A múltkorijában készült diós, spenótos pesto utolsó, kb. két deciliternyi adagját használtam el. Remélem hamarosan friss spenótból újra elkészíthetem, nekem-nekünk ugyanis nagyon bejött! Ezúttal darált husit sütöttem meg vele és töltöttem feta sajt kíséretében leveles tésztába. A végeredmény, meglepő módon picit májra emlékeztető íz lett, szerintem leginkább a pestoban levő diónak köszönhetően.

Hozzávalók:
1 csomag készre nyújtott levelestészta
400 g darált pulykacomb
200 ml spenót pesto
50 g fetasajt
1 tojás
lenmag vagy fekete szezámmag
só

A kész tésztalapot 6 részre vágom, majd még sodrófával picit tovább nyújtom, nekem 6 db 20 cm x 20 cm-s lapom lett végül. A pulykacombot zsiradék nélkül hirtelen megpirítom, majd hozzáöntöm a spenót pestot és a húst ezzel együtt sütöm készre, végül megsózom (túl sok só nem kell, hiszen a feta elég sós, no meg a pesto ízei domináljanak inkább). Picit hülni hagyom, majd elosztom a tésztákon úgy, hogy azokat majd félbe tudjam hajtani. A fetasajtot rámorzsolom a húsos ragura, tojással megkenem a tészta legszélét, majd mint egy tarisznyát ráhajtom a tészta másik felét. Jól összenyomkodom, hogy lehetőleg ne follyon ki, majd lekenem tojással és megszórom lenmaggal. Forró sütőben (200 C, alsó-felső fokozat) 20-25 perc alatt pirosra sütöm. Hat adag lesz belőle. Ugye gyors vacsinak is elmegy?

Azt kell mondjam, szinte tökéletes! Nem harsogóan citromízű, mégis pont annyira savanykás, amennyire én szeretem. A teteje már-már piskótaszerű, aranyszínűre sült, középen és alul pedig pompásan krémes. Egy-egy tálkányi adag pont elég is egyszerre, azért később vissza-vissza kell kukkantani egy újabb adagért! Csak ajánlani tudom! Egyetlen dolog lenne, amit legközelebb másként próbálnék ki, ez pedig a cukor mennyisége lenne. Talán a felére is lecsökkenteném, de ez tényleg már csak ízlés kérdése! Ja és pillanatok alatt összeállítható! A recept az Olive magazin 2008. aprilisi számában jelent meg.


Hozzávalók:
50 g vaj
200 g porcukor
3 tojás szétválasztva
1 citrom héja reszelve
100 ml citromlé (kb. 3 db)
50 g liszt
250 ml tej

A szobahőmérsékletre felengedett vajat a porcukorral és a citromhéjjal jó habosra kevertem, majd egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Mikor jól kifehéredett hozzáadtam a citromlevet. Majd beleszitáltam a lisztet, összeforgattam, majd hozzáadtam a tejet. Végül óvatosan belekevertem a félkemény habbá vert tojásfehérjét. Pici szufflé formákba és csészékbe öntöttem (6 darabba fért el) és vízfürdőben 180 C-on kb. 30 percig sütöttem. A recept 45-50 perc sütést írt, de azt gondolom annyi idő alatt már csak citromos piskóta lett volna a végeredmény, így pont tökéletes volt. Kevés friss mentával tálalom, de legközelebb azt hiszem bele is teszek egy kevés aprított mentát, el nem ronthatja, ugye?

Ismét Spätzle, de most hagyma nélkül, meg egyáltalán kicsit olyan napsütés után vágyakozósan. A tésztába jó sok reszelt fokhagyma került, rá pedig kevés tejszínnel összeturmixolt mozzarella, többek közt. Gyorsan elkészül és még gyorsabban el is fogy.

Hozzávalók:
400 g liszt
4 tojás
tej
só
3 kisebb gerezd fokhagyma
2 nagy gombóc mozzarella
4 ek tejszín
10 dkg bacon
3 maréknyi rukola
1 kisebb bögrényi szeletelt fekete olajbogyó
bors

A lisztből a tojásokkal, pici sóval és a tejjel laza nokedlitésztát készítettem, majd belereszeltem 3 gerezd fokhagymát. Lobogó vízbe szaggattam, mikor feljött a felszínre leszűrtem és egy tűzálló tálba szedtem. 2 gombóc mozzarellát darabokra tépkedtem és kevés tejszínnel együtt simára turmixoltam. A rukolát finomra metéltem és összekevertem a mozzarellával. A bacont vékony csíkokra vágtam, az olajbogyót felszeleteltem. A kész nokedlit összekeverem a rukolás sajttal, majd a bacont és az olajbogyót keverem bele. Végül borsot őrlök rá és forró sütőben pirosra sütöm.

Egy éve készült:
Kapros, cukkinis, csirkés palacsinta

Szeretjük az ananászt. Ennek ellenére sokszor bizony hetekig csak ül a hűtőben sorsára várva. Ez a mostani nem fagyiban végezte, ahogy eredetileg terveztem, hanem kacsacomb kísérője lett mazsolás rizs társaságában. A kacsacombot pedig édes chiliszósszal sütöttem meg. Meglepetésemre nem lett túl csípős, talán mehetett volna még egy-két kanálnyi, csak az ereje kedvéért. S hogy összességében édes lett-e az étel? Egyáltalán nem. Az édes íz a kacsahúson nem is érződött, az ananász és a mazsola édeskés íze pedig egyáltalán nem volt tolakodó.

Hozzávalók 2 főre:
2 db kacsacomb
fél liter húsleves (akár leveskockából is)
3 ek édes chiliszósz
1 ananász
5 dkg vaj
1 bögre jázminrizs
1 gerezd fokhagyma
50 g mazsola
1 ek olivaolaj

A kacsacombokat megtisztítom, majd egy kisebb tűzálló tálba teszem. A húslevest felforralom, belekeverek 3 ek chiliszószt, majd beforralom úgy a kétharmadára. Mikor elkészült a forró levest a húsra öntöm és lefedve forró sütőben 2 órán át sütöm. A legvégén 10 percet rápirítok, hogy szép színe legyen. Míg sül elkészítem a rizst és közvetlenül tálalás előtt az ananászt. A rizshez egy gerezd fokhagymát szeletekre vágok és egy evőkanálnyi olivaolajon illatosra sütöm. Hozzákeverem a mazsolát és enyhén karamellizálom. Hozzáadom a rizst, pár percig kevergetve pirítom, majd felöntöm 2 bögre vízzel, sózom és lefedve készre főzöm. Az ananászt meghámozom, kb. egy centi vastag szeletekre vágom. Egy teflon serpenyőben vajat olvasztok, majd az ananászszeleteket mindkét oldalukon grillezem.

Mindez meglehetősen egyszerűen, gyorsan, nyársacskák formájában prezentálva és nem utolsó sorban a Magvas gondolatoknak megfelelően magvakkal bolondítva. Mégpedig pirított, tört tökmaggal. Miért ezzel? Nem is tudom, mert finom. Csak ennyi. Lehetett volna lenmag, fenyőmag, napraforgó, dió. Általában van belőlük itthon. Főként kenyérbe sütöm bele őket, alkalmasint valamilyen sütiben végzik, esetleg valami rakottas koronái. Talán pont azért, mert ennyire mindennapos vendégek nálunk, kicsit bajban is voltam mi a legyen a vkf-es ételem. Szerettem volna valami ritkábban fogyasztott ropogtatnivalót felhasználni, mégpedig macadam diót, egy desszertben, aztán nem lett a macadam dió beszerzésből semmi. Már-már feladni készültem az ehavi fordulót. Pedig készült finom diós-spenótpesztós húsos táska, de hét a spenót pesztóról már volt szó. Aztán a véletlen - no meg egy nyugodt szombat délelőtt a segítségemre sietett. A mostani recept - tegnapi ebédem - eléggé ad hoc született, semmi recept bújkálás, semmi ötletelés, s valóban bő fél óra múlva el is készült és egyszerűségében tökéletes. Szeretem az ilyet, no!Hozzávalók 2 főre:
4 szelet tőkehalfilé
8 szelet bacon
200 g kukoricadara
2 ek olivaolaj
2 ek tejszín
1 marék tökmag pirítva
1 tk chili
1 tk durva szemű só

A kukoricadarát sós, négyszeres mennyiségű vízben megfőzöm, a végén 2 ek tejszínnel krémesítem, majd beolajozott deszkára borítom. Mikor megszilárdult nagyobb kockákra vágom. A tökmagot serpenyőben megpirítom, majd mozsárban némi durva só és chili kíséretében összetöröm. A felkockázott polentát megforgatom ebben a keverékben.
A halfilét hosszában két részre vágom, majd a szeleteket egy-egy bacon szeletre fektetem és feltekerem. A tökmagos polentával váltakozva nyársakra húzom. Meglocsolom egy kevés olivaolajjal, majd sütőben 15 perc alatt ropogósra sütöm.