Sötét rozsliszt és kenyésütőliszt keverékéből készültek ezek a magvas zsemlécskék. Az egyéb hozzávalókban és sütésben nincs különösebb eltérés az eddig használt receptektől, hacsak az nem, hogy a tészta vagy 8 órán át kelt és négy alkalommal is átgyúrtam, majd újra pihentettem, kelesztettem. Eredmény? nagyon finom, egyenletes bélzetű, ruganyos tészta, ami nekem rozsos péksüteménynél, kenyérnél először sikeredett ilyen jól!

Hozzávalók 16 zsemlécskéhez:

40 dkg sötét rozsliszt (RL 125)
40 dkg kenyérsütőliszt (BL 80)
2.5 dl lanygos tej
2.5 dl víz
5 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
1.5 tk só
1.5 tk cukor
1-1 tk lenmag, szezámmag, tökmag, durva szemű só

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttattam, hozzákevertem az olvasztott vajat. Liszteket összekevertem, majd az élesztős tejjel és a többi hozzávalóval alaposan kidagasztottam. Körülbelül nyolc órán át kelesztettem, közben 3-4 alkalommal alaposan átgyúrtam, a levegőt kipüföltem belőle, majd újra pihentettem. Végül lisztezett deszkán újra átgyúrtam, majd 16 részre vágtam és zsemlécskéket formáztam belőlük. Ollóval kereszt alakban bevágtam a tetejüket és minden zsemlécske közepére egy-egy púpos kávéskanálnyi magkeveréket tettem. 220 C-ra előmelegített sütőben szép pirosra sültek.

A fűszernövényeim ezen a nyáron kint nőddögélnek a teraszon. Van köztük kertészetből beszerzett rozmaring és olasz szalmagyopár, meg jó néhány cserép saját nevelés. Bazsalikom, csombor, petrezselyem, zsázsa, kevés kakukkfű. Kicsicsajjal együtt vetettük a magokat, egy nagy üveg sajtbúra szolgált melegágyként. Öröm volt nézni, mennyire örült a földből előbukkanó csíranövényeknek. Aztán együtt palántáztuk szét őket, rendszeresen öntözgeti is növénykéinket, ahogy kell, bár ez olykor-olykor inkább tűnik amolyan rizsföld elárasztási technikának...

Ahogy erősödtek a növények, úgy nőtt az illatuk is. Forró napok után, miután a lurkókat megfürdettük és göndör fürtjeivel rohangáló szöszi kislányunk is kikergetőzte magát TS-sel a szokásos esti rituálénak megfelelően, szívesen időzünk az erkélyen. Ilyenkor a legpazarabb a fűszernövények illata. Már alig vártam, hogy a bazsalikom akkora legyen, hogy egy adag pesztó készülhessen belőle. Nem győztem kivárni, így nem is lett volna önmagában elegendő, kiegészítettem hát egy kis ezzel meg azzal a teraszról (petrezselyemmel és csomborral). Fenyőmag helyett mindenféle egyéb magvacskákat pirítottam vegyesen (lenmagot, szezámot, napraforgómagot) és az olaj és fokhagyma mellé hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy jó darab fetasajtot is.
Ezzel a jó kis illatos krémes szószzal pácoltam be egy jó nagy hosszában négy részre vágott csirkemellfilét. Némi idő elteltével hirtelen elősütöttem, a sajtos pesztó illatos kéreggel rásült a húsra. Minden darab husit egy vékony szelet érett paradicsom társaságában két-két olivaolajjal megkent réteslapba göngyöltem, úgy, mintha rendesen rétest töltenék, majd jó meleg sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem fedeztem fel a spanyol viaszt, a recept több, mint egyszerű és a fotó sem egy oroszlán. Mégis annyira finom és kellemesen hűsítő lett a tegnapi ebéd utáni desszert, hogy gondoltam teljes elolvadás előtt megér néhány gyors célirányos fotót, no meg pár szót.
Mostanság folyamatosan van cukorszirup a hűtőnkben, mert akárhogy is, a könnyű, savanyú, gyümölcsös ízek az idei nyár kedvencei. Pláne, hogy nyár elején sikerült valami gyomornyavalyát összeszednünk egy adag főzött fagyitól... azóta csak kerülgetem a klasszikus, tojásos fagyirecepteket.

Cukorszirupból általában egy liternyit szoktam készíteni, 10-12 kanál cukorral, mikor hogy sikerül. Ez lédús gyümölccsel kombinálva akár három adag fagyihoz is elég. Valamilyen fűszert (szegfűszeget, ánizst vagy fahéjrudat) jobbára teszek bele és mostanában három-négy citrom- vagy limekarikát is. Fagyikészítéskor ez a pár citromkarika az én bónuszom, imádom megenni őket :-).
Innentől kezdve pedig csak az aktuális gyümölcskészlet és a fantázia szab határt, hogy mi készül.

Ananász sorbet
1 érett ananász
kb. 3 dl citromos, szegfűszeges cukorszirup
1 marék ribizli

Az ananászt meghámozom, közepét kivágom, felkockázom, majd 3 dl sziruppal együtt pürésítem. Ha kell behűtöm, aztán irány a fagyigép. Jó sok ribizlit forgatok bele a végén és már kész is. Mi babapiskótát majszoltunk mellé. Pompás, igazán pompás desszert.

Végy egy kilónyi érett germensdorfi cseresznyét, magozz ki belőle három bögrényit, tégy félre pár szemet, a többit pedig akár meg is eheted:-). Tedd egy lábosba, adj hozzá 1 bögre 30%-os habtejszínt és háromnegyed bögre tejet. Szórj rá fél bögre cukrot és egy csipet sót, majd kezd el melegíteni, épp csak addig, hogy gőzölögni kezdjen. Ekkor mérsékeld a hőt és szotyogtasd 15 percig. Még azon forrón óvatosan turmixold simára, majd adj hozzá még egy bögre tejszínt, 2 teáskanál vaníliakivonatot, 2 evőkanál cseresznyepálinkát, vagy valamilyen illatos italt (én 1847 Solera oloroso dulce sherryt tettem bele). Hűtsd ki alaposan, majd keverj bele 2 evőkanálnyi forgácsolt jó minőségű étcsokit és 2 evőkanálnyi apró kockákra vágott cseresznyét. Az egész masszát öntsd a fagyigépbe és fagyaszd krémessé. Csokival és pár szem cseresznyével tálald!

Ebben a szervezetet próbáló kánikulában a folyamatos folyadékpótláson kívűl a sók, ásványi anyagok pótlásáról is rendszeresen gondoskodni kell. Többnyire a szervezet teljesen egyértelmű jelzéseket ad, mondjuk úgy, hogy sós ízeket kívánunk meg. Valahogy így játunk mi is, TS már napok óta kutakodott valami sós rágcsa után, én pedig tegnap este vetettem rá majdnem magam a hűtőben tanyázó fetasajtra. Aztán kitaláltuk, hogy milyen jó lenne sósperecet, vagy sós rudat sütni, magvacskákkal a tetején.

A tészta receptje a nálunk szinte állandóan terítékre kerülő olajbogyós kenyérke. A tésztaalakítás ezúttal szép hosszú kukacok formájában jelent meg, sajna KicsiCsaj már elaludt mire a formázáshoz értünk, pedig nagy gyakorlata van a tésztakukacok gyártásában. A tetejükre mindenféle magvacskák kerültek (tökmag, napraforgómag, lenmag). 220 C-on sültek úgy 15 percig, majd TS óvatosan megkente őket jó sós vízzel és kaptak még kb. 10 percet. A nagyja még tegnap este ill. ma délelőtt elfogyott, de a maradék pár rudacska és a lepotyogó magvacskák igen jó szolgálatot tettek a mai ebéd garnierungjaként.
A melegre való tekintettel, hideg, joghurtos, kapros uborkalevest készítettünk. Ehhez 1 kigyóuborkát meghámoztam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Hozzáaprítottam 2 kisebb gerezd fokhagymát, majd kb. egy teáskanálnyi finomra metélt kaprot. Felöntöttem 500 ml natúr joghurttal és az egészet botmixerrel finomra turmixoltam. Picit sűrű lett, így kapott kb. 1.5 dl hideg vizet, no meg ízlés szerint sót.