Fejtett bab szezon van, s ez bennünket is utolért. A recept, amit Napom kiötlött leginkább talán az angol hagymás-paradicsomos-húsos babhoz hasonlít. Az alapreceptet hústalanította, illetve külön készítette a husit, no meg ezúttal kimaradt a paradicsom.
Négy főre:
kb. fél kg fejtett bab
30 dkg bacon
2 fej lilahagyma
2 fej vöröshagyma
4-5 fej gyöngyhagyma
4 gerezd fokhagyma
fél liter húsleves
bazsalikom, majoranna
sáfrány, kakukkfű

A bacont zsírjára sütjük, majd a gyöngyhagymák kivételével a hagymát üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a fejtett babot, az egész gyöngyhagymákat, majd felöntjük a húslével. Friss bazsalikommal, majorannával, kakukkfűvel főszerezzük és egy kevés sáfrányt dobunk rá. Fedő alatt puhára pároljuk, igény szerint elszotyogtatjuk a levét. Mi vajban sült csirkemellel ettük, veszélyesen finom lett...

Ma ismét jó dolgom volt, csak a sütivel kellett foglalatoskodnom és ismét Váncsa receptekre esett a választás. A levesre a rendelést én adtam le. Valami sósat ettem volna, de nem igazán húslevest. Ugyanakkor valami olyat, amit még nem ettünk. Igazándiból citrom, tejszín és tárkony járt a fejünkben, de Váncsa Mester szakácskönyvét böngészve ráakadtunk a 150-es számú Vichyi levesre, ami amilyen hangzatos, olyannyira egyszerű. íme a párom adaptációja két személyre:

0.7 dl húsleves sajna leveskockából
3 szem nagyobb burgonya
2 közepes fej vöröshagyma
fél póréhagyma
1.5- 2 dl tejszín
babérlevél, bors
friss petrezselyem
parmezán

A babérlevéllel ízesített alaplében puhára főzzük a kis kockára vágott burgonyát és a hagymákat. A babér eltávolítása után az egészet összeturmixoljuk, borssal ízesítjük, tejszínnel selymesítjük. Tálalás előtt egy marék friss aprított petrezselymet keverünk bele és reszelt, vagy forgácsolt parmezánt adunk mellé.

Soha nem gondoltam kenguruföldön töltött éveim alatt, hogy itthon majd nosztalgiával gondolok vissza az ausztrál sütemények közül akárcsak egyre is. Pedig alkalmam megismerni őket volt bőven. Nálunk is volt roaster a laborban, mikor kik hozzák a pénteki délelőtti teához a sütit. Jobbára cheese cake volt a trendi (a mangósat és a passionfruitosat én is nagyon komáltam), vagy valamilyen mud cake, esetleg lemon tart, caramel cake, lemington minden mennyiségben, néha egy-egy Pavlova. De nem igazán rajongtam értük... Részben azért, mert a tömény édességen kívül egyéb benyomást igazán nem tettek rám, másrészt annyira hiányoztak az itthoni sütik, hogy inkább magam sütöttem ezt-azt. A Pavlova - amit az aussiek igazán magukénak vallanak- sem jön be, bár bevallom nemrég szülinapomra Napocskám húgától olyan fantasztikus csokis, málnás Pavlovát kaptam, hogy csuda.
Ma viszont eszembe jutott egy másik ausztrál klasszikus: a chocolate mud cake. Valami brutálisan csokis ízre vágytam, a mud cake pedig brutálisan csokis :-). Utánaolvasgattam kicsit, valóban ausztrál specialitásról van-e szó. A gugli jellemzően sok ausztrál oldalt köpött ki, ugyanakkor egyre-másra jöttek a Missisipi mud cake receptek is, végül győzött a Missisipi. A foodtimeline szerint a Missisippi Mud Cake/pie, Louisiana Mud Pie receptjét a 70-es években kapták fel igazán az éttermek. A mud cake receptje hasonlatos ugyan a browniehoz, mégis a csokiban igen gazdag pudingokhoz, lepényekhez és állítólag német vagy osztrák forrásokig vezethető vissza. Népszerűsége gondolom az íze mellett az egyszerűségének köszönhető, hiszen gyakorlatilag bögrés sütiről van szó. Variáció sokféle akad, marshmallow-s, hogy csak egy jellemzőt mondjak. Tálalás jellemzően vaníliafagyival, vagy tejszínes krémmel-habbal, no meg persze a tetején csokibevonat... hogy teljes legyen a bűnözés.
Több receptet is megnéztem, aztán összegyúrtam egy saját, a készletünkre adaptált változatot, ami így szól:
1.5 bögre erős espresso kávé
0.5 bögre Malaga bor (a receptek jobbára kávélikőrt írtak és többynire kevesebbet :-))
2 bögre nádcukor
200 g min. 60 %-os étcsoki
2 x 0.25 bögre holland kakaópor - és még valamennyi a formához
200 g vaj
2 tojás
1.75 bögre liszt
1 tk sütőpor
1 nagy csipet só
A sütőt előmelegítettem 150 C-ra, hőlégkeverés mellett. Egy 24 cm-s tortaformát kikentem vajjal, majd kakaóporral behintettem. A kávét, a borral felforraltam, majd a hőt visszavéve felolvasztottam benne a csokit, a vajat, a negyed bögre kakaóport, végül pedig a cukrot. Átöntöttem egy keverőtálba, majd lehűtöttem. Mikor lehült egyenként belekevertem a tojásokat. Egy külön tálba összeszitáltam a lisztet, sót, sütőport, kakaót, majd a keveréket a masszához kevertem, végül a formába öntöttem. Senki ne lepődjön meg, a massza meglehetősen híg. Előmelegített sütőben úgy 70 percig - illetve tűpróbáig - sütöttem. A formában hagytam kihülni, majd megszórtam porcukorral. Mivel az összes csokit elhasználtam - kivéve azt a kevéske chilis csokit, amit csipegetve eszünk csak meg - egy híg vaníliaszószt készítettem és ezzel, meg egy kis ribizlivel tálaltam. Az eredmény? Az a hihetetlenül csokis, enyhén tapadós íz, amit már 3 éve nem éreztem.

Nem mennek a dolgok, tegnap előtt nem sikerült az ebéd - bacalao pil-pil, de erről majd külön, tegnap pedig botor módon egy olyan sütőformában készültem kenyeret sütni, amiben addig még soha és a kenyerem, a gyönyörűen megkelt, jó állagú rozsos, lenmagvas kenyerem leragadt, kivételkor mintegy lefejeződve, az egész alja bent maradt a formában. Finom, így is az, miért ne lenne, de roppant bosszantó... így hát a hét végére berekesztem a főzést, majd jövő héten megújult erővel... De addig is íme egy egyszerű és jól ismert étek, új köntösben:

Spenótos kecskesajtos-ricottás lepény, kicsit máshogy

1 doboz leveles tészta (még mindig Tante Fanny)
15 dkg kecskesajt
20 dkg ricotta
fél kg spenót

A spenótot fokhagymával, vajon épp hogy megdinsztelem, csak fonnyadásig. (Ha nincs friss spenót mirelis leveles változatot használok.) A sajtokat összekeverem, ha kell picit sózom, fehérborsot őrölök hozzá. A már előre kinyújtott leveles tésztából úgy 10 cm x 10 cm négyzetek vágok. Háromszöggé fogom hajtani, így csak két-két oldalt megkenek tojással, egy kanálka spenótot, majd arra egy kanál sajtot halmozok, vagy fordítva, ahogy jól esik, a lényeg ne legyen túl sok a töltelék. Átlósan ráhajtom a tésztát, majd két újjal végignyomogatva zárom a kis háromszögeket. Tojással lekenem, majd irány a 160 C-ra előmelegített sütő és szép pirosra sütöm.

A hétvégén vett házitej kétféle sajt formájában végezte még kedden. Az egyik egy helyes gombóc ricotta lett, amiről már aznap tudtam, hogy sülten végzi majd és valószínűleg édesen. Ma délután heveny csokiehetnékem támadt - ritkán fordul elő, bevallom -, sőt nem is csokira vágytam igazán, hanem valami csudafinomságra, ami tömören csokis és igen gyorsan megvan. A szokásos szakácskönyvbújás, hűtőajtó nyitogatás és kismillió recept elvetése után döntöttem a ricotta mellett. Átfutottam pár receptet, mindenhol egy tojást-két tojást írnak hozzá, a sajt mennyiségétől függően, cukrot, kis vaníliát. Vettem hát a ricotta gombóckámat, villával összetörtem, hozzáadtam egy tojást, egy kevés cukrot, egy tk vaníla kivonatot és egy kb. negyed narancs reszelt héját. Aztán kis sütőformákat vettem elő. Kettő aljába ringló szeleteket pakoltam, majd teletöltöttem a ricottával. A flanhoz hasonló módon vízzel félig teli tepsiben sütöttem, 160 C-on úgy háromnegyed óráig. íme:A harmadik tálkát csak félig töltöttem meg. A maradék ricottasajthoz jóféle étcsokit reszeltem és ezt rétegeztem a tálka tetejére. A másik két tálka mellé ment a sütőbe.
Eközben készítettem egy tömény csokiszószt. Fél tábla 70 %-os étcsokit felolvasztottam és hozzáadtam egy harmad bögre tejszínt. Összemelegítettem, kapott egy pici reszelt szerecsendiót, leheletnyi rumot. Mikor megsültek a ricották, mindegyiket egy-egy kistányérra borítottam. A harmadik alján szépen látszott a csokis sáv, legközelebb vastagabbra is, jött még rá a csokiszószból, tömör élvezet :-)