Tegnap palacsintanap volt, Kicsicsaj legnagyobb örömére. Úgy volt, hogy sós palacsinta is lesz, végül kicsi palacsintácskák győztek a tésztába kevert vaníliával, túróval, vékony szeletekben rádobált szilvával. A palacsintahegy végén türelmem vesztve az utolsó négy palacsintácska helyett egy nagy született, sok szilvával. Aztán megszórtam fahéjas pocukorral, feltekertem és pillanatok alatt eltüntettem. Legközelebb családi mennyiségű kivitelezés várható!

Végy néhány szép, színes pepperonit. Hempergesd lisztbe, majd mártsd tojásba, végül szórd meg zsemlemorzsa és kukoricadara keverékével. Serpenyőben hevíts olajat, majd süsd hirtelen pirosra a pepperonit. Szedd tányérra, tégy mellé valami köretet. Készíts magad mellé egy palack vizet és a mobiltelefonod, csak a biztonság kedvéért, ha esetleg a tűzoltókat is hívnod kell. Hogy családod testi épségét megóvd panírozz és süss más zöldségeket is.

(Kiagyalta, elkészítette és elfogasztotta TS, szörnyülködött Lilahangya, kuncogott Kicsicsaj, lábát emelgette, kezét nézegette Dádi)

Az előző bejegyzésben említett okok miatt a vacsorából ebéd lett és sokkalta inkább gondolatban romantikus, hiszen ismét kissé rohanósra sikeredett. Köszönhetően a Moziünnepnek legalább a szívvel-lélekkel alkotós része sikeredett. Családkám egyik fele moziba ment, Kicsicsaj első mozis élményét szerezte a Wall-e-val. Kihasználva a nyugodt délelőttöt kipróbálhattam két régóta tervezgetett receptet, ami szerintem egy nyugis, romantikus vacsorán is megállta volna a helyét. Az egyikre, bármily hihetetlen tíz éve készültem. Még Münchenben szereztem be egy Franciaországgal foglalkozó főzős újságot (Meine Familie und Ich:Frankreich Spezial) és ebben találtam a Cidreben pácolt és sütött, sült almával tálalt nyúl receptjét. Meg is feledkeztem róla, aztán újra eszembe jutott, de valami mindig hiányzott. Egészen mostanáig.
A másik recept pedig Hervé This csokoládé Chantilly receptje. Ránézésre egy szokványos csokimousse, de annyiban különleges, hogy sem tejszínt, sem tojáshabot nem tartalmaz, mégis habos és könnyű állagú. Persze, ha már lúd, legyen kövér, megbolondítottam egy kis mézzel és mézes szilvapálinkával. Az egész főzőcskének minden esetre van egy kis tanulsága is: egy romantikus vacsora ott kezdődik, hogy más főzi azt az isteni vacsorát és nekünk pusztán az a dolgunk, hogy élvezzük a finom falatokat és a megismételhetetlen pillanatokat!

Cidreben pácolt nyúl sült almával
Hozzávalók 4 személyre:
A páchoz:
1 nyúl combjai és gerince (kb. 1.5 kg)
10 szem rózsabors
1 babérlevél
1 ág kakukkfű
1 tk só
2 ek erdei gyümölcsös balzsamecet
fél l Cidre

A páchoz a rózsaborsot mozsárban durvára töröm, majd a többi hozzávalóval összekeverem. A megtisztított nyúl darabokat beleteszem és lefedve minimum négy órán át pácolom, de jobb egész éjszakán át.

A sütéshez:
2 ek vaj
100 g kolozsvári szalonna
12 gyöngyhagyma (én újhagymával és póréval helyettesítettem)
2 gerezd fokhagyma
1 ek liszt
1 tk csípős mustár
só, bors
0.25 l húsalaplé
3 szem savanykás alma
2 ek cukor
1 ek vaj

A kockákra vágott szalonnát a két evőkanál vajon zsírjára sütöm, majd a szalonnakockákat a zsiradék felével kis tálkára szedem. A hagymát aranybarnára sütöm, majd azt is félreteszem. A pácból kiszedett húst szárazra törlöm és a maradék zsiradékon mindkét oldalát pirosra sütöm. Hozzáadom a szalonnát és a zúzott fokhagymát. Néhány perc pirítás után megszórom egy evőkanálnyi liszttel és belekeverem a mustárt, sózom, borsozom, majd felöntöm a húslevessel és a cidres páccal. Egyszer felforralom, majd az egészet egy tűzálló tálba szedem és lefedve 180 C-on 40 percig sütöm. Ekkor hozzáadom a félretett hagymát és lefedve további fél órát sütöm. Végén 20 percig pirítom. Míg pirul meghámozom és negyedelem az almákat. Magházat eltávolítom. Egy evőkanál vajat serpenyőben megolvasztok, beleteszem az almákat, amjd cukorral megszóróm és karamellizálom. Mikor elkészült a hús egy tálra szedem és az almákat elrendezem körülötte. Megszórom kakukkfűvel és szélesmetélttel tálalom.

Mézes, szilvás csokoládéhab grillezett fügévelHozzávalók:
225 g 86%-os étcsokoládé
1 ek méz
2 ek mézes szilvapálinka
pár szem füge
kevés méz vagy barnacukor

Az étcsokit a vízzel együtt vízfürdőn megolvasztom, simára keverem. Egy ennél nagyobb tál aljába kevés hidegvizet öntök és beledobok pár jégkockát. Erre a hideg vízfürdőre állítva habverővel habosítani kezdem a csokoládét. Közben belecsorgatok két evőkanálnyi mézes szilvapálinkát és kb. egy kanálnyi mézet. Addig habosítom, míg tejszínhabhoz hasonló, jól formázható habot nem kapok. Ha túlságosan keményre dermedne, akkor vízfürőn újra felmelegítem, majd hűtőfürdőn újra habosítom. Még elrontani sem lehet és annyira csokoládés! Hozzá fügét grilleztem kevés mézzel. Igazán remek páros!

Olyan rohanósak a napjaink mostanában. Egy-egy érintésben, csókban sűrítjük a héten elmaradt öleléseket. Romantikus vacsoránk pedig már nem is tudom mikor volt utoljára. Pedig jó lenne, de ahhoz legkorábban tízkor, gyakrabban éjfélkor kéne indítanunk az estét, mikor végre mindannyian otthon vagyunk és Ők ketten már alszanak. Szégyenlem, de addigra elpárolog minden tetterőm. Szeretnék ráérősen, alkotósan főzni, lelkemmel adni minden ízt az ételbe. Aztán szépen tálalni, komótosan rendezgetni el mindent és elbeszélgetni egy üveg jó bor mellett. Most nem igazán van ennek ideje, s olykor a főzéssel is sietni kell, aztán kapkodva fejezni be az evést és ringatni, dédelgetni valamelyik fáradt lurkónkat. Hiányzik amaz, de most így is jó. Most Őket nézzük, két Puszmagocskánkat és titokban vágyakozunk néha. Utazásra gondolunk, egész napos sétákra, megbújos kis éttermi vacsorákra. Majd..., rövidesen. De addig is, míg elkészül az estebéd, amit a haladéknak köszönhetően a VKF-re szánok mesélek inkább. Életem legromantikusabb vacsgelijéről, TS-sel.

Ültünk. Hallgattam, ahogy kanalazza a levest. Húslevest, mi mást, az a kedvence és mindig büszke volt a saját levesére. Egyik kanál a másik után, közben csend. Kentem a kiflimet, frissen vettem az olasznál. Még mindig ropogós volt, meleg, kicsit felmelegítettem. Sült ricottát szeltem rá és szárított sonkát ettem mellé, pici, zamatos paradicsommal. Hozzá az isteni rostos marakujás narancslé, igazi dőzsölés. Meséltem neki, miközben ő kanalazott. Mindenféléről, munkáról, éles fényű tavaszi reggelekről, a kertről, amit kerültem, mert egy hatalmas pók tanyázott a nagy bokornál. Meg elméseltem a kalandomat a gyíkbőrrel.

Döglött gyíkot láttam tegnap reggel a kocsifelhajtón, hatalmasat, halálra rémültem tőle. Itt valahogy olyan rémüldözős lettem minden furcsa állattól. Megnéztem, de nem mertem megfogni, megböködtem hát egy faággal. Mintha megmozdult volna. Tán még él... Közelebb mentem, jé, csak a bőre (a gyíkok is vedlenek???), de megfogni még mindig nem mertem. Mellé gugoltam, felfordítottam a hátára, néztem, néztem. Made in China, állt a hasára írva az én szörnyetegemnek... Ezt meséltem épp, félrenyelt a nevetéstől. Gyorsan igyál vizet, talán segít! - mondtam. Egy korty, kettő, négy, hét. Igen, egyszerre ennyit szokott. Hét hatalmas kortyot. Csak hallgattam, ahogy iszik. Közben majszoltam a kiflimet. Isteni ez a füstös ricotta. Örültem, hogy megtaláltam a sajtpultban. Volt még mozarella is, abból is vettem két gombócot. No meg natúr ricottát. Még nem tudom mi lesz belőle. De vettem zsenge apró spenótot, meg snowpeat is. Találtam meggybefőttet a lengyelnél, ez az eheti naaagy zsákmányom. Talán rétes is lesz.

Aztán ő is mesélt. A stúdióról, ahol dolgozott, grafikusokról, fotósokról, divattervezőkről. Mindenféle érdekes emberekről, habókos dolgaikról. Jó történeteket. Szerettem hallgatni, számomra olyan vonzó, mégis idegen világ. A leves elfogyott, félretette a tányért, élesen csörömpölt a kanál, mikor a padlóra penderült. Aztán a nagy tálért nyúlt és patogatott kukoricát kezdett majszolni. Megegyeztünk, a félig felnyílt, ropogós szemeket meghagyja nekem. Agyament menü ez a mai... Aztán ittunk egy jó kávét, én sok forró tejjel, kevés kakaóporral, ő cukorral. Csodálkoztam, miért issza? Még sokat lenne jó beszélgetni, volt a válasz. Meg filmet is nézhetnénk együtt, úgy, mint múltkor a Ponyvaregényt. Jó, mondtam, várj, hozom a párnám és egy plédet, jól esik a meleg. Elvackolódtunk, jó kényelmesen. Indítod? - kérdi. Igen, indítom! - válaszolom. Várj! Én is. - mondta a fülembe a telefon másik végéről. Canberrában 11 óra van, szombat délelőtt, kényelmes, ráérős reggelinek való idő. A Brindabellák még havasak, szeptember eleje van, tavaszodik. Otthon este van, álmosító őszelő este, vacsoraidő. Várom az otthoni őszt! A meleg leveseket és hogy végre ugyanúgy járjon az óránk! Pár hét és végre hazamegyek.

Hogy is hívjuk mi magyarul ezt a bizonyos cukrozott sűrített tejet, amit megfőzve nagyon, de nagyon karamelles tejkrém lesz? Igen, arra gondolok, amit oly divatos manapság dulce de leche-nek hívni. TS gyerekkorának kedvenc táborozós csemegéje. A szenvedély azóta is tart nála. Képes egy ültő helyében egy egész konzervet elkanalazni. Én általában egy, maximum két teáskanálnyi után besokallok. Nem úgy, ha sütiben, sütin tetején karamellizálódik tovább! Még tavalyi nyaralásunk során zsákmányoltunk egy kartonnal, szépen lassan fogyogatott. Hol csak magában, hol fagyiban, hol sütin ettük. Hónapok óta viszont már csak egyetlen egy konzerv rejtőzött a polc hátuljában, biztonságban. Nem ettük meg, pedig már itthon is kapni, legalább is úgy rémlik. De most megtaláltam az utolsót. Almás kelt lepényre kentem és ezzel összetörtem párom szívét. Mert hogy meg sem kérdeztem őt. No, nem tört azért nagyon össze, épp csak addig neheztelt, míg bele nem harapott a lepénybe.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
5 dkg élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
csipet só
3 ek cukor
2 ek olvasztott margarin
2 nagy zöldalma
1 konzerv édes sűrített tej megfőzve

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttatom. Liszttel, sóval, tojással és a margarinnal simára dagasztom. Mikor duplájára kelt lisztezett deszkán átgyúrom, majd nagy gáztepsi méretűre nyújtom. Az almát nyolcadolom, elrendezgetem a kelt tészta tetején. A tetejére kiskanállal karamellizált tejkrémet kenek, jusson az almákra is és a köztes helyekre is. 200C-on kb. 25 percig sütöm.

Egy éve készült:
Pulykahúsos pirog