Két hete itt tartottunk. Már krókuszt is láttam, csaknem teljesen kinyílva.

Aztán jöttek a felhők. Meg a hó... meg az influenza. A főzhetnékem pedig beteget jelentett. Majd jövök...

Kicsit levert bennünket a lábunkról az influenza. Nem is tudom mit ennék, így azt sem, hogy mit főzzek. Kicsicsaj állandóan tojást enne, de abból is megárt a sok. Valami sós jó lenne. Pizza, vagy calzone, ahogy másoknál látom. Valami ilyesmi, mint ami a múlt héten készült. Sonkás, sajos kifli, ha úgy tetszik, vagy sonkás, sajtos pizza feltekerve. A recept egyszerű, s nem is tart igazán sokáig elkészíteni. Nálunk a kenyérnek bedagasztott, megkelt tönkölyös tészta feléből készült (úgy 25 dekányi lisztből (fele teljes kiőrlésű tönköly, fele pedig kenyérliszt), 2 dkg élesztővel, 1 ek olivaolajjal és kb. 2 dl vízzel). A megkelt tésztát négyfelé vágtam, gombóckákat formáztam. A kis gombócokat úgy három tenyér nagyságúra nyújtottam, jó vékonyra, 2-3 mm lehetett. Ráterítettem egy-egy jó nagy szelet főtt szeletelt sonkát és egy-egy jó nagy szelet sajtot. Rátépkedtem pár levélke bazsalikomot. A tészta szélét visszahajtogattam, majd feltekertem őket. Még 20 percet kelesztettem, aztán 200 C-on piros-ropogósra sütöttem.

Igazi maradékfelhasználós reggelinek való. Érdemes legalább négy-öt órán át állni hagyni fogyasztás előtt, így ha reggelire szánjuk inkább előző nap készítsük el, hacsak nem vagyunk hajnalok hajnalán kelő csicsergő madarak (anyukái). Gyakorlatilag bármilyen húsból és akár máj nélkül is pompás. Variálható még gombával, padlizsánnal, paprikával stb. A fűszerezés meg mindenkinek, saját ízlése szerint.

Hozzávalók:
2-3 db sült csirkemáj
2 sült csirke felsőcomb kicsontozva
3 tojás sárgája
fél csésze tej
2 csapott tk kukoricaliszt
fél fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tk dijoni mustár
só, bors
friss kakukkfű

A combokat kicsontozom, felkockázom, majd a feldarabolt májjal együtt robotgép poharába teszem. Hozzáadom a felkockázott hagymát, fokhagymát, a három tojás sárgáját, majd a tejet és a kukoricalisztet (utólag azt mondom legközelebb vagy kihagyom, vagy kevesebbet teszek bele, így ugyanis túl keménynek éreztem). Az egészet simára turmixolom, majd mustárral, sóval, borssal és friss kakukkfűvel ízesítem. Pici szufléformákba öntöm (négy darabba fért el) és előmelegített 160 C-os sütőben vízzel töltött tepsibe téve (kb. a szufléformák kétharmadáig érjen a víz) úgy negyven percig sütöm. Házi kenyérkével, kevés majonézzel, friss salátával isteni!

Ha már nem mehetett a héten Kicsicsaj oviba, kihagyva ezzel az ovis farsangi mulatságot, álarcokat készítettünk, cicásat, amit ő kifestett-színezett. Mindenkinek készült, még Apróbbiknak is. Készült még fánk is. Igazi, szalagos. A készítésben pedig bőszen segédkezett. Megnézem a dolgokat, mondja, hozva a kis székét a konyhapulthoz, aztán már kever, szór, öntöget, kóstolgat. A konyhai tevékenykedés csúcspontja számára mégis a (tojással történő) festés, no meg a szaggatás.

Mikor mondtam neki, hogy fánkocskát sütünk egyből szaggathatnékja támadt. így született a szív alakú fánk ötlete. Amihez csupán Horváth Ilona sokat dicsért receptjére volt szükség (nem írom le, sokan készítették már), no meg a fánk szaggató helyett egy szív alakú szaggatóra és csokira. Sok csokira. Merthogy bele is került, néhányba darabokban, másokba reszelve, no meg a tetejére is. Nem mondom, a szív formához néha egy kis képzelőerő is kellett, de ha közvetlen sütés előtt kézzel még formázunk rajta egy picit egészen szivecskés lesz. Reménytelenül romantikusoknak Valentin napi desszertnek sem kutya.

Alma, krumpli, csirkemell. A mai alapanyagok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Nagyobbik itthon betegeskedik, egy hétig bírta az oviban. Merthogy tadááám, Kicsicsaj óvodás lett. Én meg amolyan- egyre fokozódó- tyúkanyó érzelmektől kísérve nap mint nap kifaggattam evett-e, mit evett, mit csináltak, aludt-e stb., stb. Szóval, egy hétig bírta, aztán csak begyűjtötte az első ovis vírust - bár most már inkább csak éjjel érezni, nappal kellően virgonc és rakoncamentes.

Tegnap délelőtt festegetés közben le is adta az ebédrendelést, főzeléket enne (igen gyors ovis hatás...). Azt hiszem a smile összes variációját felvonultattam, már ami a meglepetés, csalódottság, nem akarom stb. érzelmeket hivatott kifejezni. Nem szoktam túl sűrűn főzelékezni, így nem is nagyon megy a gyártás. Nem szeretem? Még csak nem is igaz, inkább megeszem az annakvalókat más formában, mint főzelékesítve. No mindegy, kényeztető program bekapcsolt. Borsófőzelék mellett döntöttem, az megy, bár most még az is gombóckás lett. Nem baj, Kicsicsaj még a gombóckáknak is örült.

Mai kérdésemre, hogy mi legyen az ebéd a gyakorlatilag szokásos husi volt a válasz. Kicsi csirkemell érmékre gondoltam, leginkább valamilyen finom bundában. Már csak köret kellett mellé. Egyik kedvenc oldalam segített ismét. Megtetszett, köretnek is jó, de szerintem önállóan is megállná a helyét. Mi fokhagymás morzsába bundázott, joghurtos csirkemell mellé ettük.

Hozzávalók:
700 g burgonya
3 savanykás alma
100 g sajt
3 dl tej
3 tojás (nálam két maradék fehérje és egy egész)
100 g reszelt gouda
vaj a tál kikenéséhez
só, bors
szerecsendió
friss kakukkfű

A meghámozott krumplit kb. fél centi vastag szeletekre vágom és sós vízben félpuhára főzöm. Az almát negyedelem, magházát kiszedem, majd ugyancsak fél centis szeletekre vágom. Két kb. 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és felváltva elrendezgetem bennük a burgonyát és az almát. A tojásokat összekeverem a tejjel, majd a reszelt sajttal. Sózom, borsozom és jócskán reszelek bele szerecsendiót. Végül belekeverek pár ágacskányi friss kakukkfüvet. 200 C-on 25 percet sütöm. Ha nagyon pirulna a teteje letakarom egy fóliával. Az egyik adagba egy kanálnyi kapribogyót is tettem. Nem rontotta el...