Pénteken végre befejeztem egy újabb nagy munkát, így a hétvége nyugis pihenéssel, rengeteg alvással és főzéssel telt. Vasárnap délelőtt egy fél hangyaboly eltűnt a lakásból, uszodába mentek én meg otthon maradtam a már csak hivatalosan beteg Aprótalpúval. Jut eszembe Aprótalpú. Hihetetlen tempóban indult meg a beszélőkéje, pár hét leforgása alatt annyit fejlődött, hogy mára gyakorlatilag mindent el tud magyarázni. Többnyire értjük is a most már pár szavas rövid kis mondatokat. Igazi pasi lévén az éhenhalás elleni szótára alakult ki szerintem a leghamarabb. A teeciii, husssi, saaat, süti, még kész, nem kéed és a kikász a kiemelten használt szavak között található evés környékén. Kitalálni, gondolom nem nehéz, hogy melyik mit jelent.

Szóval, amíg Kicsicsaj az uszodában cápásat játszott TS-sel, én némi segédlettel a vasárnapi ebédet készítettem. Ami valahogy fejben nem igazán akart összeállni reggel, jó ideig szemeztem a kiterített grillezni való csirkével, aztán az ad hoc kísérlet egész jól sült el, akarom mondani meg. Sikerült egy hihetetlenül omlós, ugyanakkor ropogós bőrű és roppanós szárnyvégű csirkét sütnöm (eddig még soha nem sikerült igazán jól, meg aztán nálunk az egész csirke sütése, grillezése TS önként vállalt missziója). Mellé pedig ez a köret készült. Fokhagymával pirított zöldbab, hirtelen megsütött bébikukorica és limehéjjal pirított bulgur. Aminek pedig az egész hétvégén a legjobban örültem, az a napsütés volt, amiben végre fotózni tudtam. És most még az sem érdekelt igazán, hogy a napfény telibecsapta a tányért!

Hozzávalók:
1 bögre bulgur
2 bögre húsleves
3 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1 lime héja és leve
kb. 300 g ceruzabab
1 doboz bébikukorica
1 marék tökmag
olivaolaj
só

A bulgurt kevés olajon egy gerezd, szeletekre vágott fokhagymával átforgatom, majd két bögre húslevessel és egy babérlevéllel megfőzöm. Eközben a másik két gerezd fokhagymát összezúzom, elkeverem néhány kanál olajjal és ezzel alaposan összekeverem a zöldbabot. Wokban megpirítom a tökmagot, félreteszem. Ugyancsak hirtelen megpirítom a zöldbabot, nem baj ha roppanós marad, sózom, majd ezt is félreteszem. A maradék zsiradékon pedig megpirítom a bébikukoricákat is és ezt is félreteszem. Végül egy kanálnyi olajat teszek a wokba és beledobom egy lime csíkokra vágott héját, még mielőtt megégne beleöntöm a főtt bulgurt és jó alaposan átpirítom. A legvégén meglocsolom limelével és a zöldségekkel és a pirított tökmagga tálalom. Annak az édes chiliszószban ragacsos-ropogósra sült csirkének nagyon-nagyon jó párja lett.

Már többször készítettem hús mellé köretnek, meleg salátának ezt a gombát. Fokhagymás nyúlcomb vagy épp kacsacomb mellé. Most egyben sült, rozmaringos, fokhagymás fűszervajjal töltött, baconbe tekert pulykamell mellé került. No meg egy helyes adag lágy puliszka mellé.
Szeretem, amikor a gomba jól megpirul és az alma pedig karamellizálódik. Szerintem savanykás rétesalmából a legfinomabb nyáron, most granny smithből készült. Nem lett nagy adag, úgy két személyre elegendő, hiszen soha nem tudom, hogy Kicsicsaj épp milyen lábbal kelt fel és szereti-e aktuálisan a gombát. Most épp az "Anya, a gomba a kendvencem!" stádium van újra, ki tudja meddig... Aprótalpú meg szerencsére nem válogatós, ha megkapja a maga nem kis husiadagját. Az elmúlt két hónapban kilenc fogat növesztett, így már nincs akadály!

Hozzávalók:
Kb. 100 g kisebb fejű barnacsiperke
2 zöldalma
1 ek vaj
1 tk barnacukorsó, bors
friss kakukkfű

A megtisztított gombát felezem vagy negyedelem. Az alma magházát kiszedem és nyolc gerezdre vágom, majd a gerezdeket még tovább falatnyi darabokra. Serpenyőben vajat olvasztok, majd beledobom egyszerre a gombát és az almát. Meghintem egy kevés barnacukorral, megborsozom és hagyom puhulni. Kevergetni nem nagyon kell, inkább rázzuk meg párszor, hogy ne törjön össze az alma. Mikor átpuhult a gomba sózom és friss kakukkfüvet szórok rá.

Több, mint egy éve vár ez a recept a főzős füzetemben arra, hogy kipróbáljam. Valahol anyunál találtam, valószínűleg valamelyik újságjában. Ott túrós volt és gyanúm szeirnt olyan kapros túrós lepényesen édeskés, merthogy sokkal több cukrot írtak bele.
Szóval a kapor tehet róla. Arról is, hogy beleírtam, de arról is, hogy azóta is parkolópályán van. Merthogy én szeretem, nagyon is. Akkor szerettem meg, mikor Kicsicsaj talán tökfőzelékről ábrándozott a pocakomban. Mindenhez kaprot ettem. De legtöbbször szendvicsekre tettem, majonéz tetejére. Szóval én nagyon szeretem azóta is, de többiek lelkesedése mérsékelt.
Így voltak kétségeim, hogy kipróbáljam-e egyáltalán sósan, ráadásul kaprosan a csöröge fánkot. Amit édesen és lekvárosan kell enni (legalább is a helyi aprónépek szerint) és ami nekem nem is csörög. Pedig évek óta keresem a csörgős csöröge receptjét. Évente kerül új recept a gyűjteményembe, de aztán állandóan elfelejtem odaírni a- nem keserű, sőt- tapasztalatokat, miszerint finom-finom, de nem csörög! Zsuzsinál olvastam tegnap, hogy náluk meg épp az élesztős verzió a befutó! Ha van esetleg tuti vékony, roppanós csöröge receptetek megosztanátok velem? Egyébként azt gondolom más fűszerrel, esetleg más sajttal is kipróbálásra érdemes!



Hozzávalók:
3 tojás sárgája
50 g vaj
350 g liszt
150 g juhtúró
1 tk cukor
2 tk konyak
1 ek vágott kapor
0.5 tk só

Minden hozzávalót alaposan összegyúrtam, majd egy órán át pihentettem. A tésztából kisgyerek ökölnyi gombócokat téptem, átgyúrtam, majd úgy 15 centi széles és 30 centi hosszú darabokra nyújtottam. Nekem ez nagyjából 2 mm vastag lett. Pizzavágóval/derelyevágóval felszabdaltam, bevagdostam, áthúztam az egyik csücskét a lyukon és forró olajban szép aranybarnára sütöttem.
Nagyszemű sóval meghintve, esetleg enyhén sós, borsos tejföllel mártogatva... soha rosszabb ebédem ne legyen!

Ezt a krumplisalátát eszegettük az újévi malacsült mellé. Maga a krumplisaláta nem nagy faxni, de az öntete megér egy misét! Ettük langyosan, mellé adagolva a chilis-mentás öntetet, aztán másnap hidegen, összekeverve, ha lehet az ízek még jobban összeértek. A recept eredetijét - menta nélkül - kedvenc német receptgyűjteményemben találtam.

Hozzávalók:
500 g burgonya
2 kápia paprika
3 szál újhagyma
fél citrom leve
só, bors
olivaolaj

250 g tejföl
1 tk őrölt chili
2 ek olivaolaj
pár ágacska menta

A burgonyát héjában felteszem főni, amig megfő elkészítem az öntetet. Az olajat felmelegítem, majd belekeverem a chilit. Csak néhány percig kevergetem, épp hogy a színét átvegye. Mikor elkészült lazán beleforgatom a tejfölbe, majd megszórom még chilivel és friss, metélt mentával. Ha megfőtt a burgonya még melegen meghámozom. Összekeverem, meglocsolom kevés olivaolajjal, citromlével, sózom, borsozom és végül a chilis mentás tejfölös öntettel tálalom.

Talán elcsépelt, talán unalmas, de klasszikus páros és nem utolsó sorban nagyon finom! Sült tök és fetasajt. Főleg ha a tököt felszeletelve, fokhagymás olajjal megkenve és chilivel megszórva sütöm meg. Nem nagy dolog, mégis egészen más ízvilág, nem is tudom eddig miért nem így sütöttem. Így mikor megsül, nincs más dolgom, minthogy a héjából kikaparjam, összetörjem, majd tojással, kevés finomra vágott hagymával és jó sok fetával keverjem és leveles tésztával bélelt kisebb pite formákba töltsem.

Hozzávalók:
1 cs készre nyújtott leveles tészta
1 kisebb sonkatök
2 gerezd fokhagyma
1 tk chilipehely
1 kis fej hagyma
3+1 tojás
150 g feta
3-4 ek fekete olajbogyó
nagyszemű tengeri só
olivaolaj

A tököt felszeletelem és egy tepsibe teszem. Mozsárban kb. 3-4 ek olivaolajjal összezúzok két kisebb gerezd fokhagymát. Ezzel megkenem a tökszeleteket, majd megszórom nagyszemű sóval és chilipehellyel. Sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. Picit hülni hagyom, majd a tököt kiszedegetem/kapargatom egy tálba a héjából. Összekeverem a lazán felvert tojással és a finomra metélt hagymával. Belemorzsolom a feta sajtot és lazán összekeverem. A leveles tésztát négyfelé vágom és kibélelek négy, arasznyi piteformát, a szélüket körbe vágom. Megtöltöm a sülttökös masszával és a tetejére olajbogyót teszek. A tészta szélét lekenem tojással, majd jó forró sütőben kb. 35 percig sütöm. Langyosan a legfinomabb.