Az angolszász konyhából ismert, roppant egyszerű és gyorsan elkészülő étel a Shepherd's pie. Noha a burgonyát Európában 1520-ban szállították először a spanyol hódítók, eltelt közel 200 év, mire a brit portákon is elterjedt. Amolyan klasszikus maradékfelhasználós ételként jelent meg a takarékos észak-angol és skót földművesek konyháiban. Eredetileg birkahúsból készítették, a marhából készült változat neve Cottage pie. Maga a Shepherd's pie elnevezés az 1870-es években jelent meg, a húsdarálók elterjedésével párhuzamosan. A ragut a hagyományos receptek jobbára hagymával, sárgarépával, paradicsommal, húsalaplével készítik, babérral, kakukkfűvel, csipet fahéjjal, esetleg Worcestershire szósszal ízesítik és krumplipürével ill. Cheddar sajttal összesütve tálalják. Én Ausztráliában kedveltem meg, némi magyarosítást végezve rajta elég gyakori vendég volt az asztalon. Az alap ragu és az alap krumplipüré variálásának csak a fantázia szab határt, íme néhány variáns húsra, összetételre, krumplipürére.
Egy igazán alaprecept , egy vegetariánus változat szójatofuval, lazacos, egy csirkés, füstölt pulykás , pórés és íme az én változatom:

Fél kg pulykacomb darálva
1 nagy fej vöröshagyma finomra vágva
1 gerezd fokhagyma finomra vágva
1 paradicsom felkockázva
2 tk pirospaprika
só, bors, kevés friss kakukkfű és majoranna
1 kg burgonya
2.5 dl tej
10 dkg vaj
só,
füstölt gomolya sajt

A darálthúst kevés olajon fehéredésig pirítom, majd a hagymákkal együtt tovább pirítom, amíg a vöröshagyma üveges nem lesz. Ekkor ráteszek 2 teáskanál őrölt paprikát és rádobom az aprított paradicsomot. (Esetleg ha van otthon 1 dl vörösbort is adok hozzá). Sózom, borsozom és lefedve rotyogtatom, míg alig marad szaftja, a legvégén hozzáadom a finomra vágott zöldfűszereket. Eközben elkészítem a krumplipürét is. Egy hőálló tál aljába öntöm a darálthusit és a tetejére simítom a krumplipürét, végül a tetejére szelem vagy reszelem a sajtot. Kb. 20 perc elég is is neki úgy 180 C-on.

A palacsinták második adagja édesen készült, rétegesen töltve húgom almás-rétes dzsemjével illetve citromos túróval, majd a tetejére egy jó adag - fagyifőzésből megmaradt - cukrozott tojásfehérje hab került.

10-12 db édes, élesztős palacsinta
25 dkg túró
1 ek tejföl
1 tojás
ízlés szerint cukor vagy méz
darabos fahéjas almadzsem
4 tojás fehérje kevés cukorral és csipetnyi sóval kemény habbá verve

Tegnap ismét palacsinta nap volt. Sósan és édesen, teljes családi közreműködéssel készült és abszolút előre megfontolt szándékkal. (Mennyivel könnyebb is úgy bevásárolni, ha legalább pár napra előre tudjuk mit is eszünk!) Kicsicsaj elég rapszódikus evő, van úgy, hogy szinte egész nap alig lehet valamit a szájába szuszakolni, azt sem eszi meg, ami tuti finom volt előző alkalommal, máskor meg már-már felnőttes adagot nyom be. A tegnapi Hortobágyi palacsinta az utóbbiak közé tartozott. Igaza van... igazán finom lett, jó kis szaftos paprikás csontjáról leomló csirkehusiból, palacsintába töltve, tetején egy jó adag tejföllel, sütőben összesütve.

2 egész csirkecomb
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb paradicsom
1 ek libazsír
2 tk pirospaprika
3 dl víz
1 ek tejföl
só,
8 db sós palacsinta
2 dl tejföl
fél csokor friss petreszelyem finomra vágva

Grillcsirke... lerágott csont. Illetve az lesz, meg a hűlt helye, ha elfogyott. Nem is vadiúj receptekről és csodákról írnék most, amiben a grillezés legújabb módját fedeztük fel, hanem zamatokról, ízekről. Merthogy ma ismét csak szemlélődő és vendég voltam a konyhánkban (egyre jobban tetszik ez a hétvégi leosztás :-)), akinek csak egy salátát kellett összedobnia. A végeredmény pedig egy zaftos húsú, finoman ropogós héjú, pompás zamatokkal teli grillpipi volt. Még a legszárazabb csirkemell is (a kedvencem, egyébként) annyira finoman sós, friss füvektől ízes, sörtől omlós maradt, hogy álmodni sem lehet jobbat. Persze ehhez, egy jó sütő is kell és a mienk már nem előszőr bizonyította, jó választás volt. A recept Napom módra:


Grillcsirke kapros kukoricasalátával
1.1 kg bontott csirke
1 dl sör a szakácsba
4 dl sör a pipinek
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
fél dl olivaolaj
1 ek kakukkfű
kakukkfüves só a csirke bedörzsölésére

300 g csemegekukorica
3 dl natúr joghurt (ne legyen savanyú)
2 dl tejföl
3 ek majonéz
pár szál újhagyma
fél marék friss kapor
só, fehérbors

A bontott csirkét megtisztította, mosta, szárazra törölte, majd házi kakukkfüves sóval (1 kis cserépnyi kakukkfű összeaprítva beköltözött egy bébikajás üvegbe, majd feltöltetett durva szemű sóval és pár hétre félretetetett, alkalmanként összerázatott) bedörzsölte. Egy fél literes dobozos sör kettős funkciót betöltve vett részt a mutatványban. A doboz tartalmát a hagymákkal, olivaolajjal, kakukkfűvel összeturmixolta. A sörözdobozt konzervnyitóval kinyitotta, a hagymás-sörös alapot visszatöltötte, majd a dobozra ültette a csirkét. 170 C-on 110 percig sütötte.
Ezalatt én elkészítettem a salátát, amihez a kukoricát (friss nyilván jobb lett volna, de mi mirelitet használtunk) megpároltam. A joghurtot és a tejfölt összekevertem kb. 3 ek majonézzel, enyhén megsóztam, 1 kk fehérborsot szórtam rá. 3 szál újhagymát felkarikáztam, fél marék friss kaprot összevágtam és az egészet összekevertem. Ha van ideje összeérni, csak jobb lesz. Frissen sült, rozsliszttel és lenmaggal készült dagasztás nélküli kenyérrel fogyasztottuk.

Gondolkodtam egy ideig, hogy megírjam-e vagy sem a nagy újságot, mármint hogy fordulatot vesz kiscsaládom élete. De aztán úgy voltam vele, erős hatása lesz a konyhánkra és így valamennyire a lilahangyára is... itt a helye.

Kicsicsaj bölcsibe megy... és vége a mi kis édes nyugis hétköznapjainknak, a gondosan kreált hétköznapi menüknek, hármasban elköltött ebédeknek.
Egyrészt a szívem szakad meg. Nehéz döntés volt, bármennyire is 20 hónapos lesz ma-holnap az ifjú hölgy és bármennyire is igényli a társaságot, egy ideje halogattam csak a bölcsödék felhívását is... nemhogy becserkészését, megtekintését. Hogy miért? Magam sem tudom (dehogynem!), de azt hiszem nagyjából értitek. Másrészt néha már kezdtem magam elől is szaladni a hosszúra nyúlt itthonlét miatt. Aztán ez a hét kissé faramucin indult, lilahangyalak zizegő hangyabollyá vált, megpöccintette a lassan imbolygó kis golyót, mely nyugis hétköznapjainkat jelentette és eldőlt, szükség van a bölire... és akárhogy is nekem is jót fog tenni, ha a recept fogalom újra laboros terminus technicus-szá is válik majd.
így nagyjából egy hónap múlva indul a rutin, újra elmerülök a növények titkainak kiderítésében és azt hiszem nagy receptgyűjteményre teszek majd szert a gyorsan-finomat kaják terén. Közben kicsi lányunk megkezdi mintegy 22 éves szocializációs-tanulós pályafutását (brrrr. még leírni is hosszú). Csak remélni tudom, hogy nem fakanál lesz majd a jele, mint nekem volt az oviban :-)