Egy finom, nem igazán munkaigényes vasárnapi ebédnek való. Jöhet? Az egyetlen kunszt annyi, hogy, mint a legtöbb pácolt húsos ételnél érdemes előre gondolkodni és legalább egy éjszakán át állni hagyni a húst, hadd járják át jól azok a mindenféle ízek. Mi többnyire csirke filézett felső combjából készítjük, s hol tepsiben, hol grill-lapon végzik. Most egy tepsis változat, vele sült újhagymával és burgonyával.
Hozzávalók a marinádhoz:
2 ek csípős mustár
2 ek olaj
4 ek paradicsompüré
2 gerezd zúzott fokhagyma
fél ek barnacukor
1 kk chilipor

Mindent alaposan összekeverünk, majd a húst beleforgatjuk, s lefedve legalább egy éjszakán át érni hagyjuk. Mi általában kapásból dupla mennyiséget készítünk, hogy ne csak úgy mutatóba jusson mindenhova.

Tepsiben sült tex-mex csirke 6 főre
Hozzávalók:
6 db csirke felső comb filé
2 adag tex-mex marinád
1.5 kg burgonya
2 csomó újhagyma

A meghámozott krumplit vékonyabb cikkelyekre vágom (úkrumpli szezonban készítettem előszőr, akkor egyszerre ment minden a tepsibe), 20 percet előfőzöm, az újhagymát nagyobb darabokra vágom. A húst elosztom a tepsiben, közérakom a krumplit és a hagyma darabokat. Lefedve 45 percet sütöm, majd még fél órát pirítom.

Ilyenkor, amikor kinézve a legüdébb színfolt a szomszéd ház kéményének sárga színe, szóval ilyenkor egyre erősebben vágyom arra az igazán friss zöld színre. Azon felül, hogy szépen lassan ellepnek a jácintok, tulipánok, nárciszok búzát is szoktam hajtatni. Szeretem nézni, ahogy fejlődik. No meg bevallom, azt a finoman édeskés épp hogy kicsírázott búzát is szeretem rágcsálni. Ami pedig megmarad, azt zsenge füves állapotban legelem le. Én szeretem. Próbáltam ugyan belecsempészni a kajáinkba (salátákba) a már fű nagyságú hajtásokat, de nem különösebben értékelték a többiek. Nem erőltetem.

Idén is nődögélnek. Tegnap egy markocskányit belekevertem a kenyértésztába. Igazi búzacsírás kenyér lett belőle :-) A búzaszemek már kellően megpuhultak, így attól sem kell félni, hogy a fogunk törne egy-egy harapásnál. S nem utolsó sorban igen szép, ropogós héjú bagett sikeredett (no nem a csírázó búzától!).

Hozzávalók:
kb. 300 g BL-80-as kenyérliszt
1 tk méz
20 g friss élesztő
1 tk só
2 ek olivaolaj
150 g natúr joghurt
kb. 2 dl víz
kb. 2 ek csíráztatott búza

Az élesztőt mézes, langyos vízben felfuttatom, majd a búza kivételével minden hozzávalót belekeverek és simává dagasztom. Pici lisztet szórok a tetejére és 30 C-on fél órát kelesztem. Ezután újra átdagasztom és ekkor keverem bele a csírát. Liszttel megszórva újra fél órát kelesztem, majd lisztezett deszkán alaposan átgyurkálom, megtekerem párszor és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Még negyed órát kelesztem, majd 220 C-ra előmelegített gőzzel teli sütőben kb. fél óráig sütöm. Az öreg kopogtatós módszerrel ellenőrzöm, hogy jó-e. 1 bagettre elegendő mennyiség

Arra gondoltam, hogy gombában tálalom a polentát. Amibe hagymát tettem, háromfélét is. Aztán arra is gondoltam, hogy az egészet sonkába kellene bugyolálni. Végül a sorrend borult egy kicsit, merthogy olyan hajszálvékony házisonka szeleteket kaptunk, amiket szépen bele is lehetett hajtogatni a gombába. Erre jött a polenta, majd rá egy kis sajt. Persze polenta kicsit több lett, de plusz köretként lecsúszott.

Hozzávalók:
8 db nagy csiperkegomba
8 vékony szelet füstölt sonka (vagy bacon)
1 bögre kukoricadara
2 szál újhagyma
1 marék póréhagyma karika
2 gerezd fokhagyma
100 g gouda
só, bors
kevés olivaolaj

A polentához a darát kb. négyzseres mennyiségű forró vízbe csurgatom, sózom és hozzáadom a vékonyra szelt hagymákat. Állandóan kevergetve készre főzöm. Inkább kicsit lágyabb maradjon, hogy könnyebb legyen szétadagolni. A gombákat bebugyolálom a sonkába. Gyakorlatilag körbetekerem vele és a felül lelógó részt visszahajtogatom a gombába. Minden így előkészített "tálkába" polentát kanalazok, majd megszórom reszelt goudával és borsot őrlök rá. Jó forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Gyors vacsi? Igen, az!

Van két adósságom, az egyiket huAnitától kaptam a Sütiboltból, a másikkal pedig Zsuzsi lepett meg. Kezdem az elsővel. Rágom egy ideje már azt az öt legjobb dolgot, de nem igazán tudok objektív lenni. Először szívem szerint azt írtam volna, hogy mind az öt Apróbbikról szól, hiszen elég sok szomorúság után jött Ő, így nem lenne nehéz megtalálni azt öt legemlékezetesebb dolgot vele kapcsolatban. De ott van a Nagyobbik is, az elmúlt évben babából kisgyerekké változott Kicsicsaj is. Hiszen úgy, de úgy tele van vele a lelkem-szívem velük, hogy az csuda. De ha jobban belegondolok azért csak voltak például konyhai legjobbak is. Álljon hát egy vegyes ötös, ilyen is, olyan is, csak ahogy eszembe jutnak:

1. Az egészséges kisfiúnk születése egy aggódós terhesség végén, az az -utólag roppant nevetséges, ám akkor roppant komolyan gondolt - ellentmondást nem tűrő kérés, amiben TS-t a Nap ablakból való eltávolítására szólítottam fel. No meg a rengeteg első történés, amit azóta is megélünk vele. Most épp az első átaludt éjszakáért fohászkodom...





2. A nap, amikor Kicsicsaj megkapta az első kijányjányos ruháját, a hozzáillő cipellőkkel. Az a feneketlen boldogság, ami belőle áradt és a nem kisebb büszkecsodálkozósmajdnemsírós érzés, ami belőlem és TS-ből. Az aranyos ragozási hibái, mint az enyém-enyéd-enyéje. Az ügyessége, ahogy a lovat megüli és még sorolhatnám.





3. Kaptunk egy karamellizáló pisztolyt. Régi álom volt, Marcsinak köszönöm, már dőzsöltünk vele párszor, lassan majd a lilahangyára is felkerül ez-az.




4. Az első igazán jó rozskenyerem. Már negyedik éve sütögetem a kenyérkéinket, azt hiszem kezdek belejönni. De a rozskenyérrel jó ideig nem volt szerencsém. Persze a nyanyatésztának valót azóta is mindig jól elfelejtem eltenni, lehet jövőre már az is természetes lesz.

5. Tudom, hogy apróság , de az az öröm, amit néhány kicsi szufléforma okozott nekem az év végén. Nem tudom hány éve vágytam rá, de valahogy soha nem vettünk, pedig nem egy ökör ára.

Végül tovább kéne gurítanom, de nem igazán tudom kinél járt már. Szívem szerint megkérdezném Bodzáékat, Gabojszát, ha még nem válaszolt és Gabaht.

Kaptam Zsuzsitól egy kedves meglepetést, nagyon köszönöm! A barátságszalag, ahogy látom, lassan mindenkit körbeölel. Már nem tudom kinek küldjem. Vannak blogok, szép számmal, akiket rendszeresen olvasok. Vannak újak, melyekre rátalálok, aztán egy ültő helyemben olvasom el, vissza, egészen a blog kezdetéig az írásaikat. Vannak, akiket kicsit elfelejtek, aztán időről-időre felfedezek, mások eltűnnek és annál nagyobb az örömöm, amikor folytatják, vagy más oldalon bukkannak fel. Nekik szeretném küldeni, név nélkül, hiszen túl sokan vannak... de azt hiszem ez igazán azt jelenti, hogy nem adom tovább :-)