Sztíviáról, hazai becses nevén jázmin pakócáról azt hiszem tavalyelőtt hallottam előszőr. Roppant kíváncsivá tett ez a növény, hiszen főként a fagyiszezonban elég sok porcukrot, nádcukrot, mézet pusztítunk és jól jött volna valami, amiből kevesebb is elég. Idén tavasszal aztán nagyon megörültem, amikor a kertészetben találtam vetőmagot. Három kis cserépben nevelgetem azóta a növénykéimet. Már eléggé megnőttek mire előszőr megkóstoltam, elrágtam egy levelet, ami tényleg, igen finoman édes. Azt viszont nem igazán tudtam, hogy akkor mihez is kezdjek vele... Volt aki azt tanácsolta szárítsam meg, volt aki azt mondta csapoljam meg a szárát és fogjam fel valahogy a belőle kifolyó nedvet... El is képzeltem, ahogy órákon át kuksolok a kicsi cserepeim mellett, kezemben egy a laborból hazacsoreszolt tizenöt milis falcon csővel és esőtánc helyett pár csepp édes sztívia nedvért foháaszkodom...

Aztán ott volt a második kérdés: mennyi elég? Főleg egy fagyihoz, ami ugye akárhogy is édesebbnek kell tűnjön fagyasztás előtt, mint amikor esszük. Végül két kb. 30 centi hosszú ágat leveleztem le és a szárát is feldarabolva beledaráltam a krémbe. De meg kell valjam, ez így még nem lett elég édes, még akkor sem, ha fagyasztás előtt jó néhány órát állni hagytam a hűtőben, merthogy azt olvastam lassabban jön ki az édes íz. Legközelebb talán kivonatot kéne készítenem, nem tudom... Nektek van tapasztalatotok? Mennyi sztíviát használtok és miként használjátok fel?

Ja, egyébként a fagyi nagyon jó! :)

Hozzávalók 1 l fagyihoz:
500 g krémes túró
250 ml habtejszín
2 citrom héja
fél citrom leve
2 ág sztevia levele és szára (illetve ízlés szerint cukor vagy méz)
2 ek méz
kb. 150 g málna
10-15 mentalevél

A krémes túrót fél citrom levével és két citrom héjával simára keverem. A sztevia leveleit leszedegetem, a szárát felaprítom. Hozzáteszem a mentát, a málna negyedét és a túrókrémbe turmixolom. A tejszínből félkemény habot verek és ezt is a krémbe forgatom. Pár órára hűtőbe teszem, majd vagy jégkrémformákba öntöm, amibe pár szem málnát is szórok, vagy fagyigépben fagyasztom és ezután forgatom bele a málnát. Ha nem elég édes fagyasztás előtt még mézet csorgatok bele.

Biztos mindenkinek megvan a maga receptje egy ilyen gyors vacsihoz, én Fakanál karfiol ropogósát választottam etalonnak. Tavaly nem is tudom hányszor sütöttem karfiollal, brokkolival egyaránt. Hol egy kis ez került még bele, hol egy kis az. Idén többek között karalábé és cukkini keverékéből készült, valahogy így:

Hozzávalók kb. 25 db-hoz:
2 nagyobb zsenge karalábé
1 zsenge cukkini
3 közepes burgonya
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
100 g reszelt pizza mozarella
kb. 50 ml olivaolaj
3 tojás
só, bors
zsemlemorzsa

Karalábét és a krumplit meghámozom és lereszelem, a cukkinit hámozatlanul reszelem. Finomra aprítom a hagymát, fokhagymát. Az egészet három tojással, kevés zsemlemorzsával, olajjal és a sajttal jól összekeverem, ha túl lágy lenne zsemlemorzsát keverek még hozzá. Hosszúkás krokett formát gyúrok belőlük, zsemlemorzsában meghempergetem és forró olajban mérsékelt lángon aranybarnára sütöm.
Húsevőknek baconbe tekert változat is készült, ekkor a gombóckákat nem morzsázom, csak körbetekerem egy-egy szelet baconnel. Zöldfűszeres, fokhagymás tejföllel tálalom.

Mikor szezonja van nagyon sokszor eszünk nektarint, barackot hús mellé, nyersen lilahagymával, grillezve vagy sütve, mindegy. Ilyenkor nagyon sokszor kap a barack kakukkfüvet vagy épp rozmaringot kísérőül. Ugye mondanom sem kell, hogy kíváncsivá tett milyen lehet ez az egész egy sorbetben? Kipróbáltuk, infuzionáltam, turmixoltam, a fagyigép fagyasztott, az eredmény pedig abszolút bejött! Készül is még, talán bátrabban fűszerezve akár husi mellé is!

Hozzávalók kb 1 l fagyihoz:
Sziruphoz:
fél bögre víz
1 bögre nádcukor
3 ek (narancsvirág) méz
3 ágacska rozmaring
5 ágacska kakukkfű

Sorbethez:
4 nagy érett sárgahúsú őszibarack
fél bögre szirup

A sziruphoz a hozzávalókat szószos edénykébe teszem, felforralom, majd kb. 10 percig alacsony hőn főzöm. Mikor kihült kiveszem a kakukkfű és rozmaring ágakat.
A sorbethez négy nagy barackot meghámozok, felaprítom őket, majd a sziruppal öt percig főzöm. Így hagyom kihülni, majd pürésítem és fagyigépben fagyasztom. Én kapásból dupla adaggal készítettem, így a szirup el is fogyott.

Meg még kaffir lime levéllel és citromos chili sóval. Hogy nem lett-e túl savanyú? Nem, egyáltalán nem. Más kérdés, hogy a kicsik nemigen kértek belőle az első - savanykás, csípős, sós falat után - és a limeot is én rágcsáltam el utána és mint máskor, most is megettem a héját is. Azért nekik készültek pici baconos tekercsek is paradicsommal és bazsalikommal.
Igazándiból ezek után jól megleptek, amikor másnap délután lenyúltak egy fél citromot a konyhapultról és egymás kezéből kikapkodva rágcsálták, nyalogatták el, majd mint akik jól végezték dolgukat visszatették a pultra az üres fél citromhéjat. Jót vigyorogtam rajtuk, hiába no, végre valamiben rám is hasonlítanak! :)
Talán tavaly ilyenkor "panaszoltam" el Mammanak, hogy Aprótalpú micsoda zűrzavart idézett elő bennem mikor még odabentről kóstolgatta az ízeket. Az még hagyján, hogy megszeretette velem a kókuszt és még a mákot is egy kicsit, de hogy elvette a savanyú ízeket a kedvenc listáról, no ez felért egy büntetéssel! De mostanra minden helyreállt, újra savanyúan kerek a világ! :)


Hozzávalók 4 nyárshoz:
fél csirkemell filé
1 gerezd fokhagyma
két ek olivaolaj
citromos chili só
1 lime
1 nektarin
néhány kaffir lime levél

A csirkemellet ujjnyi vastag darabokra vágom, megkenegetem zúzott fokhagymás olajjal, majd megszórom chilis sóval és letakarva kicsit érni hagyom. A nyársakhoz a nektarint nagyobb darabokra vágom, a limeot nyolcadolom. A húscsíkokra kaffir lime levelet teszek, majd félbehajtva a nyársakra húzom, aztán jöhet egy-egy gerezd lime, vagy épp nektarin, ahogy kedvünk tartja. Aztán már csak sütni kell!

Nehezen viseljük a hőséget, talán én a legnehezebben. Bent 32 C van, hiába a szuper szigetelés, szerintem a tetőtéri lakás már csak ilyen, de kint 35 C is van, végül is, ha úgy veszem, még mindig "hűvösebb" van bent, mint kint. Nem baj, jövőre majd beszerzünk valami hűtőalkalmatosságot (vagy nem)...Minden esetre az elmúlt négy hétben nem csak a kánikula miatt fogtam vissza magam a konyhában. Majdhogynem többet voltunk úton, autóban, mint itthon...
Június elején a Fertő-tónál jártunk a lurkókkal. Amolyan klasszikus, első együtt nyaralás volt négyesben, betegséggel, agyrázkódással, rossz idővel társítva. Lesz ez még jobb is, bár Kicsicsaj jó néhányszor emlegeti, milyen jó volt. Ezt azt hiszem nyugodtan vehetem bíztató jelnek!


Aztán amíg a kicsik Mamiztak, Papiztak egyet, addig mi édes kettesben meglógtunk Bolognába. Eléggé spontán jött az ötlet és gyakorlatilag fél órán belül faragtunk magunknak egy jó kis nyaralási tervet. Fantasztikusan pihentető pár nap volt. Jól lejártuk a lábunkat, hiába volt 30-35 fok, az árkádok városában gyakorlatilag árnyékban sétáltunk naphosszat, ami lássuk be, nem kicsit növelte a bejárt terület nagyságát!

Végre nem reggel hatkor ébresztettek bennünket, jóóó nagyokat aludtunk a hűvös szobában. Isteni kávékat, frappékat, capuccinokat ittunk és low budget turistaként pizzát ettünk pizzával :). De finom tésztákat is kóstoltunk, mint például zsályás, ricottás tortellonit vagy egy klasszikus bolognait, no meg eszméletlen mennyiségű gyümölcsöt. Elgondolkodtatott bennünket, hogy vajh mitől kerül itthon drágábba minden gyümölcs és zöldség, amikor általában véve olcsóbbak az előállítási költségek, mint mondjuk Olaszországban? Miért van az, hogy a nem túristás helyeken is, a napi bevásárláshoz beárazott piacon is minden gyümölcs szép, nagy, érett és ízekkel teli, hogy nem vágnak át guruló málnaszemekkel fedett, de doboz alján penészesedő málnatömeggel? Hogy kóstoltatnak, kérés nélkül. Itthon ami szép, nagyobb, ízesebb miért kerül többe?


De a napi csúcspontot (illetve csúcspontokat) a fagyi jelentette. Már amikor az utat terveztük és a tripadvisoron végigböngésztünk mindent, beleértve az ajánlott éttermeket is, igencsak szembetűnő volt egy bizonyos fagyizó hírneve. Hiába hívják Bolognát az olasz ételek nagyvárosának, ez a fagyizó vitte a prímet az ajánlott 191 étterem között.
A La Sorbetteria Castiglione maga a fagyi mennyország. A választék nem hatalmas, de bőven van miből válogatni. Kevés az általam jobban favorizált gyümölcsös íz, de azok a fagyik... Életemben nem ettem még ennyire finom pisztáciafagyit! Vagy ott a Dolce Emma, a mézben karamellizált füge, ricotta krémmel, nekem ez lett a kedvencem.
Vagy épp a karamellizált dióból, fenyőmagból és főzött, tojásos fagyialapból készült Edoardo. De fantasztikus volt a Szicíliai Cassata, az eper és "ilyenegyigazicitromfagyi" minősítést kapott a citrom is. Sok mindent meg sem tudtunk kóstolni, igazándiból hetekig találtunk volna még ebben a fagyizóban és a napi negyven perc sétát megérte minden falatja! Párat azt hiszem itthon is kipróbálok, már csak az ízkombinációk kedvéért is! Ha arra jártok, mindenképp érdemes felkeresni, no meg a többi fagyizót is, már csak azért is, hogy legyen egy kis összehasonlítási alap is, bár bevallom, mi sokszor a nagyon jó és az ez még annál is jobb fokozatok között ingáztunk!