Bő három éve teljesen megváltozott az életem. Mikor anya lettem. Mindig is készültem rá, valahogy mindig is éreztem azokat a tyúkanyó géneket. Amikben a simogató, aggódó szereteten kívül benne volt a süti illat ígérete is. Így nem tagadom, meghatódtam, mikor nemisbéka engem is megkeresett felkérésével. Hogy segítsünk! Segítsünk egy tálca sütivel olyan anyukáknak, akiknek nem minden napjuk nevetős, akik előző életüket hátrahagyva babáikkal a Lea Anyaotthonban találtak menedéket. A történetek szívbemarkolóak, a cél nemes.
De a feladat nehezebbnek tűnt, mint elsőre gondoltam. Sokat töprengtem, mi legyen az én Segítsütim... Aztán szinte véletlen került az utamba a cukrásztankönyv . Benne pedig TS egyik kedvence, a Moszkauer, avagy a narancsgrillázs lepény.

Szeretném, ha valaki megkóstolná. Hogyan teheti? A megjegyzés menüt használva licitálhat, április 2-án egészen éjfélig. A süti kikiáltási ára 1000 ft. Remélem ízleni fog!

Narancsgrillázs lepény (Moszkauer)

200 g pirított mogyoró és mandula vegyesen, durvára őrölve
100 g pirított mogyoró és mandula durvára darabolva
300 g kristálycukor
100 g + 1 ek vaj
20 g liszt
150 g cukrozott narancshéj
200 ml tejszín
100 g 70%-os olvasztott étcsoki

A vajat a cukorral, aprított narancshéjjal, darabos magvakkal és a tejszínnel egy edénybe tesszük és fakanállal állandóan keverve felforraljuk. Miután levettük a tűzről, hozzákeverjük a lisztet, valamint a mogyoró és mandulaőrleményt. Ezután a tésztát kissé lehűtjük és teáskanál segítségével bő három ujjnyi távolságra dió nagyságú halmocskákat adagolunk. Ezeket vízbe mártott kanállal kissé szétlapítjuk és 180 C-on kb. 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Még langyos állapotban egy lapát segítségével felszedegetjük, fejjel lefelé rácsra tesszük és ha kihűlt, olvasztott 70%-os csokival bevonjuk.

Kamilla. Kamilla??? Igen, kamilla. No, azért óvatosan adtam be én ezt TS-nek. Kamillát nem igazán használjuk ugyanis itthon másként csupán mint enyhe gyulladáscsökkentőt, fertőtlenítőt. Mindig van itthon, de eszembe nem jutott eddig főzni vele. Szóval, múlt szombaton palóc leves készült és e mellé készült ez a körtés lepény, amolyan szemöldökfelvonós jóváhagyást követően. Abban maradtunk TS-sel, hogy dupla adag krémet készítek. Egy adagot vaníliával, a másikba teszek kamillát. Aztán végül háromféle krém lett, a harmadikba kandírozott narancshéj került. Meg kell valjam a kamillás győzött, nagyon jól illet a vilmoskörtétől zamatos sütihez! Azt nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam kiszaladni a kertbe néhány szál friss kamilláért... Receptet innen lestem.

Hozzávalók a körtés lepényhez:
20 g friss élesztő
50 ml tej
1/4 csésze cukor
1 1/2 tk vaníliakivonat
1 1/2 csésze liszt
2 tojás
100 g vaj nagy csipet só
2 szép vilmoskörte
kevés citromlé
3 ek cukor

Az élesztőt a kevés tejben fellazítom. A cukrot puha vajjal és a vaníliakivonattal habosra keverem, hozzáadom a tojásokat, majd a tejes élesztőt. Beleszitálom a lisztet, a csipet sót és jó simára dagasztom (elég ragaód, vajas a tészta). Egy kb. 30 centis kerek lepényformát kivajazok és belesimítom a tésztát. Letakarva másfél órán át kelesztem. A körtéket vékony szeletekre vágom és a másfél óra kelesztést követően szépen belenyomkodom a tésztába. További fél órát kelesztem, hogy a tészta szépen körbeölelje a körteszeleteket. A sütőt felmelegítem 180 C-ra, a lepény tetejét megszórom cukorral (szerintem ez nem is hiányozna annyira, legközelebb kihagyom) és kb. negyven percig sütöm. A tészta teteje nagyon gyorsan megpirul, a megégést elkerülendő letakarva sütöm tovább.

A kamillás angolkrémhez:
150 ml habtejszín
150 ml tej
4 filter kamillatea
3 tojás sárgája
3 ek cukor

A tejszínt összekevertem a tejjel és felforrósítottam. Beletettem a kamillateát, mérsékelt hőn úgy tíz percig szotyogtattam, majd letakarva állni hagytam kb. egy óráig. Mikor kihült a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral. A kamillás tejszínt újra felmelegítettem, egy merőkanálnyit simára kevertem a habos tojássárgájával, majd az egészet visszatettem a tűzhelyre és közepesen sűrű krémmé főztem. A kamilla íze egyáltalán nem tolakodó, mégis van a sima sodóban egy kis plusz! Langyosan volt talán a legfinomabb!

Lassan, hogy egyre inkább közelít a tavaszi finomságok begyűjtésének ideje igyekszem én is kiüríteni a fagyasztót. Most egy nagy zacskó besztercei szilva és egy dobozka húsleves volt soron. Először arra gondoltam, hogy a szilvából levest, vagy fagyit készítek, aztán húsos ételben végezte végül. Egyikünk sem bánta!

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott szilva
2 közepes csirkemell felkockázva
1 liter húsleves
1 nagy fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 ek friss metélt kakukkfű
só, fehérbors
kevés olivaolaj


A felkockázott csirkemellet minimális olajon megpirítom, majd félreteszem. A lilahagymát felkockázom és megpárolom az olajon, hozzáadom a finomra reszelt fokhagymát, majd felöntöm húslevessel. Ebbe teszem a szilvát és főzöm, míg a szilva el nem kezd összeszottyadni és a szaft sűrűsödni. Ekkor teszem vissza a húskockákat, sózom, fehérborsot adok hozzá, no meg jó sok friss kakukkfüvet. Addig főzöm, míg a mártás jól be nem sűrüsödik és a hús finom omlós nem lesz. Fokhagymás jázminrizzsel tálalom.

Múltkor mondott a tesóm egy jó padlizsán receptet, nem ment ki a fejemből, vettem hát padlizsánt, de kicsivel többet, mint amennyit arra szántam volna. No meg túrót is vettem, elég sokat, amit csak el kéne használni. Túrós csusza legyen ma, jött az egyszerű megoldás, csakhogy: nincs csuszatészta (nem is kell!) és olyan jó lenne valamivel megbolondítani a sima sós verziót. Hát sikerült! A túróba került feta, meg egy csomó kakukkfű. Ment még bele fokhagyma, elég sok és persze bacon. Aztán beletöltöttem a padlizsánba. Hogy tetszik?

Hozzávalók:
3 db kisebb padlizsán
500 g túró
100 g feta
50 ml tejszín
1 csokor kakukkfű
100 g bacon
3 gerezd fokhagyma
kb. 300 g kagylótészta
só
kevés olivaolaj

A padlizsánokat hosszában elfeleztem, belsejét késsel-kanállal kiszedtem. A kagylótésztát kifőztem. A túrót kikevertem a fetával és a tejszínnel. Belezúztam három gerezd fokhagymát és belemetéltem egy jó csomó kakukkfüvet. Összekevertem a tésztával, majd belekevertem a csíkokra vágott bacont. A padlizsánokat megtöltöttem a túrós tésztával, picit meglocsoltam extra szűz olivaolajjal és jó forró sütőben pirosra sütöttem.

A sós után jöjjön az édes palacsinta, ahol nem is a tölteléken van a lényeg, hanem a karamellszószon, amivel megbolondítottam. Ismét a véletlen kreálmánya, nyilván nem az egyetlen vagyok, akinek a konyhájában már előfordult. Nekünk csajoknak nagyon ízlett, TS pedig amolyan szótlan, mimikájával mindent eláruló elismeréssel nyilatkozott róla.

Hozzávalók:
200 g cukor
2 ek víz
2 nagy mandarin leve és húsa

A cukrot a kevés vízzel kevergetés nélkül karamellizáltam, majd mikor mély barna lett belefacsartam két nagy mandarin (igazándiból tangerin) levét és húsát. Az illatorgia leírhatatlan, az íz pedig igazán különleges. Tömény édes ugye, ugyanakkor a citrus íz, illat egyértelműen kiemelkedik. Kb. 1.5 dl lehet a végeredmény.

Ezzel a szósszal locsoltam meg a palacsintákat, amibe citrommal, vaníliával és kifilézett, felkockázott mandarinnal kevert túró került.