Már nem is lepény ez és nem is tudom hívható-e kenyérnek. Viszont finom. Olyan mint egy ropogós óriási tortillachips. Mindenféle szaftos salátával - merthogy a héten Dolce Vita VKF fordulójára készülve salátát eszünk, salátával. És hogy ez milyen jó :-) - vagy kencékkel, mártogatósokkal isteni. Az eredeti recept innen vagyon, a Gourmet júliusi számából. Egy bűnöm van csupán, az incifinci mennyiségben előírt sütőport én biza incifinci mennyiségű szárított élesztőre cseréltem. Valahogy így szimpatikusabb volt. Meg aztán múltkor, kipróbáltam egy újabb tortillareceptet, amiben sütőpor volt és bűn rossz lett, merthogy kiérzett belőle a sütőpor íze. Szóval emiatt. De nálunk így nyert, meg egy kicsit kevesebb rozmaringgal. Ja, és egyből dupla adagot sütöttem :-) Néhányra bacont, gomolyát raktunk feltétnek, vagy paradicsomot, csípős paprikás spanyol szalámival. Ropogós pizza lett belőle :-) Nekem az aranybarnára sült széle ízlett a legjobban, jó sok széle volt :-).
Hozzávalók 1 adaghoz:
1 3/4 csésze liszt
1/2 csésze víz
1/3 csésze olivaolaj
3-4 ág rozmaring
1 csapott tk szárított élesztő
1 csapott tk só
kenéshez só, olaj
A tészta a lisztből, vízből, olajból a kevés élesztővel és sóval pillanatok alatt összeállítható, 2-3 ágacska rozmaringot finomra metélve hozzáadtam, majd kicsit kézzel átgyúrkáltam. Nagyobb szilvásgombócnyi gombócokra osztottam, majd lisztezett felületen jó vékonyra (két-három mm) nyújtottam. Nem lettek szép kör alakúak, de nem is baj. A sütőt eközben 220 C-ra melegítettem, majd a lepényeket megkentem olivaolajjal, megszórtam nagyszemű tengerisóval és néhány levélke rozmaringgal. 10 percet sültek, így lettek szép hólyagosak itt-ott és ropogós aranybarnák.
2 megjegyzés:
Ez tetszik. Viszem is a receptet. ;)
Nekem is! én is :-)))
Megjegyzés küldése