Gyorsnak nem mondható ez a római tálban készült étel, de az eredmény miatt megéri kivárni a végét! Szívem szerint friss kenyeret adtam volna mellé, amolyan tunkolós vacsinak, de végül bulgur lett. Bár, köszönhetően a babnak szerintem önmagában is elég laktató. Négy főre elegendő adag.

Hozzávalók:
8 kisebb csirke alsócomb
3 gerezd fokhagyma
200 g nagyszemű fehér bab
1 darabos paradicsomkonzerv
250 g koktélparadicsom
néhány kanálnyi fekete olajbogyó
1 csokor friss bazsalikom
pár ágacska rozmaring
só, bors

A beáztatott római tálat bedörzsöltem egy gerezd fokhagymával, majd beletettem az enyhén megsózott csirkecombokat. Ráöntöttem a paradicsomkonzervet, a maradék zúzott fokhagymát rákentem a húsra és letakarva betettem sülni. Kb. egy órányi sülés után hozzáadtam a babot, a félbevágott koktélparadicsomot és az olajbogyót. Végül rászórtam a metélt rozmaringot és bazsalikomot. Újabb egy órára került vissza a sütőbe. Időközben többször rákukkantottam, ha a szaftja nagyon elfogyna, kevés fehérbor, mint pótlás nem rontja el. A fehérbabot érdemes előző este beáztatni, vagy előfőzni, s mikor már csaknem puha akkor tenni az ételbe, vagy esetleg konzerv babot használni.

A fagyiguru oldalán olvastam ezt a receptet, s egyből magam előtt láttam a vacsinkat. Igaz, pár nappal korábban készítettem épp képviselőfánk tésztából Saint Honoré tortát Kicsicsaj szülinapjára, maradt is egy adagnyi fánkocska a fagyasztóban, de ez a sajtos változat nagyon vonzó volt. Még a húgom lakodalmára sütöttem egy adaggal valami hasonló sajtpuffancsot, gondoltam itt az ideje újrázni, de ezúttal - ellentétben Lebovitz mester véleményével - én biza megtöltöm. Mégpedig rukolával, sajttal, vagyis rukolás sajtkrémmel. Osztatlan sikert aratott. Sonkába tekert sült padlizsánt és apró sajtos gombafejeket ettünk mellé. Előételnek is remek, nagy vendégséghez is remek, klasszikus vendégcsalogató falatka.

Hozzávalók kb. 25 darab fánkhoz:
125 ml víz
40 g vaj
70 g liszt
2 nagy tojás
100 g reszelt sajt
fél tk só
chili
kb. 2tk friss metélt kakukkfű

Rukolákrémhez:
kb. 50 g rukola
1 gerezd fokhagyma
250 g cottage cheese
1 ek tejföl
1 ek grana padano

A vizet a sóval, vajjal és az őrölt chilivel felforralom. Belekeverem a lisztet, leveszem a tűzről és addig keverem, míg el nem válik az edény faláról. Ekkor egyenként gyorsan belekeverem a tojásokat és amikor teljesen egynemű, belekeverem a kakukkfüvet is. Két teáskanállal sütőpapírral bélelt tepsire viszonylag nagy távolságban kis halmokat teszek (nálam egy gáztepsire 16 darab fér el kényelmesen anélkül, hogy sülés közben össze ne nőnének), majd 200 C-on 25 percig sütöm. Míg a fánkok sülnek felaprítom a jó maroknyi rukolát (egy keveset félretettem garnírungnak) és a kemény sajt kivételével a többi hozzávalóval együtt simára turmixolom. A végén beleforgatom a reszelt grana padanot is és a félbevágott fánkocskákat megtöltöm vele. Mindegyik fánkba teszek még egy fél koktélparadicsomot is.

Tavaly, akarom mondani tavaly előtt úgy jártunk, hogy kicsit sok mézeskalács maradt meg karácsony után, egy adag még november elején is a fagyasztóban várt a sorára. Végül is pudingos finomság lett belőle, de akkor megfogadtam, hogy ad egy kevesebbet sütök, ad kettő mielőbb elhasználjuk ilyen-olyan formában. Az egyik lehetőség lereszelni és keksz vagy kalács morzsa helyett használni. Ezt tettem ma, almásrétes töltelékébe kevertem. A kis darabokra vágott almát pedig narancs levében pároltam meg (a múltkor készítettem ismét alma-narancs lekvárt és olyan szép és finom lett, hogy azóta is ez jár a fejemben) és szilvapálinkába áztatott aszalt szilvával bolondítottam. Mikor TS hazaért egyből kiszimatolta a szilvát, majd miután a tettes is meglett Ajnával együtt roppant elégedetten falta a jó jopogós tésztát almával, amit anya sütött.

Hozzávalók:
6 közepes alma
1 marék aszalt szilva
szilvapálinka
1 narancs héja és leve
2 ek cukor
1 tk fahéj
pár szem mézeskalács vagy keksz
1 cs réteslap (8 lap)
olvasztott margarin a kenéshez

Az almákat meghámoztam, magházát kivájtam, majd kisebb darabokra vágtam (most nem reszeltem, darabosan szerettem volna hagyni). Ráreszeltem egy narancs héját, majd meglocsoltam a levével. Kevés cukorral és a fahéjjal feltetettem párolni. Kb. 8-10 szem aszaltszilvát még az almák pucolása előtt kisebb darabokra vágtam, majd meglocsoltam mézes szilvapálinkával, úgy, hogy nagyjából ellepje. Mikor az alma már megpuhult, hozzáadtam a szilvát, pálinkástól, pár percig még szotyogtattam, majd lehúztam a tűzről. Lereszeltem pár szem mézeskalácsot és ezt a morzsát kevertem bele, hogy felvegye az alma szaftját. Igazándiból lehetett volna még egy kicsit szárazabb a töltelék, bár a réteslap nem ázott át így sem. A réteslapokat megkentem olvasztott margarinnal és hármat-hármat egymásra fektettem, rátettem a tölteléket, feltekertem és a tetejét is lekentem margarinnal. 8 darabos réteslapom volt, három rúd rétest készítettem belőle, a harmadik rúdra értelemszerűen két lap jutott, de picivel kvesebb töltelékkel ez sem ázott el. A töltelék is pont elég lett három rúdra. 200 C-on kb. 15-20 percet sült.
Már nem sok maradt belőle! Egy szeletet valaki?

Ez a pompás fogasfilé volt a karácsonyi vacsoránk főétele. Mint a legtöbb halétel, pillanatok alatt elkészül, s a gyönyörű fehér fogas hús mellé fantasztikusan illik a kapor és a kapribogyó egy pici fokhagyma és tejszín kíséretében. A recept alapja innen származik.

Hozzávalók 4 főre:
75-80 dkg bőrös fogasfilé
10 dkg vaj
2 pici gerezd fokhagyma
1 tk kukoricaliszt
1 ek kapribogyó
1 ek metélt kapor
100 ml zöldségalaplé
100 ml tejszín

Előszőr a mártást készítem el, hogy amint a hal elkészül lehessen is enni, hiszen frissen a legjobb. Kb. fél evőkanálnyi vajat megolvasztok egy kisebb serpenyőben, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát. Mikor illatozni kezd hozzákeverem a lecsöpögtetett kapribogyót és megszórom a kukorica liszttel. Egy-két perc kevergetés után felöntöm alaplével és a tejszínnel. Felére beforralom, a végén pedig sóval, borssal és a kaporral ízesítem. A halat úgy 3-4 ujjnyi darabokra vágom, enyhén sózom, majd vajon előszőr a bőrös felével lefelé majd átfordítva 4-4 percig sütöm. A mártással és fokhagymás sült polentával tálalom.

Azt hiszem ideje újra lendületbe jönni, mindenkinek boldog új évet kívánni, fakanalat és billentyűzetet ragadni. A karácsony családozásokkal telt erre-arra, eszem-iszom, meg megint csak eszem-eszem és még mindig eszem-eszem kísérte. A végére csak a kefír volt az egyetlen gyógyszer a gyomor számára, még akkor is, ha mindenféle szemet és normális esetben gyomrot kényeztető falat is került a tányérra.
Pedig jó falatban volt részünk bőven, egyet-egyet a karácsonyi finomságokból bemutatnék, amúgy a teljesség igénye nélkül. Az első, TS választása a 24-i hármasban elköltött vacsoránk előétele. Spárga mousse.
Kicsit kételkedve fogadtam az ötletet. Pláne azok után, hogy előtte nem sokkal egy konzerv fehér spárga nem aratott valami nagy sikert, különösen TS-nél nem. De ez a kombináció, abszolút nem tolakodó ízek, könnyű hab, finom szín mindkettőnket levett a lábáról. Ajnánál ezúttal nem nyert, de Kicsicsaj mostanság újra ízlibikókán ül, ami egyik nap ízlik, az a másik nap szóba sem jöhet. Szóval ajánlom mindenkinek, különösen a bátyámnak, aki pedig kifejezetten fehérspárga rajongó lett az utóbbi pár évben. A recept az andalúziából hazahozott egyik tapasos könyvünkből származik és TS készítette el.

Hozzávalók:
200g fehérspárga (konzerv)
1 közepes fej vöröshagyma
250 ml tejszín
4 tojás
1 ek vaj
só, bors


A hagymát finomra vágjuk, majd a vajon üvegesre pároljuk. Ha elkészült hozzáadjuk a feldarabolt spárgát és a levének egy részét (kb. harmadát). Pár percig főzzük, majd botmixerrel még forrón pürésítük. A tojásokat felhabosítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, majd hozzákeverjük a spárgapürét. Alapos keverés után egy kisméretű szögletes üvegedénybe öntjük. Sütőben, vízfürdőben addig sütjük, míg a mousse meg nem szilárdul és a teteje szép piros nem lesz. Teljesen kihűtjük, majd óvatosan tálra borítjuk. Majonézzel, olajbogyóval tálaljuk. Mi még frissen sült grissinit és szárított sonkát ettünk hozzá.

Egy éve készült:
Marcipán szemifreddo
Cukorborsós, joghurtos csirke