Két dolgot szeretnék gyorsan eloszlatni, mielőtt továbblépünk.
Nem, nem a Culinarisról lesz szó, és nem, nem Lilahangya vagyok, hanem Takashi

Szóval hol is kezdjem?
Talán ott, hogy Finománia fantasztikus csapata ismét csábít minket, titeket. Természetesen az év legnagyobb ünnepe előtt mi mással mint a karácsonnyal. Sőt vásárral. Sőt Mikulással, gyerekkoncerttel
Ha ez valakinek nem volna elég az gyorsan fussa át a Finomániát, hogy megtudja kikrőkről is van szó.

Akinek pedig felkeltettem az érdeklődését, az menézheti a programot.

Ma útjára indult a második Sok kicsi akció! Ismét segíthetünk és Ti is segíthettek. A honlapon illetve a facebookon követve az eseményeket minden fontos részletet megtudhattok!
Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatjuk fantasztikus felajánlásoknak nézünk elébe. Ma Puffin kezdett, újoncnak mondja magát, de régi motoros :) Micsoda sütiszettel indított! A céges felajánlások listáját pedig egy Nobu vacsora indította.

Egyszer csak igérem, a hangyacsalád is színre lép, de előbb ... rohanás a reptérre! Tot siens!

Anyukám és apukám szülinapját ünnepeltük két hete hétvégén. Zsuzsi apának sütött egy horgászok álma almás pitét, pompás pitepotykával a tetején, én pedig anya csokis répatortáját ügyködtem össze, marcipánkrémmel és szederrel töltve. A répatorta itthon, nálunk mondhatni hétpróbás, de legalább is rutinos szülinapi tortának való, hol narancsos csokikrémmel, hol fehércsoki mousse-szal töltve, hol pedig magában pici formákban sütve. Most répatorta-marcipán klasszikus készült. Marcipán került cukor helyett a főzött vaníliás krémbe, aztán bele egy jó adag fagyasztott szeder és a tortát is marcipánnal vontam be. Aztán ahogy általában ez lenni szokott, díszítést valami béna baki miatt elbuktam, ráadásul a csomagolásnál a marcipánborítás is megsérült. A kedvem a pincében landolt, de ki csak nem dobtuk és az igazat megvallva az év eddigi legfinomabb szülinapi tortája lett. (Jut eszembe, szülinapi témában már csak egy torta van vissza, de ez okozza nekem a legnagyobb fejtörést! Hát persze, hogy Kicsicsaj szülinapi tortája. Merthogy leadta a rendelést... A tavalyi, az összes Disney hercegnőt felvonultató tortát sikerült lealkudnom egy szem Ariel sellőmarcipánra, de most Barbies tortát szeretne... Hogy fogom én Barbiet Bar-ra lefaragni, azt nem tudom... jaj nekem...)

De hogy a lényegre térjek, Zsuzsinak, a húgomnak még júliusban volt a szülinapja és a heveny lakásfelújítás miatt elmaradt a tortázás. Annyi még az aktuális tudnivaló az én húgommal kapcsolatban, hogy Lili és Sára után nemsokára, remélem a legnagyobb épségben egy Gergő nevű kis krapek érkezik a családjukba, úgy egy szűk hónap múlva. És Gergő bizony mostanában túrótortára ácsingózik... és azt is megüzente, hogy a füge is jól csúszna mellé. Így megkésett szülinapi tortájának gondoltam ki ezt a csokis palacsintatortát, fügés túrókrémmel töltve. Talán emlékeztek a tavalyi kedvenc szülinapi tortámra, mindenféle nyári bogyós gyümölccsel, no ezt hangoltam át egy szerintem őszibb változatra. Egy 22 centis torta készült belőle, meg a fotón látható pici.

Hozzávalók:
2 tojás
kb. 30 g étcsoki
kevés barnacukor
csipet só
kb. 1 bögre liszt
tej

A krémhez:
500 g krémes túró
5 szem érett füge
2 ek almadzsem
cukor
1 tk vanília
4 lap zselatin

A palacsintatésztához a csokit felolvasztom és a többi hozzávalóval elkeverve palacsintatészta sűrűségűre keverem, majd legalább öt palacsintát sütök belőle (több lett, nem is maradt meg :)).
A zselatin lapokat kevés vízbe beáztatom. A túrót simára turmixolom az almadzsemmel, hozzáadom a vaníliát, ízlés szerint cukrot. Egy kanálnyi túrót elkeverek a feloldott zselatinban, majd a masszához adom, végül belekeverek négy szem kis darabokra vágott fügét. A krémet úgy fél órára hűtőbe teszem. Egy 20-22 centis kapcsos tortaforma aljába terítek egy palacsintát, majd rákenek egy adag túrót, rá egy újabb palacsintát és így folytatom, az ötödik palacsintáig, ez lesz a torta teteje. A tetejét még szeletel fügével és maradék túróval díszítem. Pár órára hűtőbe teszem.

Édes és jó szíve van, ugye nem kell bemutatni, igen ő az a Segítsüti! Ezúttal a nemzetközi gyermeknaphoz passzítva, új sütisütőkkel, hatalmas lelkesedéssel és remélhetőleg ismét rengeteg segítőszándékú licitálóval!

Jó része lenni, jó sütni, jó licitálni, jó a licit végét látni és a legjobb a csodálkozó örömöt látni, amit okozunk vele. Tavaly tavasszal a Lea otthon lakóinak szereztünk örömet, idén Anyáknapján koraszülött babák első napjait igyekeztünk könnyebbé tenni a Péterfy Sándor utcai kórház illetve a Miskolci Kórház Koraszülött osztályán, most pedig szeptember 20-a éjfélig, a budapesti I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikája javára emelkednek a licitek! Remélem minél többen bekukkantotok, regisztráltok és licitáltok!

Most új sütisütők finomabbnál finomabb csodái közt válogathattok, akik közül én Limarának adom most át a stafétát. Nézzétek csak ezeket a levendulás citromkrémes linzerszíveket!

Ugye mondtam, hogy édes és jó szíve van! :)

Tegnap este végre éreztem magamban némi kedvet arra, hogy recepteket keresgessek, olvasgassak. A Savour oldaláról indulva jutottam el Jen oldalára. Egy fagyi miatt találtam meg (pirított kókuszfagyi), aztán alaposabban körbe néztem, aminek az lett a vége, hogy ma ebédre el is készült ez a kínai palacsinta, ami nem is igazán palacsinta, graham liszt és finomliszt keverékéből. A helyi kiskorú hagymakerülők illetve ragadozók kedvéért némi töltelékmódosításra volt szükség, de zöldhagyma ide, zöldhagyma oda Kicsicsaj is igen jóízűen tolta befelé a sült paradicsomleves kísérőjeként. A töltelékek variációinak száma végtelen, most bazsalikomos, újhagymás, fetás-hagymás és sült húsos fetás készült. De szerintem egy egyszerű fokhagymás olivaolajos rozmaringgal mindent vinne...

Hozzávalók 6 palacsintához:
3/4 bögre finomliszt
1/4 bögre grahamliszt
kb. 1/3 bögre víz (a recept fél bögrényit ír, nekem nem kellett annyi)
sütéshez olaj vagy olvasztott vaj
Töltelékhez:
1 szál újhagyma
esetleg feta, finomra aprított maradék sült hús
zöldfűszereknagy szemű só
kevés olvasztott vaj

A lisztkeverékből a víz folyamatos adagolása mellett rugalmas, fényes tésztát gyúrok. Ha már nem ragad se a kezünkhöz, se a tálhoz, akkor jó. Gombóccá formázom, majd hatfelé vágom. Enyhén lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtom (kb. késfoka vastagságúra).
1 teáskanálnyi olvasztott vajjal meglocsolom, meghintem sóval (higgyétek el, kell bele), majd ízlés szerint töltöm. Fontos, hogy a töltelék apróra vágott legyen és ne túl sok.
Feltekerem, mint a palacsintát, majd csigává kanyarítom. Végül minden csigát újra kinyújtok, ezúttal kicsit vastagabbra (2-3 mm-re) és két teáskanálnyi vajon/olajon palacsinta sütőben mindkét oldalát aranybarnára, jó ropogósra sütöm. Még forrón cikkelyekre vágom. Egy nagyobb családnak, vagy társaságnak érdemesebb kapásból dupla adaggal indítani, még előételként is. Mártogatóssal sem lehet rossz!