Ez a mai nem az én napom volt, ha lehetett volna magam kergettem volna körbe-körbe. Ehelyett... neeeem, nem a gyerkőcök futottak, hanem főzésterápiát tartottam. Készítettem néhány fagyialapot, egy kevés snickerdoodlet, no meg az ebédünket. Húsgolyókat cukkinipestoval és sárgarépás szélesmetélttel. Ez utóbbihoz most a tésztát is magam gyúrtam, úgy meg gyúrtam, de úgy ám...

Hozzávalók:
500 g darálthús
kis fej hagyma
1 zsemle (vagy kenyér)
1 tojás
só, bors
1 adag cukkinipesto
2 tojás
200 g liszt
3 vékonyabb sárgarépa
1 ek fekete szezámmag
1 ek vaj

A darálthúsból a finomra vágott hagymával, tojással és a beáztatott zsemlével homogén masszát kevertem, majd sóztam, borsoztam. Nedves kézzel pici golyókat formáztam, megforgattam őket a cukkinipestoban, majd egy tepsibe tettem. A maradék pestot is elosztottam rajtuk és forró sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket.
Míg sült 2 tojásból 200 g liszttel tésztát gyúrtam, jó vékonyra sodortam, belisztezve összehajtogattam és ujjnyi szélesre metéltem. A megtisztított sárgarépákból hámozó segítségével vékony szalagokat vágtam. Egy evőkanálnyi vajon pici sóval puhára pároltam őket, majd összeforgattam a főtt tésztával, végül megszórtam pirított fekete szezámmal.

A fehércsokiban nekem pont a csoki csokisága hiányzik. Nem igazán tudom értékelni a tömény édességét, hiányzik a földes kesernyésség belőle. Azért nem mondhatom azt, hogy nem szeretem kipróbálni ebben-abban, merthogy van a családunkban valaki, sőt úgy tűnik többen is, akiknek igencsak fogára való. Ugye nem árulok el nagy titkot, hogy TS-ről és Kicsicsajról van szó? Azt hiszem órákat vehettek Gombóc Artúrtól és egész jól haladnak a csokihódolat mélységes elsajátításában. TS-nek készítettem ezt a fagyit, de mondanom sem kell, akadt egy kis kotnyeles főkóstolóm is. Persze addig-addig kóstolgattuk, míg a tányérra került adagocska jól megolvadt. Ribizliszemeket kevertem a kész fagyiba, de mellé is csipegettünk bőven, igazán jót tett neki, szerintem :)!

Hozzávalók kb. 5 dl-hez:
250 ml tejszín
250 ml tej
2 tk keményítő
100 g fehércsoki
3 ek cukor
1 marék ribizli

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítettem, majd beletördeltem a fehércsokit és teljes oldódásig kevergettem. A keményítőt pici meleg keverékben feloldottam, majd hozzákevertem. Jó hidegre hűtöttem, aztán irány a fagyigép.

Bizarr ötlet? Pedig egyáltalán nem, nem is értem miért nem jutott előbb eszembe. Merthogy mi baja lenne a húsnak egy kis olaj, balzsamecet, fokhagyma, magvas mustár, petrezselyem és zöldség kombótól? Múlt hét pénteken Escalivadat készítettem és megmaradt egy jó adagnyi salátaöntet. Maradt még a hozzávaló zöldségekből is, így gyakorlatilag ebben sütöttem meg a szárnyacskákat. Egy kis előpácolás (legalább pár óra) igazán jót tesz neki, de ha azonnal megy süőbe valószínűleg szintúgy csudajó!

Hozzávalók:
12 db csirkeszárny
1/3 csésze extra szűz olivaolaj
1 ek sherry balzsamecet
1 tk dijoni magvas mustár
1 fokhagymagerezd finomra zúzva
só
1 csokor petrezselyem
1 cukkini
1 kisebb padlizsán
2 db piros húsú kaliforniai paprika
1 pici fej hagyma

Az olajból, balzsamecetből, magvas mustárból, fokhagymából és sóból sima öntetet keverek, belemetélem a petrezselymet, majd az egészet a csirkeszárnyakra öntöm. Pár órára lefedve félreteszem, csakhogy az ízek jól átjárják a húst. Amíg pácolódik, grillen feketére sütöm a paprikákat, dobozba zárom őket, majd 15 perc elteltével lefejtem a héját. Nagyobb darabokra vágom. Ugyancsak hirtelen grillezem a csíkokra vágott padlizsánt és cukkinit. A hagymát pedig előtte pici mézzel megkenem és úgy sütöm meg. Mikor mindennel elkészültem, jöhet a husi, kinek grillen, kinek sütőben (nálunk most sütőben). Egy tepsibe öntöm pácostól, mellé szórom a megpirított zöldségeket, picit még sózom és lefedve 30-40 percet sütöm. Mi most vékony metélttel ettük.

Nem volt kedvem a karfiolt kirántani (általában nincs...) és most, bár eleinte jó ötletnek tűnt, morzsáshoz sem volt igazán hangulatom, viszont kellett valami gyorsan, nagyon gyorsan. Lett. Finom lett, el is fogyott... nagyon gyorsan.

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
200 g szeletelt bacon
1 pohár tejföl
100 g mozarella vagy scramorza
1 tk chilipehely
pár ágacska kakukkfű
50 g vaj
só

A karfiolfejet sós vízben megfőzöm, lecsöpögtetem, majd nagyobb rózsákra szedem. Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok, belerakom a karfiolrózsákat, közé bacon szeleteket és kakukkfüvet dugdosok. A tetejére tejfölt teszek, megszórom chilipehellyel és mozarella szeletekkel befedem. Még pár darabka vajat teszek a tetejére, végül jó forró sütőben 15 perc alatt pirosra sütöm.

Ahogy beköszöntött a tavasz és szép lassan virágba borult minden elbűvölten olvastam Palócprovence és Napmátka tűzhelyén készülő mindenféle virágos kivonatokról, szirupokról, ecetekről. Aztán persze kipróbáltam én is ezt-azt. Készült bodzaszörp, itóka, no meg akác, amiből sorbet is lett. Az ibolya nagyjáról épp, hogy lemaradtam, illetve amim volt azt részben elbaltáztam, mert én balga nem néztem utána, hogy az ibolya színanyaga hő hatására barnul és nem jön ki szépen higított alkoholban sem... Na azért lett egy kis fagyi ismét némi kandírozott ibolyával. Aztán volt az orgona, ezt nem mertem megkóstol(tat)ni, talán majd jövőre.



És eljött a rózsák ideje, előbb a bazsarózsáé, amit én kislánykoromban kellerózsának hívtam. A történet annyi csupán, hogy amikor egyszer hazafelé ballagtunk talán anyával az oviból Julcsi néni épp kint álldogált a domb tetején, a kis házikója kapujában. Julcsi néni már akkor öregebb volt, mint én azt valaha is képzelni tudtam, hogy milyen öreg tud lenni egy ember és öreg derűjéből mindig jutott egy simogatás, egy kedves szó, egy kocka süti és egy-egy kérdés.

Úgy, mint azon a délután is: Kislány, kell-e rózsa? Kellett hát! Rajongásig szeretem azóta is, a nevem napja és szülinapom virága a kellerózsa. Szóval a bazsarózsáról is lemaradtam, épp nem jártunk otthon, voltunk előtte és értünk utána, de nem akkor, amikor virága teljében volt. Aztán virágba borultak a rózsák, többek között az a hihetetlenül illatos gyönyörű, bársonyos vörös rózsa, azt hiszem fajtáját tekintve Rosa centifolia Rote Woge. És Napmátka napfénnyel átitatott rózsaszirupja csak nem hagyott nyugodni... Erre ugyan nem vállalkoztam, de elhatároztam, hogy elkészítem a saját rózsaszirupom. Kértem és kaptam is otthonról pár fej gyönyörűn kinyílt rózsát, kicsit körülnéztem rózsaszirup recept ügyben, aztán szokás szerint mentem a magam feje után. A készítés technológiáját illetően olvastam meleg és hideg készítésről is, én a meleget választottam. Azt szerettem volna, ha nem csak illatos, de ízes is és szemnek is szép. Ezért én jó édesre készítettem és a színét egy kevés citromsavval csalogattam elő. Működött és a recept jónak tűnik, úgyhogy ismétlés következik...


Hozzávalók kb. 0.5 liter rózsasziruphoz:
2 bögre cukor
500 ml víz
6 rózsa
1 kk citromsav

A cukorból szirupot főztem. A rózsa szirmokat lecsipegettem, leöblítettem és a szirmok tövénél levő fehér részeket kiszedegettem. Beletettem egy csatos üvegbe, a szirupba belekevertem egy kiskanálnyi citromsavat és melegen a rózsára öntöttem. Lefedve pár órára félretettem, majd leszűrtem és felhasználásig hűtőben tároltam.

Ami pedig a felhasználást illeti, kb. a felét friss narancsot vagy citromot belefacsarva és ásványvízzel higítva, jól behűtve megittuk. Egy adagból viszont rózsasorbet készült. Gyönyörű lett, valahogy olyan ragyogó rózsaszín, diszkréten rózsaillatú, -ízű. Kísérőnek ide is citromot tettem és vízzel duplájára higítottam.

Hozzávalók 0.5 l sorbethez:
250 ml rózsaszirup
1 citrom leve
250 ml víz

A hozzávalókat összekevertem és fagyigépben fagyasztottam. Díszítésként tettem rá mentát, de
igazándiból remekül passzol is hozzá.

Előszőr készítettem limoncellot és ha már kövér lúdra gyúrunk, gyúrjunk rajta még egyet, a feléből egyből krémlikőr született. Mindkettő nagyon finom és akárhogy is nézem elég veszélyes... könnyen rákap az ember, aztán már csak azt veszi észre, hogy sitty meg sutty el is fogyott. Főleg, ha kerül egy pici ebbe is, meg abba is... Mondjuk Gabah almás crostatajának krémjébe... De tekintetbe véve, hogy a várakozási idő betartását leszámítva semmi nehézség nincs a készítésében azt hiszem ismétlés lesz belőle...

A receptekhez Ilva receptjeit használtam volna, ha nem lettünk volna híján a tiszta szesznek. Ennek köszönhetően némi vodkásításon és gyakorlatilag duplájára hígításon esett át az itóka Szóval jöhetnek a megkövezések, de szerintem forró nyári estéken, jéghidegre behűtve így sem rossz. Na de nem is ez ám igazán a bejegyzés tárgya, hanem az a jó kis parfé, ami ebből született! Jó sok citrom és lime héjjal, némi mentával, tejszínnel és kb. egynegyednyi mennyiségű krémlikőrrel. Még csütörtökön készült el, pénteken fotóztam, aztán a szombati égi csimmbummcirkuszt követően esti mozizás mellé befaltuk! Soha rosszabbat, moziból se! Érezhető alkoholtartalma miatt szigorúan felnőtt jeges desszert!

Jöjjön akkor először az én sima és krémlikőr változatom, aztán a parfé receptje.

Limoncello és crema di limoncello

Hozzávalók az alaphoz:
8 db citrom héja, vékonyan lehámozva, a fehér részek nélkül
0.75 l vodka

A citromokat alaposan megmosom, szárazra törlöm, végül jó vékonyan meghámozom. A héjakat egy üvegbe teszem és felöntöm vodkával. Egy hétig hűtőben állni hagyom, néha összerázom. Az egy hét letelte után leszűröm.

Limoncellohoz:
400 ml víz
200 g cukor
350 ml szép sárga citromos alap

A cukorból szirupot főztem, majd miután lehűlt összekevertem a vodkás alappal. Fogyasztás lőtt kb. egy hónapot csücsült a hűtőben.

Crema di limoncellohoz:
400 ml 3.5%-os tej
200 g cukor
350 ml citromos alap

A tejet a cukorral oldódásig melegítem, majd lehűtöm és a citromos alaphoz keverem. Fogyasztásig hűtőben (illetve inkább fagyasztóban) tárolom.


Crema di limoncello parfé

Hozzávalók 0.5 literhez:
125 ml crema di limoncello
250 ml tejszín
125 ml tej
6 ek cukor
1 lime héja reszelve
1 citrom héja reszelve
5-6 mentalevélke
Tálaláshoz még citrom és/vagy limehéj

A tejet a tejszín felével és a cukorral felmelegítettem, míg a cukor fel nem olvadt. A még meleg tejbe belereszeltem a citrushéjakat (úgy egynegyedet részüket félretettem tálaláshoz) és jéghidegre hűtöttem. Belekevertem a citrom krémlikőrt és a metélt mentát is, végül a fagyigépben fagyasztottam. Mikor majdnem teljesen összeállt beleforgattam a maradék tejszínből vert félkemény habot. Még pár órát fagyasztottam, majd friss citromhéjjal, limehéjjal tálaltam.

Péntek este egy kedves, rég látott vendégünk volt vacsorára, Marnie. A kánikulára való tekintettel elég sokat molyoltam rajta, hogy mi legyen a menü. Ne legyen sem túl fűszeres, sem túl nehéz, sem forró, sem degeszre tömős. De legyen kicsit Lilahangyás, hiszen ha nem is beszél magyarul (bár tegnap Kicsicsajjal egész jól elfecserésztek), a saját bevallása szerint a képek miatt is vissza-visszatérő hangyavendég. Végül grill nyársacskák és néhány féle saláta mellett tettem le a voksom, frissen sütött kenyérrudacskákkal. Jó választás volt, mindannyiunknak ízlett, a desszert nem különben. A desszert, amolyan ismeretlen-ismerős kombináció tegnap debütált és iziben fel is vettük a vendégvárós desszertek közé! :) A flan ismét kókusztejes flan lett, ezúttal kevesebb kókusztejjel és több limelével, limehéjjal, a tortácská alját képező chiffon torta pedig nagyon diszkréten kávés és jó csokis. 10 szuffléformára lett elég, így ma még egy kis repeta is belefért! Bár első pillantásra talán annak tűnik, de nem egy macerás desszert, a karamellt leszámítva húsz, huszonöt perc alatt összerakható. S ami a legjobb benne egy nappal előbb is elkészíthető, a kakaós tészta finom, puha és szaftos marad másnap is. Érdemes egész tortaként is készíteni, friss gyümölccsel vagy valamilyen gyümölcskompóttal tálalva egyszerűen zseniális.

Hozzávalók:
A flanhoz:
0.5 csésze cukor
0.25 csésze víz
3 tojás
2 tojás sárgája
0.5 csésze porcukor
1 csésze kókusztej
1.5 csésze tej
1 lime

A fél csészényi cukrot a vízzel kevergetés nélkül mérsékelt hőn aranybarnára karamellizálom (kb. 40 per0ig tartott), majd azonnal szétosztom a kis szufléformák aljába.
A kókusztejet a tejjel forráig melegítem, majd beleteszem a lime lehámozott héját és ezzel hagyom langyosra hűlni. A tojásokat a porcukorral jó habosra keverem, apránként beleszűröm a kókusztejes keveréket, simára keverem, végén belekeverem a lime levét is. Óvatosan a szufflétálkákba szűröm, ügyelve, hogy ne legyen habos és a massza a tálkák kb. feléig érjen.
A kakaós-kávés chiffon tésztához:
0.7 csésze liszt
0.3 csésze holland kakaópor
0.7 csésze cukor
4 tojás
0.25 csésze étolaj
0.25 csésze espresso
1 kk sütőpor
csipetnyi só
1 tk vaníliakivonat

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, egy másikban pedig a tojás sárgákat, étolajat, kávét és a vaníliát. A lisztes keveréket apránként a tojásos masszához adagolom, simára keverem, végül hozzákeverem a keményre felvert tojásfehérje habot. Egy kanál segítségével óvatosan a flanra rétegezem, nem kell megijedni, a tetején fog úszni! A tálkákat nem töltöm tele, hiszen a sütis rész emelkedni fog sülés közben. A tálkákat egy nagyobb sütőtálba, vagy tepsibe teszem és vízfürdőben 160 C-on kb. 40 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e, majd mikor meghült pár órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe teszem. Tálalás előtt pár másodpercre forró vízbe állítom a tálkákat, majd tányérra borítom. Kedv és ízlés szerint gyümölccsel vagy anélkül tálalom.

Ennek a nyárnak az egyik nagy kedvence a sáfrányfagyi. Tekintetbe véve fogyatkozó sáfránykészletünk nem ez az a fagyi persze, amit nap, mint nap bekanalazunk, de azért készült már négy-öt alkalommal és még lesz pár alkalommal, abban biztos vagyok.
A sáfrányon kívül semmi extra hozzávaló nincs benne, nem tojásalapú, nincs benne mascarpone sem. Egy egyszerű tejfagyi tulajdonképpen, amiben remekül érvényesül a sáfrány különleges íze. Hol tejszín-tej keverékéből, hol pedig sűrített tejből készítem. Az eredmény így simán is meglepően krémes, de ha egy pici zselatinport is teszek bele még jobb lesz a textúrája. A sáfránytól pedig lágy sárga színe van. Remekül passzol pici illatos likőrrel meglocsolt gyümölcssalátához, vagy épp sárgadinnyéhez. Mondjuk sherryvel flambírozott sárgadinnyéhez.

Hozzávalók kb. 7 dl-hez:
350 ml tejszín
350 ml tej
8 ek cukor
1 nagy csipet sáfrány (ha van porrá őrölt az jobb)

A tejet és a tejszínt a cukorral forrásig melegítem, leveszem a tűzről, majd beleszórom a sáfrányt. Mire kihűl szép sárga színe is lesz. Szükség szerint (ha zavaróak a sáfrány szálak) átszűröm. Jó hidegre hűtöm, majd fagyigépben fagyasztom.

Sütöttem... Mentségemre szóljon, még tegnapelőtt este, amikor kenyeret amúgy is kellett sütnöm és még nem volt ilyen nagyon meleg. Nem igazán gondoltam én a másnapi melegre, arra meg pláne nem, hogy kívánni se fogja senki a kalácsot a nagy melegben. De aztán a lurkók megoldották a kalácskérdést. A tegnapi nap a pancsolóban telt (no meg a mai is), legalább is az Apróknak és eléggé úgy tűnt a délután, hogy két kör fröcskölés és alkalmi vacogás között jól jön egy kis uzsonna...

Hozzávalók:
250 g liszt
20 g élesztő
1 ek cukor
4 ek olaj
csipetnyi só
140 ml langyos víz
kb. 3-400 g sárgabarack
1 ek nádcukor
1 kk fahéj
100 g ricotta
2 ek méz
2 ek tejföl
1 citrom héja reszelve
2-3 mentalevél finomra metélve

Az élesztőt kevés cukorral a vízben felfuttatom, majd a lisztet hozzáadva az olajjal, sóval együtt sima, ruganyos tésztává dagasztom. Letakarva duplájára kelesztem. Alaposan átgyúrom, majd enyhén olajos kézzel két kisebb pizza nagyságú, vékony korongot formázok. A barackokat cikkelyekre vágom és lazán kirakom velük a tésztakorongokat. A nádcukrot összekeverem a fahéjjal ezzel megszórom a barackot és 180 C-os sütőben kb. 25 perc alatt piros ropogósra sütöm. A ricottakrémhez a ricottát simára turmixolom a tejföllel, mézzel édesítem, majd a citromhéjjal és mentával ízesítem. Pár órára hűtőbe teszem.

Hétvégén, mikor meglátogattuk az alig három hetes Sárát, no meg Lilit, Zsuzsit és Zolit, ismét szert tettünk néhány cukkinivirágra és incifinci bébicukkinire. Csak hogy egy újabb kísérletre való legyen :) Kicsit tanácstalan voltam, de aztán a La Cucina Italiana a segítségemre sietett, ugyanis az angol nyelvű júliusi szám jócskán kínál próbálgatni való receptet! Az egyik ez a tészta volt, ahol azt hiszem igazándiból a bébicukkini viszi a prímet, s be kell valjam nekem is ezek az ujjnyi vastag zsenge cukkinik ízlenek jobban. Mivel sem penne, sem pennette nem volt itthon spagettit választottam, és újhagymát, majoranna helyett pedig oreganoval fűszereztem.

Hozzávalók:
8-10 db ujjnyi vastag bébicukkini
2-3 cukkinivirág
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
kb. 150 g ricotta
só, bors
friss oregano

A cukkinivirágokat alaposan kimostam, a bibét kiszedtem,a kocsányát levágtam, majd felcsíkoztam. Az újhagymákat 5 centis darabokra vágtam és vékony csíkokra vágtam. A cukkiniket vékony karikára szeltem. A hagymát az olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a cukkinit és úgy 6-7 percig együtt pirítottam. Sóztam, megszórtam friss oreganoval és hozzákevertem a cukkinivirágot. Egy utolsót pirítottam rajta és már kész is. Frissen kifőtt spagettivel összekevertem, ricottát halmoztam a tetejére, majd megborsoztam és meglocsoltam pici extra szűz olivaolajjal. Két személyes gyorsvacsira elég.

Nem tűntem el, csak épp nincsenek itthon az Aprók és valahogy főzni sincs kedvem. Pedig most tobzódhatnánk mindenféle olyan ételben, amit ők nem esznek meg... No meg küzdök az otthonról, a szüleimtől hozott gyümölcs és zöldségállomány feldolgozásával. Az egyik igen jól sikerült, de sajna csak igen kis mennyiségben főzött "nyárkonzerv" ez a finom sárgabaracklekvár lett, ami olyan darabos is, meg nem is, édes is meg savanykás is, szóval igazán a kedvemre való. Még jó hogy a hétvégére beérik a másik fa is, kapunk abból is!

Hozzávalók:
1.5 kg jó érett, édes sárgabarack
300 g cukor
2 ek fehércsoki forgács
1 rúd fahéj

A barackot a cukorral és fahéjrúddal feltettem főni. Mikor jó puhára főtt a barack harmadát és a fahéjat kiszedtem, a többit összeturmixoltam, majd ebbe visszatettem a barackot és a fahéjrudat is. Még addig szotyogtattam, míg szép mély színe nem lett. Üvegbetöltés előtt kiszedtem a fahéjat és belekevertem a fehércsokit. Még azon forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd a kupakjukat rácsavarva fejtetőre állítottam negyed órára, majd visszafordítva hagytam kihűlni őket. Öt pici üvegnyi lett belőle.

A rakott mindenfélét nagyon-nagyon szeretjük. Csak jó sok zöldség is legyen benne. Cukkini példának okául. De ezúttal nem az a kétujjnyi zsengécske, hanem azok a helyes nagy, de még zsenge zöld kuglik. Most pulyka apróshúsból készítettem tejszínes, fűszeres ragut, majd ezzel és gerslivel rétegeztem a grillezett cukkinit. Gerslivel, ami sárga, merthogy kapott egy kis kurkumát. Nem is tudom miért, egyszer amikor korábban készítettem köretként gerslit szintúgy kurkumával színeztem és nagyon tetszetős lett. Most is :)

Hozzávalók:
2-3 nagyobb, de zsenge cukkini
500 g pulyka apróhús
1 pici fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek mascarpone
150 ml tejszín
200 ml zöldség vagy húsleves
1 bögre gersli
1 tk kurkuma
só, bors
friss kakukkfű és oregano
olivaolaj
tetejére gouda sajt


A cukkinit kb. 6-7 mm vastag szeletekre vágom (vagy ahogy épp sikerül) és minimális olajon mindkét oldalukat pirosra sütöm. A ragúhoz a hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szétzúzom. A húst a cukkini maradék olaján, szaftján hirtelen megsütöm, hozzáadom a hagymákat, majd kevergetve pár percig pirítom. Ezután felöntöm zöldségalaplével és fedő alatt puhára főzöm. Mikor megpuhult a keletkezett szaftot felére szotyogtatom, majd belekeverem a mascarponét és a tejszínt. Friss zöldfűszerekkel bőven meghintem, ha kell még sózom és borsozom. A megmosott gerslit dupla mennyiségű vízzel egy teáskanálnyi kurkuma és kevés só kíséretében megfőzöm. Egy tűzálló tálat kivajaztam, két réteg cukkinit leraktam, utána egy réteg gersli következett, végül két réteg grillezett cukkini. A rétegezést addig folytattam míg a belevalók el nem fogytak, a tetejére cukkini került, no még néhány szelet gouda sajt. Forró sütőben pirosra sütöm.

Az utolsó a mák- citrom- meggy triumvirátusból egy túrós tészta változat, amolyan édes lasagna szerűen, egyszemélyes adagokban készítve. Az igazi különlegessége az, hogy a túrót dulce de leche édesíti és tolja el egy picit a karamelles ízvilágba. A meggynek így igazán csak garnírung szerep jutott, de mint olyan igazán pompásan ellensúlyozza a meglehetősen édes desszertet.

Hozzávalók:
1 adag mákpettes tészta
250 g krémes túró
3-4 ek dulce de leche (nálam cukrozott sűrített tej két órán át főzve)
tetejére pár szem vaníliával felfőzött meggy

A kinyújtott tésztából kis szulféformák méretének megfelelő körlapokat vágtam, szufléformánként 5 kört. A túrót összekevertem a tejkaramellel. A formákat kivajaztam, majd a tésztalapokat a túrókrémmel felváltva rétegeztem. 170 C-on 30 percig sütöttem. Vaníliás meggyel tálaltam.