Nagyon boldog szülinapot a Családi Csokicsenő Bajnokság győztesének!

Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kíván az egész Lilahangyaboly!

Van ilyen! Elsóztam, de cudarul.
A cudarul a van ilyen, ugyanis általában sósabban főzök. Oda kell figyelnem a sóra, merthogy én sósabban szeretek mindent, bármily egészségtelen is. Persze próbálom az ételeket nem teljesen az én ízlésemnek megfelelően készíteni, már ha összejön...

A delikvens, aki bánta eme tettem a zúzapörkölt volt, no meg a kis családom.
Pörkölt... paprikás... csuda tudja, ez is állandó mókázás tárgya, merthogy én hosszabb lével szeretem, és nekem akkor is pörkölt a neve! Ahogy a rántottát is kicsit szottyosabban, a húsokat több mártással, a sültet tunkolnivalóval. Ellentétben TS-sel aki szinte szárazra süti ezt is, azt is, amazt is. Nem egyszer panaszkodtam neki már emiatt, mármint hogy hol a pörköltemről a szaft??? Mi az, hogy csak összekeneceljük a nokedlit és nincs mibe meríteni a kanalat? Merthogy a pörköltet nekem kanállal kell ennem, slussz passz. A leve miatt! Kész!

Ma viszont én főztem, merthogy Ők ketten (Kicsicsaj és TS) elmentek a Nagycsarnokba süllőt venni. Meséli, egy órás volt az út, ami úgy 20-25 perc kéne legyen. Aztán a parkolás... Szóval tényleg jó lesz, ha végre újra jár a villamos és eltűnik a naaaagy építkezés.
Szóval, zúzapörköltet főztem, több lével, gondoltam majd elszotyogja és olyan jut is marad is alapon kecskék is káposzták is kedvüket lelik majd benne. Megsóztam és megsóztam újra - de hogy mikor volt az újra az a feledés homályába vész, pláne, hogy a porszívó zümmögött, közben fél szemmel muszály volt a Narnia krónikáit is néznem, no meg Dádi manó is huncutkodott. Mellé kellett feküdnöm egy kicsit a játszószőnyegre, sürgős kacaghatnékunk támadt.

A pörkölt meg főtt. Jó másfél órányit. Közben elkészült mellé a rukkolás nokedli, szerintem jó lett, TS szerint annyira nem passzolt. Szóval a pörkölt meg párolódott, egyre párolódott a fedő alatt. Leve a felére csökkent, sőőőt... már épp aggódni kezdtem, le kéne kapcsolni alatta, még eltűnik nekem. Na, ekkor értek haza Ők ketten.

Mondom TS-nek kóstolja meg, jó-e már a zúza?
Ránéz, aztán rám.
- Még nem jó, túl sok a leve.
- De én így szeretem! - mondom, - ő meg úgy, mondja.
- Akkor én megeszem a levét, ti meg a többit.
Megkóstolja.
- Elsóztad! -mondja.
- Szerintem nem... - mondom én.

Enni kezdünk. KicsiCsajnak buzgón falja.
- Hmmm, tényleg sós! - mondom.
TS nevet.
KicsiCsaj pedig újra kér.
Aztán újra.
Telik a pocakja, már ráér társalogni:
- Anya, ez csípős egy picit... - majd a pillanat elteltével pontosan érezve a helyzet komikumát megkérdezi - tettél bele sót?
- Csak rövidre pároltam! - mondom én és TS már félrenyel.

És itt vége van az ebédnek, gurulunk a nevetéstől, potyog a könnyem. A pörkölt leve ugyanis annyi, amennyivel TS a paprikást szokta feltenni főni... Hát igen, nézőpont kérdése minden... de a helyzeten mit sem változtat!
Elsóztam, de cudarul! Van ilyen!

Már szépen sorakoznak a finomságok dobozokban, zsírpapírlapok között erre-arra a konyhában és a hűtőben. Az egyik igazán jól sikerült süti ez a mogyorós, aszalt sárgabarackos keksz. Ha jól emlékszem anyukám egyik főzős újságában leltem (a Kiskegyed Konyhája sorozatból vagy az idei karácsonyi, vagy adventi).

Hozzávalók:
150 g aszalt sárgabarack
100 g darált mogyoró
200 g liszt
50 g cukor
125 g vaj
2 ek tejföl
kb. 200 g étcsoki a bevonáshoz

A mogyorót még a darálás előtt megpirítottam. A sárgabarackot kevés cukorral finomra daráltam. A barack nagy részét összekevertem a mogyoróval, a liszttel és a cukorral, majd hozzákevertem a puha vajat és a tejfölt. Gombóccá formáztam, majd éjszakára (min. 2 órára) hűtőbe teszem.
Másnap 4-5 mm vastagra nyújtom, csillagformával szaggatom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. 200 C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütöm. Miután teljesen kihűlt étcsokiba mártom és megszórom a maradék sárgabarack darálékkal. Recept szerint 45 db lesz belőlel, valószínűleg akörül lett nálunk is, csak mindig jöttek, sündörögtek, kicsi és nagy mancsok sütit kértek. Azért sikerült időben dobozolni :-)

Azok a bizonyos marcipános szaloncukrok kiütéssel győztek nálunk is. Mármint az ötlet, mert végül ismét úgy döntöttünk, hogy nem lesz szaloncukor a fánkon. Lesznek mindenféle fára alkalmas mézeskalácskák, és egyéb kekszek, merthogy idén is együtt gyúrtunk, szaggattunk, sütöttünk KicsiCsajjal. Még autó is lesz, Porsche vagy Bogár nem is tudom. Sőőőt majdnem brachioszaurusz is került a fánkra, de szerencsére jött egy jóóó nagy evolúciós ugrás és végül csak cicák készültek. Nem bánom.
A kekszekkel párhuzamosan mindenféle trüflik és bonbonkák is készülnek, pl. egy brutáltömény csokis - diósgrillázsos - karamelles. Meg ezek a csini marcipángombóckák. Amiket Dolce Vita receptje ihletett, csak narancs helyett aszalt gyümölcsdarálékkal és porcukor nélkül készítettem. Illetve annyi cukorral csupán, amennyit az aszalt gyümölcs darálásához használtam. Lehet, hogy mások már évek óta így csinálják, nekem nagy felfedezés volt, hogy kevés cukorral a kávédaráló még az aszalt sárgabarackkal is megbírkózk. Sőt, le sem ég. Sőőőt, az eredmény nagyon csinos kis gyöngykása lesz. Ezekből gyúrtam a marcipánhoz egy keveset. Úgy három kanálnyit a 20 dkg marcipánhoz. Majd aszalt áfonyából ugyanígy. A tetejére pedig egy kis olvasztott étcsokit csorgattam. Most odabent várnak a hűtőben. Csinos kis papírkapszlikban. Ajándék lesz belőlük.

Fűszeres csirkehús és édeskés sütőtök, ráadásul mazsolával karamellizált lilahagymával? Nem rossz kombináció, egyáltalán nem... pedig csak némi kísérletezés eredménye. Merthogy az úgy volt, hogy valamelyik csatornán épp a spanyol konyha által húsok mellé gyakran adott mazsolával karamellizált lilahagymát készítették. Mi pedig nagyon szeretjük a mazsolát húsok mellé, rizsbe stb. Viszont egy tök jó régóta várt a sorsára a hűtőben. Feléből zsályás sütőtökleves lett a másik felét ebbe a quichebe tettem bele.

Hozzávalók:
1 csirkemell
2 fej lilahagyma
100 g mazsola
fél sonkatök
1 bögre húsleves
1 cs. leveles tészta
2 dl tejszín
2 tojás
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
szerecsendió
fehérbors
só

A csirkemellet kis kockákra vágom, hasonló méretűre aprítom a tököt is. A hagymákat vékony szeletekre szelem. A csirkehúst serpenyőben minimális zsiradékon hirtelen megpirítom, majd félreteszem. Vajat olvasztok a serpenyőben, beledobom a lilahagymát és jó sok mazsolát, együtt sütöm őket, míg a mazsolától az egész karamellizálódni nem kezd. Hozzáadom a tököt és kb. egy kanálnyi finomra metélt rozmaringot, pár percig együtt sütöm, majd visszateszem a csirkét, felöntöm a húslevessel. Lefedve mérsékelt hőn addig párolom, míg a tök teljesen omlós nem lesz. Sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezem. Félreteszem egy picit hülni. A leveles tésztával (nálam készre nyújtott) kibélelek egy sütőtálat úgy, hogy pereme is legyen. Két tojást összekeverek 2 dl jó sűrű tejszínnel, majd az egészet a tökös-húsos raguhoz adom. A masszát a leveles tésztára öntöm és irány a forró sütő, 200 C, 25 perc. Ha nagyon pirulna a teteje alufóliával letakarom.

Egy éve készült:
Zöldségragus palacsinta

Ebéd előtt két órával bement dolgozószobájába, hogy komolyan dolgozzék egy írásművön, amely hivatva lett volna egész Oroszországot minden oldalról megvilágítani, felölelve a polgári, politikai, vallási és bölcseleti szempontokat, megfejteni a kor legnehezebb, legbonyolultabb feladatait és kérdéseit, s világosan körvonalazni az ország nagy jövőjét, mindezt úgy, hogy megfeleljen azoknak a céloknak, amelyeket egy haladó szellemű ember maga elé tűz. Különben pedig a nagyszabású vállalkozás leginkább csak elmélkedésekre korlátozódott: a szerző egyre rágta a tollat, a papírra kis ábrákat rajzolt, végül mindent félretett, könyvet vett elő, s azt már egészen ebédig le sem tette. Ezt a könyvet olvasta a leves, mártás, a pecsenye, sőt még a sütemény evése közben is; emiatt némelyik étel kihűlt, némelyik pedig érintetlenül került le az asztalról.[...]"

Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."

A dolog roppant egyszerűnek indult: Végy egy kacsamellet, szedd ketté, bőrét, háját ne nyúzd le, inkább vagdosd be, dörzsöld meg sóval és kakukkfűvel. Ezután forró olajon süsd ízlés szerint. Tedd félre egy tálra, végy "egy fej félbevágott és felszeletelt hagymát", pirítsd üvegesre, lisztezd meg. Pár perc után tégy bele friss reszelt almát, áfonyalekvárt, húsleves levét:. Ha mindezt jól összeforraltad, tedd vissza a kacsamelleket. Süsd egy kicsit, hogy a hús átvegye a szószt.

Csakhogy az irodalom! Azzal mi lesz? Hol találom?

"Vacak nem szólt egy szót sem, hanem tele szájjal falta a csirkecomb-fát.
Pircsi egy domb felé futott, onnan kiáltott vissza.
– Torta! Halljátok! Tortából van a domb!
Jenő egy különös formájú bokor előtt állt.
– Akármi legyek, ha ez nem kacsamell! Sült kacsamell! A kedvencem!
S nagyot harapott a bokorba."

Mert bizony a szépirodalom és a receptek, hát nem kevés van. De melyiket válasszam, mi legyen? Aztán a nagy válogatásban odáig jutottunk, hogy a kacsamell szépen pihent a hűtőben, (recept kipipálva), de az irodalom, na az még sehol...

"Ugye amikor a borról beszélünk meg gasztronómiáról beszélünk, akkor nagyon hangsúlyosan nem beszélünk szociológiáról. Tehát a [...] egy jó ételnél soha nem beszélünk az éhségről, mert úriember nem azér' eszik, mert éhes, hanem azér' mert' az ízeket szereti."

És ez nem kacsa.

Idézetek:
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe!
Váncsa István: Váncsa István szakácskönyve - Ezeregy recept (ez ugye nem ér)
Csukás István: Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre
Eszterházy Péter - Részlet egy interjúból
Vigyázat, vendégpost! Ezt a bejeyzést TS írta.

Nem is tudom miért döntöttem e mellett a leves mellett, de amolyan klasszikus meglátom és kipróbálom recept volt ay nlcaferol. Pedig csak mérsékelten rajongok a gyömbérért, no meg olyan fura triónak tűnt egyszerre a narancs, a sárgarépa és a gyömbér...ráadásul sósan. Elkészítettem, megkóstoltam, nem volt rossz, de némileg szabódva kínáltam vele TS-t. Persze erre ő is roppant kíváncsi lett, vajh mi az az étel, amihez saját választásom ellenére én is fenntartással közelítek. Jelentem, nem volt okom az aggodalomra, a kishölgynek is és TS-nek is ízlett. Párom elsőre ugyan soknak érezte benne a narancsot, aztán némi chilivel megbolondítva két tányérral benyomott belőle, sőt másnap még dolgozós ebéd is lett belőle. Aztán amikor a munkahelyén kérdezték tőle, hogy ugyan már mit eszik és mesélni kezdte, hogy répa, meg narancs és sós és a gyömbértől csípős egy picit, háááát elég furán néztek rá. Úgy látszik ez már csak egy olyan kételkedős leves...

Hozzávalók:
3 közpes sárgarépa
fél szál póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
fél narancs héja nagyobb darabokban
1 narancs leve
reszelt gyömbér
fehérbors
só
olivaolaj

A sárgarépát és a pórét felkarikáztam, kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a zúzott fokhagymát, belereszeltem egy kis darab (kb. két centis) szárított gyömbért, beletettem a narancs héját és vízzel felöntve főzni kezdtem. Mikor felforrt mérsékeltem a hőt és hozzáadtam a narancs levét. Körülbelül húsz perc alatt puhára főtt, már csak turmixolni kellett, sóval, borssal ízesíteni és kanalazni.

Néhány szelet bacon, néhány szelet vékonyra vágott, elősütött padlizsán és sajtos, kukoricás rizs. Ez volt a vacsoránk minap. Csak épp az egész egyben, összetekerve és megsütve. Mellé pár szelet paradicsom és kész is a pompás vacsora.

Hozzávalók:
1 nagyobb padlizsán
15 dkg bacon
1 bögre jázminrizs
1 bögre mirelit kukorica
1 ek vaj
pici fej hagyma
2 ek reszelt edami
só
olivaolaj

A padlizsánt hosszában vékony szeletekre vágom, majd serpenyőben elősütöm, épp csak annyira, hogy könnyen tekerhető legyen. A rizshez a hagymát finomra vágom, majd a vajon a kukoricával együtt megpárolom. Hozzáöntöm a rizst, pár percig kevergetem, majd felöntöm két bögre vízzel, sózom és lefedve készre főzöm. A legvégén belekeverem a reszelt sajtot. A baconszeleteket pici átfedéssel egymásra fektetem. Merőlegesen ráfektetem a padlizsánszeleteket. Ráhalmozok néhány evőkanálnyi rizst, majd feltekerem. A tekercseket forró sütőbe tolom úgy 20 percre.

Pár napja készítettem ezt a darálthúsos polentás egybensült fogást vacsorára. A darálthús olajbogyóval és félig szárított paradicsommal készült, jó sok fokhagyma kíséretében, majd kapott egy polenta paplant és irány a sütő. Egy óra alatt elkészült, végül is akár gyors vacsinak is mondható!

Hozzávalók:
250 g polenta
négyszeres mennyiségű húsleves
3 ek tejszín
500 g darált hús
1 doboz zöld olajbogyó
4 kisebb gerezd fokhagyma
három kanál metélt szárított paradicsom
fél szál póréhagyma
só, fehérbors
rozmaring
olivaolaj

A húslevest felforralom, folyamatos keverés mellett belecsorgatom a polntát és sűrűre főzöm, a végén belekeverek egy kevés tejszínt. A darálthúst kevés olajon megpirítom, rádobom a felkarikázott pórét és a zúzott fokhagymát. Hozzáadom a lecsöpögtetett szárított paradicsomot és az olajbogyót. Sóval, fehér borssal és friss rozmaringgal ízesítem. A húsos ragut egy sütőtálban egyenletesen eloszlatom, rásimítom a polentát, majd forró sütőben 20-25 percet sütöm.
Fotó a blogger képfeltöltő hibájának köszönhetően majd később!

Nagyon jó kis napunk volt tegnap. Nyugodt, jó késői reggeli, már-már ebéd, aztán kora este egy finom estebéd TS-től, csirkével és póréhagymával, egyéb aktuális zöldségállományra adaptálva. A desszert fahéjas babapiskótamorzsával és aszalt sárgabarackkal töltött sült alma volt. Mi pedig addig KicsiCsajjal kipakoltuk az összes száraz termést és szárított narancskarikát, fahéjat, moha gyűjteményt és adventi koszorút, meg mindenféle díszeket gyártottunk és téli forgót festettünk a gyerekszobába. Igazán jó volt, no!

A tegnapi nap ízeinek nem sok köze van hát a szóban forgó kacsához, viszont emezt már jó régóta igyekszem megírni, ugyanis annyira finom lett. Még a szilvaszezonban készült kakukkfüves szilvaszószt tettem próbára, no meg a sütőt, amit magára hagytunk. A hús három órán át sült lefedve, 160 C-on, teljesen omlós lett, tökéletes. Az eredmény annyira kedvcsináló lett, hogy szilvaszószt biztosan készítek jövőre is. Nekünk nagyon ízlett korianderrel is, de a kakukkfűves sem kutya! Zsemlegombócot ettünk hozzá.

Hozzávalók:
személyenként egy kacsacomb
kb. 400 ml kakukkfüves szilvaszósz
fél dl víz
só, friss kakukkfű

A combokat enyhén besózom, sütőtálba teszem, melybe fél deci vizet öntöttem. A szilvaszósz egyenletesn elosztom a húson, fóliával befedem és irány a süő!