Mit lehet tenni, ha egy sütőtök egyre hervadtabban vigyorog rád a hűtőből? S ha ez a sütőtök hogy hogy nem egy dobozka ruccolával bazsalyog? Azt hiszem nincs mit tenni, szólni kell a csirkének, hívja a rétestésztát és sürgősen tegyenek rendet! Ez történt tegnap.
A hűtőt kinyitottam, a réteslap kicsúszott, a sütőtököt és a ruccolát pedig oda-vissza pakolgattam, hogy be tudjak szuszakolni egy adag levest! Aztán a visszapakolásból nem lett semmi, sőt csak fokozódott a pakolászás, míg az összes résztvevő a pultra nem került. A sütőtököt elkezdtem hámozni, héja már sehol, de én még mindig csak hámoztam-hámoztam, egészen addig, míg egy mélytányérnyi adag nem lett belőle. Eddigre a recept, az ízekkel, színekkel kész is volt a fejemben:

1 csomag réteslap (8 lapos)
1 közepes csirkemell filé
fél sütőtök
két marék ruccola
pár szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ágacska rozmaring
só
olivaolaj

Az időközben kiolvasztott csirkemellet a tökhöz hasonlóan hosszú és vékony csíkokra vágtam, megsóztam. Egy serpenyőben olivaolajat forrósítottam, beledobtam két gerezd szeletelt fokhagymát és a csirkemellet. Szépen lepirítottam, majd pár szál karikára vágott zöldhagymát dobtam rá, aztán jött a sütőtök. Óvatosan átforgattam párszor, megsóztam, hozzáadtam a rozmaringot, majd lefedve pár perc alatt puhára pároltam. A legvégén adtam hozzá a ruccolát, épp hogy beleforgattam, s már kész is.
A réteslapokat 20cm x 20cm méretű négyzetekké vágtam (gyakorlatilag negyedeltem). Három réteslapot rétegenként olajjal megkenve kicsit elforgatva egymásra tettem, kb. két teáskanálnyi ragut tettem bele, majd óvatosan batyut formáltam belőlük. A batyukat olajjal kikent tepsire tettem, tetejüket is megkentem olajjal, aztán irány 180 C és kb. 20 perc. Azt hiszem nyugodtan hívhatjuk gyors vacsinak.

Egy gyors vacsi, teljesen húsmentes, azoknak akik nem szeretnek sokat molyolni az előkészítéssel és szívesen olvasgatnak egy kicsit, míg a sütőben illatos ropogósra sül a vacsora.

Nem kell hozzá más, mint
egy csomag készre nyújtott leveles tészta
3 szem közepes nagyságú érett paradicsom
2 nagy mozarella gombóc
fekete olajbogyó
só, bors,
friss bazsalikom
olivaolaj

Sütőt előmelegítjük 200 C-ra, majd a tésztát egy kerámia sütőtálban vakon elősütjük (kb. 15 perc). Ez idő alatt felszeleteljük a paradicsomot és a sajtot, majd malmozunk egy picit. Mikor kész a tészta szépen kirakjuk a paradicsom és mozarella szeletekkel, sózzuk, borsot őrlünk rá, majd megszórjuk fekete olajbogyóval és a forró sütőben jó pirosra sütjük (úgy 35-40 perc alatt).

Kezdem a legvégén: Tegnap felhívtam anyukámat, hogy elújságoljam neki igazi, házi képviselőfánk készült a hétvégén:
"Anya, nem is mondtad, hogy ilyen könnyű képviselőfánkot sütni!
A tésztát is te sütötted?
Igen, persze, óriásiak lettek és csuda finomak!
Hááááát, nem mondhattam... az igazat megvallva legelőszőr sikerült, aztán utána mindig olyan laposak maradtak... Ezért nem mondhattam!"
Nem mondom, hogy magamba zuhanva keseregem egy mítosz megdőlése miatt... de majdnem! Arra emlékeztem, hogy az utóbbi pár évben anyuci inkább megvette a kész fánkokat, de hogy az utóbbi pár év nem is pár lett volna, hanem jóóóóó pár?
A lényeg a lényeg, vagy negyven fánkocska készült Dolce Vita receptje alapján. Annyit módosítottam rajta, hogy alapból került 1 evőkanál vaníliakivonat a tésztába (lehet, hogy legközelebb egy kevés cukrot is teszek bele, ha tudom, hogy édesen szeretném csak tölteni), majd az egyik felébe még kakaó, kávé és rum:)

íme a csokis verzió, fél adagra (kb. 20 fánkra elegendő):
1 dl víz
10 dkg liszt
10 dkg vaj
3 tojás
2 tk vaníliakivonat
2 ek kakaópor
1.5 ek erős kávé
2 tk rum

A vizet felforraltam, bele a vajat, majd a lisztet, pár percig folyamatosan kevergetve főztem, kevertem a ragacsot. Tűzről levéve egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliakivonatot, a rumot és a kávét. Legvégül beleszitáltam a kakaóport és simára kevertem. Két teáskanál segítségével csinos kis halmokat tettem sütőpapírral bélelt tepsire, majd jó forró sütőben 200C-on 30 percig sütöttem őket. így gyönyörű magasak lettek, belül üregesek. Egy lehelletnyivel nedvesebbek belül, mint az alapverzió, de ez mit sem rontott az élvezeti értékén!


A töltelék pedig csoki mousse lett ala Mamma, illetve vaníliakrém alapú túrókrém, mangóval és málnával.

Túrókrém:
3 tojás sárgája
1 vaníliarúd
5 ek cukor és még ízlés szerint
1 csipetnyi só
2 dl tej
2 tojás fehérje
250 g túró
100 g natúr krémsajt (pl. Philadelpia)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve

Ehhez a cukorral habosra kevert tojásból és a vaníliával és sóval felforralt tejből jó sűrű krémet főztem. Egy másik tálban botmixerrel simára kevertem a túrót és a krémsajtot, hozzáadtam a citrom levét és héját, majd belekevertem a vaníliakrémet. Egy picit utánédesítettem, majd a két tojás keményre vert habjával lazítottam.

A tálaláshoz, fánkocskákat kettévágtam és megtöltöttem a krémmel. A krém tetejére mirelit, vagy friss érett, kockára vágott mangó és málna került, végül a kalapkája. Mindenféle verzió született: sárga fánk barna krémmel, sárga sárgával, csokis fánk vaníliás krémmel és csokis csokissal. A végén kimaradt egy kis csokimousse no meg vagy 15 fánk. A fánkocskákat fagyasztóba tettem, jó lesz még ínséges időkben. A maradék csokimousset pedig még lazítottam egy tojás habjával és ezzel a krémmel bevontam pár fánkocskát, amúgy "profiterolosan".

Eredetileg egy töltött, rántott kagyló receptet szerettünk volna elkészíteni a VKF-re, de nem kaptunk kagylót a hétvégén! Lehetett volna egy csomó finomabbnál-finomabb halhoz is nyúlni, de hát ezek a tintahalak ott hevertek a jégen és beindult a fantáziánk... Pedig komolyan mondom, ha választani kell, a sorrend kagyló, rák, hal, tintahal, polip lenne a "tengerészek" közül. A szombati tintahal (a mintahal) zsákmányt felosztottuk magunk között TS-sel. Én kértem 2, azaz kettő darab csinos kis fejlábút, tisztítva, merthogy mire főzni kezdtünk egész jó kis előétel képe körvonalazódott ki a fejemben. Úgy gondoltam ez is legyen a VKF pályázatunk része. Legyen benne rizstészta, de sülve, legyen színes zöldséges, mert az jó, legyen csípős, egy picit, no meg savanykás és édes is legyen. A hozzávalók két főre? íme:

2 db kicsi tisztított tintahal
1 bögrényi cukorborsó hüvely
2-3 ek mirelit zöldség (kaliforniai paprika, sárgarépa, olajbogyó, hagyma)
kevés rizsliszt
kb. 60 g rizstészta
őrölt chili
1 lime
édes chiliszósz

Az ötletet, miszerint legyen csinos kis madárfészekben csücsülő sült tintahal a vacsink a Gourmet 2000. decemberi számának egyik receptje adta. Ahogy TS is írta, némi időkalkulálásra, meg tervezésre, szervezére és gyorsaságra volt szükség, hogy -annyira- ne hűljön el az étel, mire asztalhoz ülünk. Én is a tintahalat tartom a legkritikusabbnak, melegen az igazi, így kezdtem a tésztával, folytattam a zöldségekkel és a tintahal maradt frissen a végére.A rizstészta, amit használtam a Nagycsarnok Ázsia boltjából származik, 300 g-os, olyan metélt szélességű üvegtészta. Na ebből a csomagból bányásztam ki nagyjából az egy nyolcadnyi mennyiséget, majd leforráztam lobogó vízzel és letakarva kb. 15-20 percig hagytam. Miután megpuhult leszűrtem és kevés chilis olajjal meglocsoltam, még egy kevés chilit is őröltem rá, no meg egy lehelletnyi sót. Kb. 1 ujjnyi napraforgó olajat forrósítottam egy kicsi serpenyőben, majd két kb. 8 cm átmérőjű tészta kupacot sütöttem benne ropogósra. A kisült "madárfészkeket" szűrőpapíron lecsöpögtettem. Eközben a zöldborsóhüvelyt és a többi zöldséget nagyon kevés zsiradékon megpároltam, épp csak annyira, hogy már ehető legyen, de még ropogós is maradjon.
TS addigra a tintahalakat megtisztította és felkarikázta. Kb. 2 evőkanálnyi rizsliszthez hozzáreszeltem egy lime héját és még pár tekerésnyi chilit is őrőltem. Ebben a fűszeres lisztben forgattam meg a tintahalat, majd a rizstésztához használt olajban szép ropogós pirosra sütöttem. Már csak a tálalás volt hátra: egy tésztafészek, rá egy adag zöldség, tetejére egy adag sült tintahal. Az egészet meglocsoltam kevés vízzel higított és felmelegített édes chiliszósszal, majd pár csepp limelével.
Majd elfelejtettem, egy Hauer pincészettől származó 2005-ös kékfrankos roset kortyolgattunk tintahalaink mellé. Nem írom, hogy frenetikus összhatás lett volna, de jól esett. így utólag azt éreztem, hogy egy karakteresebb és kevésbe szénsavas rose vagy egy könnyedebb, a lime-hoz és az édeskés chiliszószhoz, no meg a valamelyest mediterrán jellegű fokhagymás tintahalhoz egyaránt passzoló száraz fehérbor jobban illett volna.

Azaz szavazz nálunk (is).
Arra gondoltunk, hogy megkérünk, Te is tegyél azért, hogy kedvenceddé váljunk. Szeretnénk szavazásokkal tarkítani életünket (néha zsíros kézzel, néha tejbajusszal, répaforgáccsal borítottan, vagy odakozmált étel szagával az orrunkban).

Én még emlékszem az Európa kiadó (vagy URH) számaira. És te?

„Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok,
Ha harc, legyen harc!
Szavazz rám,
Régóta engem akarsz!...”

Akkor rám nálam szavazol?

Frissítés:
Megkövetek mindenkit, aki felhívta figyelmemet az URH-ra. Bevallom én nem emlékszem már ennyire pontosan. Az általam megőrzött lemezek közül nekem ez a szám egy Európa kiadó válogatáson van meg, ezért (is) erre emlékszem. Mindenesetre némi internetes keresgélés után sem tudom eldönteni, „Sziámi” szerzeményét melyik zenekar játszotta előbb. Bár talán mindegy is, mert jóóóóóó :)