Még valamikor Karácsony előtt kaptam egy csomagot a Herztől. Tudtam, hogy érkezik, de hogy ilyen mindenféle jóval ellátott csomag lesz, arra egyáltalán nem gondoltam. A pendrive-os, világítós zsebkés különösen menő, TS le is csapott rá. A szendvicskönyv igen tetszetős, a köténybe az egész hangyabolyt betekergettem :) A megújult külső mellett részben megújult a termékpaletta is. A kapott négyféle szalámiról egyelőre még csak részben tudunk referálni, a paprikás rendben van, de különösen a Felizzora leszek majd kíváncsi.
Nagyon köszönöm még egyszer, Herz!

Ha Karácsonyra gondolok Ajnára gondolok, már öt éve, minden december 24-én. Tökéletesebb ajándékunk nem is lehetett volna akkor. Örömteli vele a várakozás, ahogy már nyáron a telet várja, aztán eljön az ősz, már a Mikulásra gyúrunk, aztán Mikulás után már nincs megállás, megy a folyamatos visszaszámlálás. Mosolyra fakaszt - és egyre komolyabb fejtörést okoz - a leadott tortaigény (mintha legalább cukrász lennék...), no meg az az őszintén hitt kapcsolat, hogy mindenki akinek szülinapja van kap egy Karácsonyfát is, csak úgy, grátis, mert az jár egy szülinaposnak! Boldog szülinapot Kisbogár!

... és persze mindenkinek, aki bekukkant hozzánk, nagyon boldog Karácsonyt kívánunk és jó pihenést erre a pár napra.

Pavlovát sütni, rá kellett jönnöm, nem nagy faxni... Nyilván nem mondtam ezzel újat, annak aki már sütött és nyilván lehetne jobban, szebben, színesebben, de elsőre nem rossz ... sőt... Mondjuk, azt hittem, nem tudom miért, hogy fehéresebb lesz a színe, meg talán, hogy vékonyabb lesz a kérge. Valószínűleg lesz még ismétlés csokisan, meg gyümölcsösen, kicsiben vagy még magasabbra púpozva.
Megenni pedig igazán nem tartott túl sokáig, vidám volt nézni ki mit evett belőle igazán szívesen. Volt az egyik oldal (Dádi és én), aki a gyümölcsöt legelte volna le tejszínhab nélkül, aztán volt a másik oldal (TS és Ajna), akik ették tejszínhabostól, roppanós édes-krémes tojáshabostól, mindenestől, ahogy jött. Nem mondom, én is benyomtam két szelettel - csak a gyümölcs kedvéért :). Mégis, mindezek ellenére, újra rá kellett jönnöm nekem ez túl édes műfaj. Szóval Pavlovák, habcsókok, macaronok mi továbbra sem leszünk túl jó barátok! Receptként Nigella Christmas Pavlovájának receptjét használtam.

Hozzávalók egy malomkeréknyihez (no nem, csak úgy 30 cm átmérőjű lett):
6 tojás fehérje
1 csipet só
1 bögre cukor
1 tk vanília
2 tk erdei gyümölcsös balzsamecet
1 csapott ek keményítő
kevés reszelt csoki (mondjuk a felhalmozott mikuláskészlet csökkentésére)
tetejére vaníliás tejszínhab és gyümölcs

A sütőt előmelegítem 170 fokra. A fehérjét egy csipet sóval fél keményre verem, majd kanalanként beleteszem a cukrot és ezzel szép fényesre verem a habot. A végén belekeverem a keményítőt és a balzsamecetet, majd beleforgatom a reszelt csokit. Egy sütőpapírral bélelt tepsire borítom és kör alakban elsimítom. 150 fokra mérséklem a sütőt és 1,5 órán át sütöm. Mikor kihűlt vaníliás, enyhén cukrozott tejszínhabbal és friss vagy épp mirelit gyümölccsel bőven megpakolva tálalom.

Pár napja érkeztem haza a világ egy olyan tájáról, ahol az emberek egy jó része szörnyű körülmények között él, megdöbbentő méretű a nyomor és hatalmasak a társadalmi rétegek közötti különbségek. Talán zsigeri a reakció, hogy először megdöbbenünk, majd picit szégyenkezve talán, de valamiféle módon egyszerűen igyekszünk kizárni a lelkünkből a látottakat. De egy-egy kép, egy-egy arc elevenen az ember emlékezetébe ég és napokon át viszi vissza gondolatainkat a látottak felé. Nem meglepő azt hiszem, hogy ezek után még jobban szívembe markoltak L. Ritók Nóra, egy Berettyóújfaluban élő grafikus-tanárnő, önkéntes szociális munkás, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójának szavai.

„Már nem lep meg, ha kisgyerekek nem tudják, hogyan kell megenni a narancsot, értetlenül forgatják a májkrém dobozát, mert nem ismerik, vagy úgy, ahogy van, töményen, megisznak egy üveg citromlevet. Elfogadom, hogy azonnal, amint megkapják, egészben betömik az öt tábla csokit, amit viszek. Még sehol nem láttam, hogy elraktak volna belőle későbbre. Vagy annak, aki épp nincs otthon.

Mert enni akkor kell, amikor van mit. És gyorsan.”

Az idei Sok kicsi akcióval Nóra óriási munkáját próbáljuk segíteni és a minőségi életre sokszor teljesen esélytelen, halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családokat szeretnénk támogatni. A tavalyihoz hasonlóan 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat. A nyereményjáték során a SoSe Közhasznú Alapítvány számára támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a 30 izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolunk. Az akció pontos részleteiről a Sok kicsi honlapján olvashattok.

A mi idei felajánlásunk egy fő részére a következő:


Egy piros pöttyös perdoozy kötény Blueblossomgirl jóvoltából, amin a Lilahangya design team is rajtahagyja a kéznyomát.

Egy 50 g-os madagaszkári Bourbon vanília rúd csomag a Thaffain-Vanilletól.

Egy saját készítésű likőrcsomag, mely limoncellot, crema di limoncellot és fűszeres narancslikőrt tartalmaz.

A nyeremény januárban Budapesten személyes találka keretében vehető át, illetve vidéki nyertes esetében egy csinos kis csomag formájában indul útjára.

Két dolgot szeretnék gyorsan eloszlatni, mielőtt továbblépünk.
Nem, nem a Culinarisról lesz szó, és nem, nem Lilahangya vagyok, hanem Takashi

Szóval hol is kezdjem?
Talán ott, hogy Finománia fantasztikus csapata ismét csábít minket, titeket. Természetesen az év legnagyobb ünnepe előtt mi mással mint a karácsonnyal. Sőt vásárral. Sőt Mikulással, gyerekkoncerttel
Ha ez valakinek nem volna elég az gyorsan fussa át a Finomániát, hogy megtudja kikrőkről is van szó.

Akinek pedig felkeltettem az érdeklődését, az menézheti a programot.