni a lepényt nem igazán kel, elég sós a bacon és a sajt. Végül irány a sütő, 200 C, alsó-felső fokozat mellett, kb. 35-40 percet sült. Azon melegen a legfinomabb!

Végy egy adag levelestésztát, nyújtsd ki jó vékonyra, vágd úgy 10 cm x 10 cm-s négyzetekre, tegyél a közepükre bármilyen lekvárt, nem túl leves gyümölcsöt, túrót, csokit, diót, vagy bármit. Tekerd fel, a tészta széleit csavard meg, mintha szaloncukrot, vagy bonbont csomagolnál. Kend meg őket tojással, majd hempergesd meg porcukorban. Végül 200 C-on süsd úgy 10 percig, vagy amíg szép színe nem lesz. Ha elkészült, azon forrón szórd még meg egy lehelletnyi porcukorral, esetleg fahéjas cukorral, vagy csorgasd meg csokival. Az eredmény: finom, porcukros, ropogós sütikék, szaloncukor köntösben.

Amolyan "Mi van a hűtőben?" alapon készült a vacsoránk minap. Gondoltam legyen husi, csirkemell és valami gyors, wokban sült kajára vágytam, ami mellé jól passzol a rizstészta. Gondoltam legyen még benne ringló is és akkor lehet kellemesen savanykás, édes, sós, kicsit csípős ízkavalkád. Régebbi receptjeim között meglestem a citromos, mézes pulykamell receptjét, aztán a végén persze nem sok köze lett hozzá, viszont nagyon finom lett.

Hozzávalók:
1 nagyobb csirkemell filé
2 csésze olaj + fél csésze olaj a sütéshez
3 tojás fehérje
1.5 ek kukoricaliszt
1 csokor snidling

A mártáshoz:
0.75 l húsleves
2 ek kukoricaliszt
10 szem ringló
1 citrom leve
1 gerezd fokhagyma
1-2 ek méz
1 csomó újhagyma
őrölt chili

A csirkemell filét hosszabb csíkokra vágtam, majd a kukoricalisztből, tojásfehérjéből, olajból és metélt snidlingből készült mázba forgattam és fél órán át érni hagytam. A 7.5 dl húslevest felforraltam, belefacsartam egy citrom levét, hozzáadtam a gerezd zúzott fokhagymát és a mézet, majd a kukoricaliszttel sűrítettem. Mikor besűrűsödött beleszeltem a ringlót, majd mézzel és chilivel ízesítettem.
A wokot felforrósítottam és a fél csésze olajon hirtelen pirosra sütöttem a húst, majd félretettem. Az olaj nagy részét kiöntöttem, a maradékon megpirítottam a negyedelt hagymafejeket, majd visszatettem a húst és nyakonöntöttem a ringlós mártással. Összerottyantottam, picit mézzel és chilivel utánízesítettem és frissen főtt rizsmetélttel tálaltam.

Valami gyerekkori konyhakuktai fóbia, hogy az apró sütiformákat messziről kerülöm. Már nem is tudom mit sütött kis kosárkákban anyukám, valószínűleg valami diós volt, azt nagyon nem szerettem. S ha már nem szerettem, külön nyűg volt a formák kikenecelése, pláne az elmosogatása. Innen a negatív árukapcsolás. Ám a nagy aprósütis forgatókönyvben előre megvolt írva, hogy nekem ilyen formás aprósütiket SÜTNÖM KELL. "Zsorzs" pedig egy konyhai selejtezés képében hozzám is bekopogott...

Már épp az enyészet szele csapta meg a csinos kis sütisütőket, néhány kuglófsütővel és más sütőformával egyetemben, mikor eszébe jutott a gazdájuknak inkább beviszi őket a munkahelyére, hátha kell valakinek. Kellett is, többek közt a húgomnak. így tett szert Zsuzsi egy zacskónyi aprósütiformára, s tette le a kincset nagy büszkén egy hétvégén az ebédlőasztalra. Ellenérzéseim gyorsan legyűrtem az apró csinos formák láttán, meg akkor épp téli bonbon láz volt a blogokban, gondoltam milyen remek lesz ezekből kifordítani a megdermedt remekeket. El is osztottuk a nagy zacskónyi ilyen-olyan formát háromfelé, jutott is maradt is Zsuzsinak, anyu is kapott és én is hazahoztam egy adagot egy kuglófsütő kíséretében. El is tettem, aztán el is felejtettem, ahogy illik. Egészen a múlt hét közepéig, amikor szembe jött velem néhány madeleine recept. A befutó, mandula hiányában egy étcsokis változat lett.
Tudom én, hogy kis kagyló, meg medvetalp forma az igazi, de mint egy kisgyerek, aki az új játékkal süti a sütiket a homokozóban, úgy töltögettem meg én is sorra a kis formákat sorra egymás után. Az eredmény pedig magáért beszél, ja és ízre, állagra is fenséges!
Hozzávalók:
6+1 ek vaj
85 g 70%-os étcsoki
1 tk vaníliakivonat
2 tojás
1/3 cs porcukor
1/2 cs liszt
nagy csipet só

A sütőt 175 C-ra előmelegítettem. Egy evőkanálnyi vajat felolvasztottam és kikentem vele a formákat. A csokit kisebb darabokra törtem és a vajjal együtt vízfürdő felett felolvasztottam. Eközben a tojásokat habosra kevertem a porcukorral és a vaníliával, majd több részletben hozzáadtam a sóval elkevert lisztet. Végül a felolvadt csokit is a masszába kevertem. A formácskákba egy-egy teáskanálnyi masszát kanalaztam, majd tíz percig sütöttem. Állagra így lett tökéletes, a széle enyhén ropogós, a belseje puha, már-már lágy.

Nektarinsaláta chilis joghurtgolyókkal
A számos saláta közül az én kedvencem ez a nektarinsaláta lett. Az alapsaláta (nektarin, hagyma, só, bors, olaj) alapjában véve is remek, jól illik grillezett húsok, nyársak mellé, de ezekkel az igazán pikáns joghurt labdácskákkal kiegészítve egyszerűen tökéletes.

Hozzávalók 2 fő részére:
6 szem érett nektarin
2 pici fej lilahagyma
friss petrezselyem
só, bors
olivaolaj

A joghurtgolyókhoz:
fél liter natúr joghurt
2 ek metélt snidling
ízlés szerint friss vagy őrölt chili
só

A nektarint nem túl vastag cikkelyekre vágtam. A lilahagymákat felszeleteltem, majd a nektarinra szórtam. Sóztam, borsoztam, majd meglocsoltam extra szűz olivaolajjal.
A joghurtgolyókhoz (az ötletet itt láttam) a joghurtot fűszerekkel kevertem, én snidlinget, chiliőrleményt és sót használtam, majd egy texilpelenkába öntve és fellógatva egy éjszakán át csepegtettem. Másnapra fantasztikusan krémes ám jól formázható masszát kaptam, amiből vizes kézzel apró golyókat készítettem. Ezeket a saláta tetejére tettem, végül megszórtam egy kevés friss petrezselyemmel.


Escalivada
Pepita Aris Spansih food and cooking című könyvében találtam ezt a finom, grillezett zöldségekből készült katalán salátát. A könyvbeli receptben édeskömény is szerepelt, de ezt a zöldségfélét elég ritkán esszük, gondoltam hát kihagyom. Persze, gyorsan körbenéztem a neten milyen variációk fordulnak még elő, végül egy ausztrál oldalon találtam meg a számomra legszimpatikusabb verziót. A hangsúlyt az itthon levő alapanyagok alapján kicsit a paprika irányába toltam el, s ha már volt itthon három féle színű paprika, igazán szép, színes saláta készült belőlük. Marinádként a hagyományos balzsamecet, olivaolaj, mustár trió szolgált, némi kiegészítéssel.

Hozzávalók 2 főre:
2 piros húsú és 1-1 sárga és zöld húsú kaliforniai paprika
1 köz padlizsán
1 csokor mogyoróhagyma
1 csokor petrezselyem
olivaolaj

A salátaöntethez:
1/3 csésze extra szűz olivaolaj
1 ek sherry balzsamecet
1 tk dijoni mustár
1 kisebb fokhagymagerezd finomra zúzva
só
1 csokor petrezselyem

A paprikákat kimagoztam, félbe vágtam és mindkét oldalukat megkentem olivaolajjal, majd irány a grill (én most a sütőben 300 C-on), addig, míg a paprika héja fel nem hólyagosodik. Ekkor egy zárható tetejű dobozba (üvegbe, zacskóba, stb) tettem és tíz percig pihentettem. Ezzel párhuzamosan egy másik sütőtálban grilleztem a felezett-negyedelt hagymákat és nagyobb csíkokra vágott padlizsánt. Míg a zöldségek sültek, elkészítettem a salátaöntetet. Selymesre kevertem az olajat, a mustárral és a balzsamecettel, végül hozzáadtam a zúzott fokhagymagerezdet, egy kevés sót és az összemetélt petrezselyem nagy részét.
A paprikákról lehúzogattam a héját, amjd nagyobb darabokra vágtam. Összekevertem a többi zöldséggel, végül lazán összforgattam az öntettel és megszórtam a maradék petrezselyemmel.

Az a jó a salátázásban, hogy könnyen rákap az ember, s ha egyszer rákapott, valahogy folyton szembejönnek a salátás receptek, no meg komoly kísérleti munkába is fog. Az elmúlt két hétben nem is számoltam össze hányféle salátát ettem ebédre, vagy épp volt egy-egy vacsora része, ami azért nem egy egészségtelen dolog. Ezért külön köszönet jár Dolce Vitanak a forduló kiagyalójának. Az egyik vacsoránk már-már amolyan tapas bár stílusban sikeredett. Kóstoló kedvéért készített egy adagnyi, vagy esetleg fél adagnyi hideg-meleg fogásokon és salátákon osztoztunk ketten. Volt a repertoárban nagyon finom és persze volt borzalmas is, nem tagadom. íme négy változat, melyek nekem, nekünk nagyon ízlettek.

Mézes, citromos sárgarépa saláta snidlinges-joghurtos öntettelAz egyik finomra sikeredett ebédem képezte ez a sárgarépa saláta (az ötlet a Bon Appetit idei júliusi szmából számazik). Könnyű, édeskés-savanykás íz, mellé remekül passzult a tonhal és némi főtt tojás.

Hozzávalók két főre:
4 nagyobb sárgarépa
1 csésze lecsöpögtetett joghurt
2 ek citromlé
2 tk méz
3 ek extra szűz olivaolaj
fél csokor snidling

Egy tálkában simára, krémesre kevertem a citromot a mézzel és az olivaolajjal. A reszelő durva fokán lereszeltem a megtisztított sárgarépákat, majd ráöntöttem az mézes-citromos mártást. Úgy adódott, hogy ekkor két órára félbe kellett szakítanom a gyors ebédként elkészítését (így már nem is volt gyors...), de arra pont jó volt, hogy az ízek összeérjenek. Lecsöpögtettem kb. 750 ml joghurtot, igaz, a javát nem ide használtam el, de egy bögrényi ide is passzolt. Bő fél csokornyi snidlinget finomra metéltem, majd belekevertem a lecsöpögtetett joghurtba. Sóztam, borsoztam, majd az egészet lazán összeforgattam a hűtőben érő sárgarépával.

Meleg, fokhagymás, bazsalikomos borsóIgazándiból nem vagyok biztos benne, hogy ez a "zöldség" belefér-e a Dolce Vita által használt saláta fogalomba, viszont remek kísérője volt a vacsorára fogyasztott sült halnak.
Hozzávalók 2 főre:

kb. fél l zsenge borsó
4 gerezd fokhagyma
1 maréknyi friss bazsalikom
pár csepp sherry balzsamecet
olivaolaj
só

A borsót kevés olajon puhára pároltam. 4 gerezd fokhagymát szétnyomtam a kés lapjával, majd kisebb-nagyobb darabokra vágtam. Hozzákevertem a borsóhoz, picit megsóztam, majd amikor illatozni kezdett hozzákevertem a széttépkedett bazsalikomot. A balzsamecetet- épphogy csak pár cseppet - még melegen, közvetlenül a tálalás előtt adtam hozzá. Mennél zsengébb a borsó, annál finomabb.

Még a piknikes VKF-re szántam ezt a bejegyzést, a kaja is elkészült, meg fotó is lett, aztán valahogy mégsem sikerült időben. Na de most :-)

Hozzávalók:
Személyenként egy nagyobb buci, vagy egy vekni ha több emberre számolunk
4-5 zsenge cukkini (ebbe tényleg a salátacukkini a legjobb)
jóféle kolbász, ízlés szerinti mennyiségben (én egy fél szál csípős kolbászt tettem bele)
1 csokor újhagyma
2 kisebb gerezd fokhagyma
2 mozarella golyó
só, bors
kakukkfű
olivaolaj

Serpenyőben minimál olajon megpirítom (nem párolom!) a cukkinit, ha szép barnára sült a széle, félreteszem. A kolbászt karikára vágom és sütni kezdem, ha már pici zsírja van jöhet mellé a szétnyomott és felaprított fokhagyma (egy picit tegyünk félre belőle), no meg a nem túl finomra vágott újhagyma. Mikor a hagyma megsült, visszateszem a cukkinit, átforgatom, ha kell (nem nagyon) utánsózom és kicsi bors sem ront rajta. Bucikák tetejét levágom, kenyérbelet kiszedem (némi falatozás közben, no meg a frissen pirított zsemlemorzsa ígérete, de győzött a falatozás :-)). A cukkinis raguból jócskán pakolok a kenyérkékbe, tetejükre kakukkfüvet szórok és egy-két szelet mozarella sajtot, majd rá a kenyérkék tetejét. Kevés fokhagymás olajjal megkenem, végül forró sütőben úgy húsz perc alatt ropogósra sütöm. Egy pohár behűtött roseval mennyei.

Ide értek. Napok óta nem olvastam mások golyóiról, mert valahogy úgy gondoltam ide is gurul majd egy és ne befolyásolnak mások gondolatai. Latsiáé talált meg, köszönöm. Azért nem is volt könnyű, két napig kotlottam rajta. Nekem nem volt, így emlékszem. Irigykedve néztem a suliban H. Beáét, neki volt, sok. Ki nem kapta még el? Füge? Eszter? Dolce Vita?


A - Ajna, anya (enyém, én, de hogy már a húgom is az, megdöbbentő...), akarat
Á - álom,
B - boldog
C- célok
Cs - család
D - Dádi
Dz -
Dzs - Dzsin-dzsin-dzsingiszkán, gyerekkorom meghatározó nótája, pontos szövegismeret nélkül
E - eleven, energia (egyenlő a lánykánkkal)
É - élet, étel
F - figyelem, fotózás
G - Gandalf
GY - gyerekeim
H - ház, hit (merthogy hiszek a pasiban, aki nekem házat álmodik)
I - idő (mostanában egészen furcsa mértékegységekben mérem, pl. K-vitamin beadásban)
í - írás
J - játék
K - könyv, könnyű (kinek kell az, ami könnyen elérhető?)
L - lélek, levegő(én csak szusznak hívom, s amikor csak lehet szusz nyitott ablakon ömlik be a tereinkbe)
M - mama (én sajnos nem nagyon ismertem őket, remélem az én gyerkőceim sokáig nagyiznak majd)
N - Napocska (ragyogás, ott fent és itt-ott belül)
NY - nyugalom
O - otthon
Ó - óra (ha már idő...)
Ö - öröm
Ő - Ők
P - papa (ld.mama), piac (már a lánykánk is imád járni, bár igaz, nála ez egy a galambkergetéssel és a műanyagárus csuda gyöngyfüggönyeinek gyöngyörgetésével)
Q - Quentin Tarantino (mintha valakinél olvastam volna már...)
R - repülés, imádom
S - só, kell mindenhez
SZ - szerelem, születés
T - társ, testvér, tudás (három alappillére az életemnek, hol egyik, hol másik volt fontosabb)
TY - rekettye (bocs, azt hiszem megyek kávétfőzni)
U - unalom, utazás (előbbit nem ismerem, utóbbi nagyon hiányzik)
Ú - út
Ü - üres (félig üres nem létezik, csak félig teli)
Ű - Űz (engem, a kiváncsiság, folyton, mindenfelé)
V - vakvágány (előfordult, s nyilván lesz még)
W - Walt Disney jutott eszembe, szeretem a régi meséit
X -
Y -
Z - zene
ZS - Zsuzsi (a húgom)

Már nem is lepény ez és nem is tudom hívható-e kenyérnek. Viszont finom. Olyan mint egy ropogós óriási tortillachips. Mindenféle szaftos salátával - merthogy a héten Dolce Vita VKF fordulójára készülve salátát eszünk, salátával. És hogy ez milyen jó :-) - vagy kencékkel, mártogatósokkal isteni. Az eredeti recept innen vagyon, a Gourmet júliusi számából. Egy bűnöm van csupán, az incifinci mennyiségben előírt sütőport én biza incifinci mennyiségű szárított élesztőre cseréltem. Valahogy így szimpatikusabb volt. Meg aztán múltkor, kipróbáltam egy újabb tortillareceptet, amiben sütőpor volt és bűn rossz lett, merthogy kiérzett belőle a sütőpor íze. Szóval emiatt. De nálunk így nyert, meg egy kicsit kevesebb rozmaringgal. Ja, és egyből dupla adagot sütöttem :-) Néhányra bacont, gomolyát raktunk feltétnek, vagy paradicsomot, csípős paprikás spanyol szalámival. Ropogós pizza lett belőle :-) Nekem az aranybarnára sült széle ízlett a legjobban, jó sok széle volt :-).Hozzávalók 1 adaghoz:
1 3/4 csésze liszt
1/2 csésze víz
1/3 csésze olivaolaj
3-4 ág rozmaring
1 csapott tk szárított élesztő
1 csapott tk só
kenéshez só, olaj

A tészta a lisztből, vízből, olajból a kevés élesztővel és sóval pillanatok alatt összeállítható, 2-3 ágacska rozmaringot finomra metélve hozzáadtam, majd kicsit kézzel átgyúrkáltam. Nagyobb szilvásgombócnyi gombócokra osztottam, majd lisztezett felületen jó vékonyra (két-három mm) nyújtottam. Nem lettek szép kör alakúak, de nem is baj. A sütőt eközben 220 C-ra melegítettem, majd a lepényeket megkentem olivaolajjal, megszórtam nagyszemű tengerisóval és néhány levélke rozmaringgal. 10 percet sültek, így lettek szép hólyagosak itt-ott és ropogós aranybarnák.

Nem a legkönnyedebb fagyink a nyáron, viszont a párosítás remek, főleg malaga mazsolával és sherryvel kiegészítve. Babapiskótát beleágyazva pedig egy tökéletes desszert.

Malaga szőlős-sherrys diófagyihoz:
20 dkg dió
0.5 l tej
2 dl tejszín
6 ek cukor
2 ek malaga mazsola
2 ek édes sherry (nálam Gonzalez Byass Solera 1847)

A diót finomra daráltam, majd a cukorral együtt felfőztem fél liter tejben. Lehűtöttem, majd hozzákevertem 2 dl tejszínt, 2 ek megmosott malaga mazsolát, végül a sherryt. A mazsolát most nem áztattam alkoholba, de némi alkoholos duzzadás azt hiszem nem ártott volna neki. De a fagyiban így is szépen megduzzadt és talán így egy fokkal gyerekbarátabb. A többit a fagyigépre bíztam.

Madártej fagyihoz:
1 l tej
5 tojás sárgája
1 ek kukoricaliszt
8 ek cukor
1 vaníliarúd

A tojássárgáját fehéredésig kevertem a cukorral. Hozzáadtam a kukoricalisztet és ezzel is simára kevertem. A tejbe belekapartam a rúd vanília magjait, de beletettem a félbevágott vaníliarudat is és felforraltam. A forró vaníliás tejből két merőkanálnyit a tojásmasszához adtam, simára kevertem, amjd az egészet visszaöntöttem a tejbe és mérsékelt lángon közepesen sűrű krémmé főztem. Kihűtöttem, majd fagyigépben fagyasztottam.A tortához:
1 csomag babapiskóta
2-3 tk holland kakaópor

Egy szögletes kenyérformát (de lehet kerek forma is) kibéleltem folpackkal. Előkészítettem még egy csomag babapiskótát és némi cukrozatlan holland kakaóport és már csak a rétegezés maradt hátra. Alulra a madártej fagyi fele került, rá átlósan lerakosgatva babapiskóta, amit megszitáltam kakaóporral, majd a diófagyi felével fedtem. Ekkor újabb réteg babapiskóta jött, kakaó szitálás rá a diófagyi másik fele, amit a madártej fagyi másik felével fedtem.
Letakarva irány a fagyasztó. Legalább fél napot fagyasztani kell még. Ez idő alatt a babapiskóta is finoman megpuhul. Fogyasztás előtt a formát melegvízbe tettem pár percre. így a fagyitorta szépen kicsusszant a formából, a fólia is szépen leszedhető róla. Szeleteltem és némi kakaóporral és dióval díszítve tálaltam.

Egy rendkívűl egyszerű krémleves a Gourmet júliusi számából, mindenféle sűrítőanyag nélkül, csak hagymából, cukkiniből és bazsalikomból.

Hozzávalók 3 adaghoz:
1 nagyobb zsenge cukkini (vagy 3-4 saláta cukkini)
1 közepes fej vöröshagyma
1 duci gerezd fokhagyma
3-4 ág bazsalikom
olivaolaj
só, bors

A cukkinit meghámoztam, majd kisebb kockákra vágtam. Egy közepes fej hagymát és egy nagy gerezd fokhagymát felaprítottam, majd olivaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a felkockázott cukkinit egy teáskanálnyi sóval és kb. 5 percig pároltam. Ekkor felöntöttem 2 bögre vízzel és mérsékelt hőn 15 percig főztem. Mikor megfőtt 1 nagy marék bazsalikomlevéllel együtt pürésítettem, majd sóval, borssal ízesítettem. Csodálatos.

Egy újabb clafouti verzió, nálunk is, meggyel és darált, cukrozott dióval. A meggy friss, jó savanykás, de érett, cukrot nem látott, jól passzolt hozzá a darált, cukros dió. Az alapreceptet én most Joanne Harris és Fran Warde Francia konyha c. könyvéből vettem, kicsit kevesebb cukorral, több vaníliával készítettem.

Hozzávalók:
12,5 dkg liszt
3 dl tej
3 tojás
csipet só
3 dkg cukor
1 ek vaníliakivonat
50 dkg magozott meggy
csipetnyi fahéj
15 dkg darált dió
3 ek barnacukor
vaj a forma kikenéséhez

A liszt-tej-tojás-só-cukor-vanília hatosból sima palacsintatésztaféleséget készítettem. Egy 30 cm átmérőjű kerek formát kivajaztam, beleszórtam a meggyet, rá a masszát, majd irány a 180 C-os sütő. Néhányszor rápillantottam, majd amikor kezdett megszilárdulni a teteje akkor szórtam meg a fahéjjal ízesített cukrozott daráltdióval. Ha a széle szép piros és elválik a sütőtáltól akkor kész, nálam ez úgy 40 perc volt.

Nyári zöldségdömping lévén kicsit feltúrbóztam a Käsespätzlet. Az alaprecept szerinti Spätzlet baconnel, padlizsánnal, cukkinival, piros húsú paprikával és olajbogyóval dúsítottam. Mellé kovászos uborkát ettünk.

4 fő részére:
Alap Spätzle plusz még
1 nagy fej vöröshagyma
10 dkg bacon
1 közepes padlizsán
2 kisebb cukkini
1 piroshúsú paprika
2 marék olajbogyó
só, bors

Az előző recept szerint elkészítettem a Spätzlet. Eközben a hagymákat kevés olajon sóval aranybarnára sütöttem, majd félretettem. A maradék olajon megpirítottam a cukkinit és a csíkokra vágott bacont, kicsit borsoztam, majd hirtelen megsütöttem a padlizsánt és a paprikát is. Az egészet összekevertem, belekevertem az alaprecept szerinti sajt felét, végül a tetejét megszórtam maradék sajttal. 180 C-on kb. 15-20 percet sült.

Amiben semmi érdekes nem lenne, ha nem lenne igaz az, hogy nem szoktam sütni és annyira nem is szeretem. Illetve volt időszak, amikor a délutáni tejeskávé mellé leszaladt valamilyen kekszecske mindig, de az eredménye is meglett, inkább felhagytam vele. Kicsicsaj túlzott kekszfogyasztását sem támogatom, igaz, úgynevezett útikeksz mindig van az autóban, éhenhalás ellen. De miután a rafinált, frissen uzsonázott bölcsödés így is keszket követel hazafelé egyértelművé vált, hogy hiba van a rendszerben: a keksz nem funkcionális élelem, hanem habzsidőzsi kellék. Persze habzsidőzsi kell néha, így nem tudtam ellenállni tegnap ennek a snickerdoodle néven elhíresült harapnivalónak. Wiki segített, mint már annyiszor, íme egy rövid szösszenet az eredetről, a szokásos ki sütötte előbb versenyről és névről.
Már a recept olvastán érezni véltem a piruló fahéjas cukor illatát, s nem tagadom nagyon finom is lett. Persze, hiába tanultam még az iskolában is, hogy a keksz sütés közben terül, mint a Nagyalföld, csak túl közel pakoltam őket egymáshoz, így egyik-másik össze is nőtt. Véletlen folytán kétféle végeredmény született: az egyik tepsi kekszecskéi szélükön ropogósra sültek, de belül puhábbak, lágyabbak maradtak, míg a másik adag amolyan szép piros pattanós keksz lett. Nekem a puhább belsejű jobban ízlett, de ez pusztán ízlés dolga. Azt viszont nagyon is el tudtam képzelni, hogy ad egy, frissen, melegen tölcsérre, vagy sodrófára csavarva milyen jó kis fagyitálka lesz belőle, a ropogósat pedig apró morzsákra törve vaníliafagyira hintve szintúgy kedvemre valónak találtam. Kipróbálom majd ezt is, azt is.

A recept úgy 15 kekszre a következő:

4 ek sótlan vaj
1/3 csésze cukor
1/3 csésze barnacukor
1 tojás
1 csésze liszt
1 ek kukoricakeményítő
1/2 tk sütőpor
1/4 tk só

A tetejére:
1/2 csésze cukor
2 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg

A vajat habosra keverem, majd hozzáadom a cukrokat és tovább keverem, végül jön bele a só is, majd a tojás. Mikor sima krémes apránként beleszitálom a liszt, keményítő, sütőpor elegyet és addig kutyulom, míg egynemű nem lesz. A recept a sütőpor helyett baking soda ír ill. máshol cream of tartare-t olvastam, de ezek itthon nem lévén sütőporral helyettesítődtek. Evőkanállal, kézzel, teáskanállal - kinek hogy tetszik - gombócokat formázok, amiket meghempergetek a fűszeres cukorban, majd a gombóckákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorjázom. A tisztes távolság megtartása ajánlott! Jön némi lapogatás, kanállal, vagy csak úgy tenyérrel, majd egy teáskanálnyi cukros keverék a tetejére és irány a sütő: 170 C, előmelegítve, alsó-felső módban, úgy 15 percre. Ilyenkor érdemes megkukkolni, ha ropisabb szeretnénk, adjunk még neki néhány percet, ha puhábbat, jöhet ki a sütőből.

Megjegyzés: Én kézzel formáztam olyan kókuszgolyó méretűeket és tenyérrel lapogattam, de így elég vékonykák és nagyok (8 cm átmérőjűek) lettek. Legközelebb kisebbekre próbálom és vastagabbra is hagyom, azt hiszem. A szegfűszeg abszolút nem rontott rajta, a fűszeres cukor pedig más fűszerrel is kipróbálandó (pl. rózsabors milyen lehet a cukor mellett?)!

A tegnap emlegetett édes palacsintákkal egyidőben készültek ezek a cukkinis lepénykék is. Hozzá juhtúrót szántam valamilyen formában, de nem szerettem volna, ha amolyan fújtós nehezen nyeldeklős vacsi kerekednék belőle. Tejszínhab lett a lazító anyag, no meg egy kevés joghurt. A tetejére sütött krakkói sonka pedig csak ráadás.

A lepénykékhez:
3 fő részére
2 tojás
1 tk szárított élesztő
1 tk cukor
1 tk só
20 dkg liszt
5 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
1 közepes, de még zsenge cukkini
2 ek apróra metélt snidling
10 dkg krakkói sonka

A bryndzahabhoz:
10 dkg juhtúró
1 kis pohár natúr joghurt
50 ml tejszínből vert tejszínhab

Az élesztőt a cukorral 1 dl tejben felfuttatom. A tojásokat a maradék tejjel, liszttel, olvasztott vajjal és a sóval simára keverem, majd hozzáadom az élesztőt is. Sűrűbb palacsintatésztát kell kapnom. 20 percig pihentetem, majd belekeverem a reszelő durva fokán lereszelt cukkinit és a finomra aprított snidlinget. Forró palacsintasütőben 6-8 cm átmérőjű lepénykéket sütök.
Míg a palacsintatészta kel bőven van idő a bryndzahab elkészítésére is. A bryndzát a joghurttal simára keverem, villával, vagy botmixerrel, majd beleforgatom a kemény tejszínhabot. Felhasználásig hűtőbe teszem. Közvetlen tálalás előtt serpenyőben megsütöm a sonkaszeleteket, de lehet akár bacon is. Egy-egy lepénykére bryndzahabot halmozok, a tetejére pár szelet sonkát, majd óvatosan még egy cukkinis lepénykét, végül snidlinggel megszórom. Igazándiból gyors vacsi, fél óra alatt összehozható.

Eltelt egy év.
Ételtenger vesz körül, nem tudok választani mi is legyen a szülinapi válogatásban. Mert finom volt ez is, az is, valamiért emlékezetes egy-egy bejegyzés és csak mert tetszik a fotó, na.

Mennyi minden történt ez alatt az egy év alatt!

Ami a hangyabolyban történt:
A legfontosabb, hogy már négyen vagyunk a hangyabolyban, az apróbbik most is itt nyögdécsel, cuppog, nézelődik mellettem. Azt hiszem felköthetem a gatyámat, ha az étvágya ilyen jó marad. Három hetes korára több, mint 80 dkg-t gyarapodott. Egyre többet van ébren és olykor már ébren is rámnevet. :-)))) A nagyobbik megtanult beszélni és őrült titta (tészta) és husiiiii és palacsinta rajongó lévén ennek hangot is ad a napi menű kialakítása során. No meg jó keverő, kutyuló és lisztkóstolgató aktivistához méltón időzik a konyhapulton ücsörögve, különösen, ha kenyér vagy süti készül. S a nyomdázás kezdeti formájának megfelelően lelkesen nyomogatja a formákat a tésztába, legyen az mézeskalács, aprósüti, vagy pogácsa. Lelkes csokilopkodó, hangos Megkotosom, jó? felkiáltás mellett tünteti el a fagyiba szánt és gőzfürdős sorsukra váró csokikockákat. Viszont antigombaista és antispenótista, nagy bánatomra (azért a spenótkrémleves neki is bejön :-)).

Konyhaügyileg meg... hú, végiggondolni is nehéz:
Volt egy csomó első nagy vállalkozás, mint a birsalmasajt gyártás, vagy a májpástétom készítés, házi ricotta gyártás, mindenféle dzsemek gyártása. Aztán a rengeteg kipróbált, s meghonosodott recept. A rendszeres kenyérsütés, hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Az isteni panna cotta és a csokimousse. A literszám készülő fagyik. Azt már nem is részletezem, hogy Chili&Vanília, Dolce Vita és Maci oldalait böngészve és receptjeit próbálgatva szántam rá magam a blog tényleges szárnynak eresztésére, merthogy a blogspoton már egy évvel korábban regisztráltam ám :-). Összesen 215 bejegyzés született és a cimkék alapján úgy tűnik mi husival édesen szeretjük a gyümölcsöt és a zöldséget, s citrusról csacsogva nyaljuk a fagyit :-). Több mint ötvenezren voltatok ránk kiváncsiak, s egy kisebb házikönyvtárnyi oldalt lapozgattatok végig. Megdöbbentő, hogy 76 ország olvasói találtak meg akarva-akaratlanul s töltöttek legalább egy kattintásnyi időt nálunk. A legtöbben az édes recepteket, no meg a kenyér és péksüti recepteket böngészik nálunk, valamiért aktív célpont a rakott krumpli, no meg a rumos meggy :-)

Amit mi kaptunk:
Aztán micsoda kellemes oldalakat, embereket találtam még! Egy-egy keresetlen jó szó, dícséret időről-időre megtalál pl. innen és onnan. Még lila lelkitársam is akadt... Kedves Füge remélem jól vagy és nagy hajrá a végére! Neked köszönhetően kvázi újoncként törhettük a fejünk egy VKF forduló témáján is TS-sel. No meg milyen jó, hogy nap mint nap garázdálkodhatom a többiek virtuális konyhájában. Attól meg úgy meglepődtem és jól meghatódtam, hogy tavasszal, amikor még pocaklakóként kicsi Krampuszkánk rendezte és meglehetősen sokszor törölte mindennapjaim saját főzősműsorait, szóval, hogy akkor is olvastátok a Lilahangyát. Méghozzá nem is kevesen. Hálás köszönet érte!

Amivel tartozom:
Volt egy tervünk, ezért szavazást indítottunk. Kiváncsian vártuk egyáltalán a szavazásra kaphatóak vagytok-e? De úgy tűnik a többség szeret játszani és kíváncsi az eredményre. A szavazás valós célja pedig olyasmi lenne, hogy időről-időre felvetnénk néhány érdekesnek tűnő témát, élelmiszertudománnyal, élelmiszerekkel, gyártástechnológiával kapcsolatban (pl. miért jó párosítás az ananász a hús mellé vagy miért nem bírják a japánok az alkoholt?). Ti választanátok, én pedig kicsit körbejárnám a témát. Merthogy úgy tűnik a kenyeres és az antociános bejegyzést is érdekesnek találtátok. Egy nagy lisztes poszttal pedig mammanak is tartozom :-). Aztán volt két VKF forduló, amiről faramuci módon maradtunk le, mind a kettőre megvolt a kész fotósorozat, s a receptek, aztán közbejött ez-az. Ezeket is szeretném megírni hamarosan. No meg némi renova is vár ránk, egy kis rendcsinálás a címkék közt, némi arculatváltás, megújulás...

S amivel magamnak tartozom:
Amolyan magamsorsátterelgethetnémjobbanis ember módjára gondtalanul élvezem a főzős, fotózós mindennapokat és rácsodálkozom, mikor kedves ismerős és ismeretlen olvasók, barátok megjegyzik, milyen jó ez és lehetne ebből több is. Nevető lélekkel elmosolyodom, igen talán, majd egyszer talán szép színes nyomtatott oldalakba álmodom a blogot, s mivel TS személyében hivatásos betű és képimádó van a családban, tán még a könyvespolcra is kikerülne itt-ott.

Amivel pedig megleptem magunkat :-)
Mézes mákhabos palacsintácskák meggydzsemmel

A fagyifőzők szokásos dilemmája engem is utolért, mi is legyen a tojásfehérjével. Le ugyan nem fagyasztottam, de a hűtőben dekkolt már egy-két napja, ideje volt felhasználni. Fel is csaptam hát t3v okos gyűjteményét és valahogy megleltem az nlcafen azt a kókuszos sütit, amit tkp. anyukám is sütött már évekkel ezelőtt, kávékrémmel és csokimázzal a tetején. Az nlcafen talált receptek egyike pudingos befejezést kíván, a másik, ha jól emlékszem csak úgy üresen kínálja én meg azt gondoltam miért ne koronázhatná meg az az isteni étcsoki mousse, ami télen biza elég gyakori vendég volt nálunk. Este aztán, mire a süti már a hűtőben pihent majdnem elfeledkeztem róla, de annál nagyobb volt az öröm, mikor TS meglátta. Mikor elárultam, hogy kókuszos a tészta, az én jó párom majdnem dobott egy hátast, ui. annyira nem szeretem a kókuszreszeléket és a kókusz illatát, hogy kergetni lehetne vele. Igen, tudom, tudom - mondtam neki, de ezt ismerem és csudafinom. Megkóstolta és ebben ismét egyetértettünk.
Ja, az egészben az a vicces, hogy a csokimousse miatt most néhány tojás sárgája vár a szebb jövőre a hűtőben.

A kókuszos tésztához, egy 30 cm átmérőjű tortaformára szabva:

6 tojásfehérje
25 dkg porcukor
5 ek finomliszt
20 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

A tojásfehérjéből a cukorral kemény habot kevertem, majd beleforgattam a sütőporral elkevert lisztet és a kókuszreszeléket. Kivajazott tortaformában sütöttem 180 C-on, az időt nem tudom, de a tűpróba segít.

Mire elkészült, elkészült rá a csokikrém is:

20 dkg 70%-os étcsoki
2 ek porcukor
5 dkg vaj
1 tojás sárgája
4 tojás fehérje
1 ek Mozart csokikrémlikőr

A csokit a vajjal és cukorral vízfürdőn felolvasztottam, majd a tűzről levéve belekevertem egy tojás sárgáját és a csokilikőrt. A végén pedig beleforgattam a fehérje kemény habját.
Az egészet szépen a sütire kentem és bánkódtam fél percet, hogy miért is fogyott el a durvára darált mogyoró, azzal lett volna ám még csudafinom.

Múltkor kipróbáltam egy kiflireceptet, amit már elég rég felírtam a receptes füzetembe. Kevertem a tésztába egy marék lenmagot, no meg a liszt egy részét kukoricaliszttel helyettesítettem. Ettől a tésztája enyhén édeskésebb és sárgább lett. Finom lett, igazán finom.

Hozzávalók 16 kisebb kiflihez:

5 dkg élesztő
5 dkg margarin
5 dl tej
1.5 tk só
2 tk cukor
1 l finomliszt
2 dl kukoricaliszt
1 marék lenmag
1 tojás

Az élesztőt cukros tejben felfuttattam, majd a tojás kivételével az összes hozzávalóval együtt rugalmas tésztává dagasztottam. A recept csak 30 percnyi kelesztést ír, én hagytam majd két órán át kelni, közben egyszer jó alaposan átpüföltem. Mikor megkelt újra átgyúrkáltam, levegőt jól kinyomkodva belőle, majd 4 részre vágtam és és ujjnyi vastag körökké nyútottam őket. A köröket negyedeltem, majd kifliket formáztam és sütőlapon további 20 percig pihentettem. Sütés előtt lekentem tojással, aztán irány a szokásos előmelegített 220 C, alsó-felső sütőfokozaton. Kb. 25 percig sült, ekkorra az alja is szép pirosra, kopogósra sül.