Tegnap este végre éreztem magamban némi kedvet arra, hogy recepteket keresgessek, olvasgassak. A Savour oldaláról indulva jutottam el Jen oldalára. Egy fagyi miatt találtam meg (pirított kókuszfagyi), aztán alaposabban körbe néztem, aminek az lett a vége, hogy ma ebédre el is készült ez a kínai palacsinta, ami nem is igazán palacsinta, graham liszt és finomliszt keverékéből. A helyi kiskorú hagymakerülők illetve ragadozók kedvéért némi töltelékmódosításra volt szükség, de zöldhagyma ide, zöldhagyma oda Kicsicsaj is igen jóízűen tolta befelé a sült paradicsomleves kísérőjeként. A töltelékek variációinak száma végtelen, most bazsalikomos, újhagymás, fetás-hagymás és sült húsos fetás készült. De szerintem egy egyszerű fokhagymás olivaolajos rozmaringgal mindent vinne...

Hozzávalók 6 palacsintához:
3/4 bögre finomliszt
1/4 bögre grahamliszt
kb. 1/3 bögre víz (a recept fél bögrényit ír, nekem nem kellett annyi)
sütéshez olaj vagy olvasztott vaj
Töltelékhez:
1 szál újhagyma
esetleg feta, finomra aprított maradék sült hús
zöldfűszereknagy szemű só
kevés olvasztott vaj

A lisztkeverékből a víz folyamatos adagolása mellett rugalmas, fényes tésztát gyúrok. Ha már nem ragad se a kezünkhöz, se a tálhoz, akkor jó. Gombóccá formázom, majd hatfelé vágom. Enyhén lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtom (kb. késfoka vastagságúra).
1 teáskanálnyi olvasztott vajjal meglocsolom, meghintem sóval (higgyétek el, kell bele), majd ízlés szerint töltöm. Fontos, hogy a töltelék apróra vágott legyen és ne túl sok.
Feltekerem, mint a palacsintát, majd csigává kanyarítom. Végül minden csigát újra kinyújtok, ezúttal kicsit vastagabbra (2-3 mm-re) és két teáskanálnyi vajon/olajon palacsinta sütőben mindkét oldalát aranybarnára, jó ropogósra sütöm. Még forrón cikkelyekre vágom. Egy nagyobb családnak, vagy társaságnak érdemesebb kapásból dupla adaggal indítani, még előételként is. Mártogatóssal sem lehet rossz!

Sztíviáról, hazai becses nevén jázmin pakócáról azt hiszem tavalyelőtt hallottam előszőr. Roppant kíváncsivá tett ez a növény, hiszen főként a fagyiszezonban elég sok porcukrot, nádcukrot, mézet pusztítunk és jól jött volna valami, amiből kevesebb is elég. Idén tavasszal aztán nagyon megörültem, amikor a kertészetben találtam vetőmagot. Három kis cserépben nevelgetem azóta a növénykéimet. Már eléggé megnőttek mire előszőr megkóstoltam, elrágtam egy levelet, ami tényleg, igen finoman édes. Azt viszont nem igazán tudtam, hogy akkor mihez is kezdjek vele... Volt aki azt tanácsolta szárítsam meg, volt aki azt mondta csapoljam meg a szárát és fogjam fel valahogy a belőle kifolyó nedvet... El is képzeltem, ahogy órákon át kuksolok a kicsi cserepeim mellett, kezemben egy a laborból hazacsoreszolt tizenöt milis falcon csővel és esőtánc helyett pár csepp édes sztívia nedvért foháaszkodom...

Aztán ott volt a második kérdés: mennyi elég? Főleg egy fagyihoz, ami ugye akárhogy is édesebbnek kell tűnjön fagyasztás előtt, mint amikor esszük. Végül két kb. 30 centi hosszú ágat leveleztem le és a szárát is feldarabolva beledaráltam a krémbe. De meg kell valjam, ez így még nem lett elég édes, még akkor sem, ha fagyasztás előtt jó néhány órát állni hagytam a hűtőben, merthogy azt olvastam lassabban jön ki az édes íz. Legközelebb talán kivonatot kéne készítenem, nem tudom... Nektek van tapasztalatotok? Mennyi sztíviát használtok és miként használjátok fel?

Ja, egyébként a fagyi nagyon jó! :)

Hozzávalók 1 l fagyihoz:
500 g krémes túró
250 ml habtejszín
2 citrom héja
fél citrom leve
2 ág sztevia levele és szára (illetve ízlés szerint cukor vagy méz)
2 ek méz
kb. 150 g málna
10-15 mentalevél

A krémes túrót fél citrom levével és két citrom héjával simára keverem. A sztevia leveleit leszedegetem, a szárát felaprítom. Hozzáteszem a mentát, a málna negyedét és a túrókrémbe turmixolom. A tejszínből félkemény habot verek és ezt is a krémbe forgatom. Pár órára hűtőbe teszem, majd vagy jégkrémformákba öntöm, amibe pár szem málnát is szórok, vagy fagyigépben fagyasztom és ezután forgatom bele a málnát. Ha nem elég édes fagyasztás előtt még mézet csorgatok bele.

Biztos mindenkinek megvan a maga receptje egy ilyen gyors vacsihoz, én Fakanál karfiol ropogósát választottam etalonnak. Tavaly nem is tudom hányszor sütöttem karfiollal, brokkolival egyaránt. Hol egy kis ez került még bele, hol egy kis az. Idén többek között karalábé és cukkini keverékéből készült, valahogy így:

Hozzávalók kb. 25 db-hoz:
2 nagyobb zsenge karalábé
1 zsenge cukkini
3 közepes burgonya
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
100 g reszelt pizza mozarella
kb. 50 ml olivaolaj
3 tojás
só, bors
zsemlemorzsa

Karalábét és a krumplit meghámozom és lereszelem, a cukkinit hámozatlanul reszelem. Finomra aprítom a hagymát, fokhagymát. Az egészet három tojással, kevés zsemlemorzsával, olajjal és a sajttal jól összekeverem, ha túl lágy lenne zsemlemorzsát keverek még hozzá. Hosszúkás krokett formát gyúrok belőlük, zsemlemorzsában meghempergetem és forró olajban mérsékelt lángon aranybarnára sütöm.
Húsevőknek baconbe tekert változat is készült, ekkor a gombóckákat nem morzsázom, csak körbetekerem egy-egy szelet baconnel. Zöldfűszeres, fokhagymás tejföllel tálalom.