Miután mind a négyen sikeresen abszolváltuk az idei influenza fertőzést (remélem nem kiabálom el...) sikerült végre a teásbögrén kívül mást is megfognom a konyhában és sütöttem ma egy nagyon finom kuglófot (recept nemsokára). Azt hiszem mondhatom, hogy lett olyan finom foszlós, mint anyukámé, de nem is ezt akartam mesélni. Hanem azt, hogy kedden sikerült némi szervezkedés után átadnunk nyertesünknek a Sok kicsi csomagot. Ha még emlékeztek rá a csomag tartalmazott egy csinos perdoozy kötényt, amit kicsit összekentünk mi is. Volt még benne egy doboz Thaffain vanília, úgy tíz-tizenkét rúd vaníliával és egy kis likőrszelekció limoncelloval, crema di limoncelloval és ez utóbbi narancsra és kávéra hangolt változatával.

A némi szervezkedés végül hetekig tartott, hol határidős munka, hol pedig beteg gyerkőcök miatt kellett lemondanunk, halasztanunk a látogatást. Végül a likőrök felett érzett "komoly" aggodalmam miatt (merthogy hűtőben tárolós, tejes, tejszínes alapú likőrökről volt szó, amelyek azért nem kis csáberővel szolgáltak ám minden egyes hűtőnyitáskor) döntöttünk e hét kedd mellett. Még úgy is, hogy mind Kicsicsaj, mind pedig Aprótalpú lebetegedett. Így TS-sel kettesben mentünk meglátogatni Zsuzsát, Robit, Gergőt és Julcsit. Mint kiderült, Zsuzsa egy mázlista, tavaly is nyert, mégpedig Fakanál egy nagyon klassz üvegfestményét.

Nagyon örültem neki, hogy a csomag tartalma Julcsinál, aki egy tüneményes szőke göndör hajú mindjártnégyéves azonnal nagy tetszést aratott. Persze a 10 hónapos Gergő is beszállt a lelkes bontogatásba: A piros pöttyös kötény jött, látott, győzött, még ha a mamáé lett is. Az illatos dobozka nem különben. A likőrök pedig? Nos a likőrök vándorútra indultak a lakásban, majd Julcsi azon iziben el is rejtette az üvegeket, de ahogy a bizonyság mutatja a szemfüles szülők csak visszaszerezték őket estére. Visszajelzésük alapján finom lett (reméltem, hogy ízleni fog, nekünk is ízlett - főleg a crema di limoncello, ill TS-nek az alapváltozat). Sajnos a csocsózást most kihagytuk, de nem akartuk Nagypapit nagyon lezsibbasztani a két beteg gyerkőccel. Remélem amint kitavaszodik és mindenki egészséges tényleg találkozni fogunk végre mind a nyolcan! Köszönjük Zsuzsa, hogy játszottatok, segítettetek!

Ez a köret szinte bármilyen hús, grillétel nagyon jó kísérője lehet. Ha ütné a hús íze és a koriander íze egymást nyugodtan mehet mellé más fűszer - kakukkfű, rozmaring, bármi. Mivel konzerv babból készült nagyon pikk-pakk megvan, amolyan párperces jollyjoker.

Hozzávalók:
400 g nagyszemű fehér bab konzerv
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor koriander
olivaolaj
só, fehérbors

A babot lecsepegtetem, leöblítem. A pórét felkarikázom, majd kevés olajon üvegesre párolom. Belezúzok három gerezd fokhagymát. Belekeverem a babot, sózom, borsozom és bőven meghintem korianderrel. Átkeverem, majd pár órára hűtőbe teszem. Tálaláskor mehet rá még egy kevés olivaolaj, no meg ha maradt (volna) némi koriander.

Vagy van valami speckó neve a csukott elefántnak, akarom mondani csukott pizzának mexikói raguval töltve? Na gondolom a mexikóiak jót röhögnének, létezik egyáltalán olyan, hogy mexikói ragu? A mienkben volt bab, kukorica, darált hús, hagyma, fokhagyma, paprika és cayennei bors. Elég mexikói így? Ja még tequila kellett volna... de azt hiszem az a szakácsban végezte volna, nem a raguban!

A tésztához:
1/4 csésze graham liszt
3 csésze finomliszt
1/2 csésze rétesliszt
2 tk szárított élesztő
2 tk só
2 tk cukor
1 2/3 csésze meleg víz

Az alapanyagokból jó rugalmas tésztát készítettem és nedves konyharuhával letakarva két órát kelesztettem.

A raguhoz:
300 g darált marhahús
1 doboz vörösbab konzerv
1bögre mirelit kukorica
1 piros kaliforniai paprika
fél bögre mirelit vágott zöldbab
1 csokor újhagyma
3 kisebb gerezd fokhagyma
cayennei bors
kb. 1 dl száraz fehérbor
só
sajt (nálam Gouda)


A husit jó forró tűzön zsiradék nélkül átpirítottam, majd hozzáadtam a finomra vágott hagymákat, a kisebb kockákra vágott paprikát, a kukoricát és a zsenge zöldbabot. Hozzáöntöm a fehérbort, sózom, cayennei borsot adok hozzá, még pár percig szotyogtatom, hűlni hagyom.

A megkelt tésztát lisztezett felületen jó alaposan átgyúrom, majd hat gombócra szedem. A gombócokból úgy 20-25 cm átmérőjű körlapokat nyújtok. A ragut a tészta egyik felére kupacolom, bőven megszórom sajdarabkákkal, ráhajtom a tészta másik felét, majd nedves kézzel összenyomogatom. Így megtöltve még 20 percet kelesztem, majd jó forró sütőben (240 C) pirosra sütöm.

Arra gondoltam a hétvégi fiaskó után, hogy fohászkodom egy sort a net isteneihez. Megkérem küldjenek már valakit, egy igazi marhasült professzort. Mert milyen jó lenne, ha valaki egyszer bekopogna az ajtónkon, széles vigyorral az arcán belépne és azt mondaná: Jöttem, megtanítalak tökéletes marhasültet készíteni. Nem angolosan, hanem amolyan átsültet, ami szépen átsült, de mégsem száradt ki, ami nem lesz tapló két percen belül. Szóval? Valaki? Bárki? Cserébe, nem is tudom, sütök neki egy marha nagy adag csörögefánkot!
Hiszen ez csak nem járja, hogy évente nagyjából négyszer ha megkívánom a marhahúst, abból egyszer lesz vörösboros marhapörkölt (na az megy), a többi meg megsülne így vagy úgy. Nem kiszáradna ám, hanem megsülne, ha nem cseszném el. De mindig elcseszem...
Szóval felejtős volt a vasárnapi ebédünk, bármily jól is indult. Még az a jó, hogy a vigaszágas csörögefánk nagyon finom lett...
De nem erről akartam ám írni, hanem a kókuszos palacsintáról, ami előtte valamelyik nap készült. Amihez friss kókuszt használtam kókusztejestől és beledarált kókuszkoprástól. No meg igazi téli gyümölcssaláta készült hozzá kivivel, grapfruittal, vérnaranccsal. A recept alapját az essen und trinken oldalán láttam, aztán mire megcsináltam volna jól eltűnt.

Valahogy így készült:
kb. 300 g liszt
3 tojás
fél bögre kókusztej
fél kókuszdió bele a kókusztejjel és még egy kevés tejjel turmixolva
1 tk vanília kivonat
1 tk sütőpor
1 csipet só
50 g vaj
1 ek nádcukor
ha kell még tej

A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből kemény habot verek, félreteszem. A tojások sárgáját elkeverem a cukorral, a durvára turmixolt kókusszal és az olvasztott vajjal. Hozzákeverem a vaníliát, majd apránként belekeverem a sóval és sütőporral elkevert lisztet. Jó sűrű palacsinta masszát kell kapnom (ha kell tejjel hígítom). Végül beleforgatom a tojáshabot. Vajon vagy olajon kicsi, vastagabb palacsintákat sütök. Gyümölcssalátához meghámozok ízlés szerinti mennyiségben kivit, kifilézek pár szem grapfruitot és vérnarancsot. Meglocsolom egy kevés mézzel, vagy megszórom egy kevés nádcukorral, végül ráfacsarom egy fél vérnarancs levét és összekeverem.

Az idei első étel ugyan eredetileg nem ma készült, de azt hiszem ez semmit nem von le az értékéből. Sáfrány és cayennei bors rajongóknak kifejezetten ajánlom és mivel minden van itthon hozzá, azt hiszem a jövő héten újra elkészül majd. Igaz, jóval kevesebb csípőssel benne, mert hogy első alkalommal olyan jól sikerült fűszerezni, hogy csak mi ketten ettük TS-sel. Korábban is készült sáfrányos húsgombóc, nekem ez az újabb változat jobban ízlik.

Hozzávalók:
2 szál újhagyma
300 g darált hús (marha, pulyka, ki mit szeret)
3 ek zsemlemorzsa
2 tojás
2 kk cayennei bors
só
1 adag sáfrány
300 ml húsleves
1 nagy ek mascarpone
1tk citromlé
1 tk barnacukor
1 tk keményítő

A hagymát nagyon finomra metélem (én többnyire a zöldjével együtt). A húst összekeverem a tojásokkal, a hagymával, a morzsával, sóval és egy kk cayennei borssal. 12-15 kicsi gombócot formázok belőle, kevés olajon minden oldalról pirosra sütöm és félreteszem. Egy jó nagy bögrényi húslevest felmelegítek, beleteszem a sáfrányt. Pár perc után ezt a serpenyőbe öntöm, belekeverem a mascarponét, pici citromlevet keverek hozzá. Fél tk cayennei borssal és egy kevés cukorral ízesítem, ha kell még sózom. Finom szűrőn átszűröm, majd elkeverem a teáskanálnyi keményítővel és még egyszer felfőzöm. Végül beleforgatom a gombócokat.